Testről és lélekről is szól egy vasárnap délelőtti séta a Rába-hídhoz. Bár kicsikét zavaró, hogy a belváros egyes házai úgy rázzák le a vakolatot, mint a kutya, amikor előkepeszt a folyóból és lerázza magáról a vizet. Útközben előttem és mögöttem is topog az elmúlás. Szomorúan lélegzem be, amíg a Halászhoz érek.
Sajnos már nincs módom az ablakhoz beülni és szemezni egy jó tányér pájslival, közben pedig kinézni a hídra. Amivel kapcsolatban éppen azzal a gondolattal játszadozom, hogy miért nincs neve a körmendi Rába-hídnak? El lehetett volna nevezni valamely helyi alakról, hősről, a híd anyagáról, mint a fővárosban a lánc, esetleg arról, hogy mit mivel köt össze.
Maga a híd az elmúlt században épült, láttam fotókat, amiken még Kanizsai doktor úr kotnyeleskedik az építkezésen. A város roppant szigorú, ám kitűnő orvosdoktora, akit némelyek Lódoktornak, míg mások Kani Bandinak hívtak.
Ezért sem értem igazán, hiszen a körmendiek mindig híresek voltak zseniális névadó képességükről. Így lett a híd melletti Halászból Gangesz, az ott játszó zenekarból pedig Gangesz Ifjúság (Nagy Bózsi, Végh Duci, Percsák Feri bá’) És így lett Alsóberki legsötétebb bőrű fickójából Hópehely. Pont egy híd elnevezéséhez hiányzott volna a kellő kreativítás?
A híd persze nálunk nem választott el két olyan önálló várost, mint Buda és Pest, csupán a Rábán aluliakat választotta el a bentlakóktól. A Rábán alul laktak a Ferkó bácsiék is, a lajtos kocsit húzó Ráró paripával, amelyik olyan sovány volt, mintha vattacukorral etették volna. Ferkó bácsi fia, a Lólábú Ferkó gyakran megfordult a városban, nevezetes figurája volt a településnek.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy róla kellett volna elnevezni a hidat, abból a megfontolásból, hogy ha Budapestnek lehetett Ferenc József hídja, nekünk miért ne lehetne Lólábú Ferkó hidunk. Vagy Pöttyös híd, mivel a nagyobbik Janzsó fiú, vagyis a Pöttyös rendszeresen sétált át a híd tetején.
Valahogy én mindig féltem a hídon. Ahol a pillérek találkoztak volt és most is van egy kb 20 centi széles hiátus, mindig attól rettegtem, hogy ezen fogok kiesni. Rendesen tériszonyom lett ettől a réstől.
Ha már névadás vannak persze kézenfekvő nevek. Nepomuki híd, utalva a túlparti szép szoborra. És hogy a történelmi elvárásoknak is megfeleljünk, lehetne mondjuk Batthyány-híd. Semmiképpen sem Batthyány Correth Mária, az nem korrekt, ha egy nőn óhajtunk átgyalogolni.
Abba is belegondoltam, hogy vajon az itt állomásozó rómaiak miként keltek át a folyón? Esetleg gyalog, karddal az oldalukon, a piros mini szoknyájukban, ami alá néha becsaptak a hullámok. Vagy összetákoltak valami csónakfélét és úgy jutottak el a későbbi Lóusztatóig.
Mindenesetre a lényeg, hogy a híd ma is áll és alatta ott iparkodik Győr felé a Rába, mint valami aranyló remegés a szívünkben.
