Annyira siettem bringával a helyszínre, hogy még a szám is olyan cserepesre aszalódott, mint ahogyan utoljára a kétezres évek hajnalán egy szombathelyi pincében, ahol sújtólégszerűen üvöltött a drum & bass, és valami brutálisan gyantás amszterdami zöldet puffantottunk el.
A Parlament előtt ilyesmire szerda délután nem kerülhetett sor, erről egy csomó egyenruhás és civil rendőr gondoskodott, pedig néhányaknak azért eszébe jutott. Elgondolás szinten. Azért jutott eszébe néhányaknak, mert ide hirdették meg a kultikus udőpontban (hogy mi ez a 4:20-as mánia, arról itt lehet olvasni) a marihuána legalizációjáért síkra szálló rendezvényt, ami azonban meglehetősen gyér létszámmal és elektronikus áram nélkül indult el, inkább hasonlított egy nagyobb szabású osztálytalálkozóra, ahol a kelleténél több ruhadarabon jelent meg a tengermélynek hitt gondolatfutamokat okozó növény emblematikus hétágú levele.
A rendezvénynek nem igazán nevezhető rendezvény szónoka, Komáromy Gergő jól ismert rasztahajhordozó a budapesti reggae-körökben (egyébként a Riddim Colony zenekar énekese), itt csapatépítő képességeit megvillantva egy nagyobb körbe terelte a megjelent, többnyire késő tizen- és kora huszonéves hallgatóságot, hogy elmondja, mi az a részvételi demokrácia, hogyan befolyásolhatjuk a politikai döntéseket, és hogy ennek megfelelően ne feledjük, hogy
"a miniszter egy latin szó, és azt jelenti, szolga, a miniszterelnök tehát a szolgák vezére, vagyis ők minket szolgálnak."
Itt pár hangadó azért már méltatlankodni kezdett, hogy beszéljünk már a fontos dolgokról, magyarul pödörjünk már egy spanglit.
Pödrésről azonban szó nem lehetett, mert az törvénybe ütközik, de Gergő - akitől azt is megtudtuk, hogy nem csak vegán, vagyis a tudatosságra törekvést masszívan űzi, de nemrég tért vissza Jamaikából - elmondta, hogy egyébként senki ne higgye, hogy a rendőrök célja az, hogy tizenéveseket vegzáljanak parkokban. Hanem hogy jobbá tegyék a világot,
és elkapják azt az embert, aki otthon szétveri a feleségét.
Ráadásul már a rendőrök között is egyre több az a generációs hatósági személy, akinek a környezetében többen szívnak, értik, miről szól ez az egész.
Egyébként meg azt kell megértetni a külvilággal, hogy amiért most ők harcolni próbálnak, az nem arról szól, hogy egy törpe kisebbség akar minél olcsóbban drogozni, hanem arról, hogy mindenki a saját döntési jogkörében, szabadon rendelkezhessen arról, hogy elszív-e egy bizonyos növényi származékot. Mert ahogyan síkra szállunk a termőföldek kisajátítása, a Városliget fairtása vagy az oktatás széthullása ellen, úgy erről is dönthetünk.
Vegyük a kezünkbe a sorsunkat
- hangzott el többször is, bár rigmusnak annyira nem tűnt erősnek.
Végül a mikrofonmentes, látványosan spontán, de még így is meglehetősen összeszedett szónoklatban ultimátumot kapott a kormány: egy évük van arra, hogy minimum dekriminalizálják a kannabiszt, ha ez nem történik meg, akkor egy párhuzamos unviverzumban (a fogalmazásra ügyelni kellett) egy év múlva ugyanitt esetleg talán tömegesen rágyújthatnak pár spanglira, de akkora létszámban, hogy lehetetlen legyen mindenkit büntetőeljárás alá vonni.
Ennek abszurditását ők is érezhették, úgyhogy kíváncsian várjuk a 2017. áprilisi nagy szmokizást, akkor talán már izgalmak is lesznek, nem csak törökülésben dohánysodrás. Még mutatunk pár képet így a végére:
