Ha valaki a Filmmúzeum szót hallja, joggal tételezi fel, hogy annak repertoárjában évtizedekkel korábban forgatott, akkoriban nagy sikernek örvendő filmek szerepelnek. A hajdani budapesti Filmmúzeum mozi is elsősorban klasszikus – az 1930-as, 40-es években készült - magyar filmeket tűzött műsorára. Aztán a rendszerváltás után a közép- és idősebb korosztály örömére, mintegy hiánypótlásként létrejött a Filmmúzeum is.
Régi filmek reklámszünetek nélkül
A tévés. Filmmúzeum valóban azt a szerepet töltötte be, amiért és akikért létrejött. A más adók mai amerikai filmjeinek unalomig ismételt arzenálja mellett ezen a csatornán esősorban az európai filmgyártás egykori sikerfilmjei, remekei voltak láthatók. Régi magyar sikerfilmek Hippolit a lakájtól A veréb és madáron és A pogány madonnán keresztül az Egri csillagokig. Ahogyan látható volt többször is Arsene Lupin, az Angyal, a Fekete erdei klinika, a Forró szél Surdával, de ismét szórakoztatták azt a korosztályt, amelyik ezen nőtt fel az 1960-es 70-es években készült olasz, francia, spanyol kalandfilmek, a csehszlovák vígjátékok, a csendőrfilmek, az angol buszos és Folytassa filmek is.
Szerepelt a választékban az Édes élet, ahogy Pierre Richard, Stefania Sandrelli vagy éppen Bud Spencer, illetve Dustin Hoffman legnépszerűbb filmjei. Úgy az 1980-es évek közepéig forgatott filmek kerültek képernyőre, amelyeket még vagy már muzeális jellegűnek lehet nevezni. Mindezek futottak esti főműsor időben is. Közszolgálati jellegű volt az adó, hiszen nem szakították meg a filmeket reklámszünetek.
Jó volt egy kicsit nosztalgiázni, jó volt olyan filmeket nézni, amelyek sokszor még a felnőtteket is megbotránkoztató hangnemtől voltak hangosak, nem voltak túl bugyuták vagy túl erőszakosak. Életszerű, könnyeden szórakoztató, az európai életvitelhez és felfogáshoz közeli alkotásokat nézhetett az, aki erre vágyott. Mígnem a tavalyi év derekán minden megváltozott.
Csak mutatóba maradtak muzeális filmek
Minden bizonnyal a médiatörvény is közrejátszott abban, hogy megjelentek a reklámszünetek, amelyekkel többször is megszakítják a filmeket, és egyik napról a másikra kikoptak az adásból a régi, muzeális filmek (főként a magyarok és európaiak), ugyanakkor elözönlötték a csatornát az amerikai alkotások.
Az esti főműsor időben szinte csak az 1980-as évek végén, az 1990-es években és a 2000 után forgatott, más kereskedelmi csatornákon már futott vígjátékokat, akciófilmeket, romantikus vagy háborús filmeket vetítik. Márpedig ezek mindennek nevezhetők, csak muzeálisnak, réginek nem. A klasszikus magyar alkotások teljesen megszűntek, de az 1950-es 60-as, 70-es években készült filmekből, sorozatokból is alig maradt mutatóba. Egyértelművé vált az amerikai filmipar térhódítás ezen a csatornán is. A még műsorra tűzött retro filmek is a legtöbb néző számára elérhetetlen időpontra kerültek, délelőtt, délután, kora este vagy éjszaka vetítik őket.
Most tehát – legalábbis a főműsor idő vonatkozásában - nem sok különbség van a többi kereskedelmi adó és a Filmmúzeum kínálata között. Azaz a Filmmúzeum elvesztette eredeti jellegét és funkcióját, így elnevezése is megtévesztővé vált. Legrosszabbul, azok az idősek jártak, akik még internet segítségével sem nézhetik kedvenc klasszikusaikat.
„Baci”, a nagy túlélő
Néhány más csatorna részben átvette a Filmmúzeum szerepét, hiszen elég sok régi filmet vetítenek a közszolgálati adók, többek között Poirot, Sherlock sorozatok, hajdani Folytassa, Louis de Funés és Pierre Richard filmek futnak a Storyn, Colombo és néhány 1960-as, 70-es években készült film többször (volt) látható a Viasaton, de az MGM is sok – köztük európai - muzeális filmmel rukkol ki.
Érdekes módon a Bud Spencer (akit Baciként emlegetnek) főszereplésével készült filmek élnek túl minden időszakot, és bármelyik kereskedelmi adó akár esti főműsor időben is sugározza őket sokszori ismétléssel. Igaz, ezeknek az 1970-es, 80-as években készült filmeknek többsége olasz-amerikai koprodukcióban készült, és nagyrészt az USA-ban játszódik.
