Pillanatképek - Közös helyzetjelentés életem “műveivel” címmel indult kiállítás az Agora Saváriában. A csütörtökön tartott kiállításmegnyitón Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész tartott nyitóbeszédet.
Tóth méltatta a jelen nem lévő Szabó Erika festészetét, amelyben nagy jelentőséget tulajdonított az ortodoxiára és az ikonográfiára jellemző kicsit kontrasztos, dekoratív, durván árnyalt képalkotásnak, illetve a melankóliának, mint meghatározó témának. Utóbbi kapcsán elmondta, fantasztikusnak tartja, hogy Szombathelyen másodjára létre tudott jönni egy Kecskés Miklós szintű életmű.
A fivérek munkássága szerinte “best of” kategória, róluk viszont kevesebbet beszélt, hiszen ők maguk is jelen tudtak lenni, hogy mondjanak pár szót a saját művészetükről. Tóth azzal foglalta össze a kiállítást, hogy a családi köteléken kívül a kiállításban jelenlévő őszinteség az igazán meghatározó.
Őt a sokáig Kínában dolgozó Levente követte, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy így 40 éves korára kezd újra összeállni a család, mint alkotóközösség. Szerinte fontos volt, hogy mindenki megtapasztalja a saját külön útját, és örül, hogy ezek az utak összeérnek közös alkotásban, közös projektekben.
Utána Ede beszélt arról, hogy édesanyjuk szoknyája mellett már kisgyermekként szívták magukba a művészi lét levegőjét, ami együtt járt az anyag iránti kíváncsisággal, majd szeretettel.
Végül a legfiatalabb testvér, Ákos beszélt, aki elmondta, hogy számára nem is volt más út a művészet mellett, hiszen nem csak édesanyja, hanem az összes testvére is ezzel foglalkozott.
“Csak figyelnem és tanulnom kellett”.
Kiemelte, hogy mennyire fantasztikusnak tartja, hogy valaki megtervez egy kávéfőzőt, ami aztán minden lakásban otthonra talál. Elmondta, hogy őt is nagy örömmel tölti el, amikor például egy hotel megvásárolja egy betoncsempéjét, ami aztán 30-40 évig meghatározza például egy hotel enteriőrjét.
Ezt követően hivatalosan is megnyílt a kiállítás, amely szeptember 18-áig lesz megtekinthető.
