Az Index számolt be róla tegnap, hogy egy Angliában élő magánszemély kifogással fordult az AB-hez, miszerint szép hazájától több ezer, a legközelebbi ottani külképviselettől pedig több mint száz kilométerre van, tehát ha voksolni akar, amikor majd voksolni kell, akkor soktízezer forintot kéne költenie utazásra. Mindeközben pedig egy határon túli, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyarnak megadatik a lehetőség - egyébként nagyon helyesen -, hogy simán levélben küldje el a szavazatát. A gond az, hogy a lehetőség ilyen alapon mások számára is rendelkezésre állhatna.
De az Alkotmánybíróság nem így gondolta, és azzal az indokkal seperte le az asztalról az ügyet (tegyük hozzá, 8:5 arányban, totális egyetértésről tehát szó sincs), hogy bármennyire is tűnjön hasonlónak a helyzet, nincs hátrányos megkülönböztetés a két eljárásban,
mert nem azonos csoportokról van szó.
Úgy szól a pontos magyarázat jogi bikkfanyelven, ha valaki szeretne kicsit elveszni a kemény fogalmazásban, hogy
az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható – azonos csoportba tartozó – személyi körben lehetséges.
Értse mindenki úgy, ahogy érteni kívánja, nekünk úgy sikerült, hogy az alkotmánybírák szerint nincs választópolgárok közt megkülönböztetés, miközben mégis egyértelműen megkülönböztetnek: te szavazhatsz levélben, te meg nem, csak akadályok árán.
Ha ez nem diszkrimináció, akkor nem tudjuk, mi az.
Mindezt sikerrel megtoldották még azzal, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező szavazók esetében ez a kis plusz ráfordítás még indokolt is, hiszen nyilván azért rendelkeznek még az itthoni címmel, mert jobban kötődnek az államhoz. Aha, vagy mondjuk azért, mert számos sztorit hallani arról, mennyire megnehezíti a jó magyar bürokrácia az itthoni kijelentkezős-megszüntetős procedúrákat. De ha nem is így van, milyen jó, hogy tudják, mi van az állampolgár fejében. Hogy jobban kötődik.
Hát így intézi a kormány okosba' az apró választásitörvényes ügyeskedéseket. Úgyse érti a paraszt, meg úgyis mindegy neki, aki meg mégis kötözködik, annak szépen elkenjük az egészet paragrafusnyelven. Ezek után szavazzon a Fideszre az, akinek négy, Brighton és Temesvár között ingázó anyja van!
