Valószínű nem csak nekem jutott eszembe, hogy miért nem nőnek nagyobbra az állatvilág legnagyobb részét kitevő és legváltozatosabb fajlistáját birtokló osztályának, a rovaroknak az egyedei.
Bár őszintén megvallva azért nem is olyan rossz, hogy nem kell hörcsög nagyságú hangyákat kijjebb tessékelni a lakásból. Na, de mi okozza a mérettartomány korlátoltságát? A rejtély kulcsát a rovarok légzésénél kell keresni.
A gerinces állatoknál, a legkisebb kolibritől a legnagyobb bálnákig, testnedv vagyis a vér szállítja a testen belül az oxigént. A rovaroknál azonban mindez passzívan történik. Egy csőrendszer az úgynevezett trachearendszer gondoskodik a rovaroknál az oxigénellátásról.
A rovaroknak mindössze a kilégzésre van hatásuk. Valószínű mindenki látott már virágra leszálló méhet, ami szirmot érve vadul mozgatni kezdte a potrohát. A méh ebben az esetben éppen lihegett. A potroh mozgatásával ugyanis a rovarok ki tudják nyomni az elhasznált levegőt, majd a testrészük visszaengedésével beáramlik a friss, oxigén dús gáz.
De mégis, hogyan lehettek a dinók idejében 65 centis szárnyfesztávolságú szitakötők?
Nem csak azért mert mi emberek nem szennyeztük még tele a levegőt, hanem a légköri viszonyok miatt is sokkal dúsabb volt a Föld oxigénszintje. A rovarok tehát vígan el tudtak lélegezni akkor is, ha nagyobbra nőttek. Az oxigén dús levegő még a gyenge hatékonyságú trachearendszeren keresztül is eljutott az állat testébe. Ha most nőne egy rovar hasonló méretűre az egészen egyszerűen megfulladna.
