A Maszkura és a tücsökraj zenekar nemrég járt Szombathelyen, a Savaria Karneválon, ott szép lassan összegyűlt a közönség a Fő téri színpad előtt, ahol részben harmonikás popzenét hallhattak sok-sok műfajból kölcsönvett hangzással, a funktól a swingig. Ettől olyan egyedi ez a banda, meg Maszkura fekete cilinderétől, és a szókimondó szövegek is helyenként megjelennek a repertoárban.
Itt Maszkura a harmonikás, nem a Márió. Ultraparaszt szöveg, mert ez modern dáridó
- mondja a Ki van festve című dal egy sora. A srácok 2007 óta csiripelnek kisebb-nagyobb sikerekkel: igényes rétegzene, állapítottuk meg baráti beszélgetésben. Jól megírt szövegek, jó hangzásba bújtatva, csak itt nem akkora a közönsége. Egy Márióra biztos többen mennének el, vagy egyéb haknira, ilyen is van, ahogy például százak mennek el Vastag Csabára, hogy aztán az első sorból vizuálisan (ha másképp nem is) magukévá tegyék, miközben énekli a My Wayt másodszor.Ez viszont egy egészen más műfaj, mentorok és marketinggépezet nélkül, így csak egy kis létszámú, hangulatos klubkoncert volt szombaton a Végállomásban. Reméljük viszont, hogy képeinken keresztül át tudjuk adni a hangulatot azoknak, akik nem voltak ott, és azoknak is, akik nem. Tessenek szívesek a képre klikkolni!
Maszkura és a tücsökraj biográfia
2007. tele óta létezünk változatlan felállással. A zenekarozás klasszikus stílusában vágtunk neki az akkor még teljesen ismeretlen zenei életnek: demo felvétel, tehetségkutatók, kicsit jobb demo felvétel, nagyon rossz pince-klubok, nagyon barátságtalan csaposokkal és esetenként a zenekar létszámánál alacsonyabb számú közönséggel… Aztán 2008. egyik napsütéses reggelén kinéztük néhány budapesti rádió és lemezkiadó címét, írtunk 20db demo lemezt és egy kis piros autóval végigjártuk a várost.
El tudjátok képzelni, hogy néztek ránk, mikor beállítottunk egy fura, cilinderes fazonnal egy ismeretlen zenekar ismeretlen lemezével a „nagyokhoz”. Persze nincsenek csodák, nem lett kiadónk és nem is árasztottuk el az étert, de másnap reggel szólt egy ismerős, hogy megyünk a café-n (azért mégis vannak csodák), aztán még sokszor mentünk rajta és később még jó néhány rádióállomáson. Ezután került egy nagyon bátor és vállalkozó szellemű kiadó mögénk, úgyhogy 2009. januárjában egyszer csak lett egy nagylemezünk. Az első klipet egy darab kamerával, egy darab libával és egy darab Kollár Gergővel forgattuk egy lovarda hátsó sarkában található trágyadombon állva. Most nagyjából ugyanitt állunk, csak több kamera van, kevesebb liba, nagyobb színpad, több ember, még néhány rádió és újabban még egy lemez…