Avatar (Cinema City Savaria)
Ez az a film, amit elsőre csakis moziban érdemes megnézni! James Cameron és stábja nem hiába várt több mint egy évtizedet a Titanic sikere óta a filmtechnika, a speciális effektek fejlődésére (na meg a majdnem fél milliárd dollárra:). Létrehozták a mozis krónikákban ezentúl csak a „minden idők leglátványosabb filmalkotása” eposzi melléknévvel illethető Avatar-t. Amelynek befogadásához a legmegfelelőbb befogadói hozzáállás az, ha a nézőtéri fények lekapcsolása után átadjuk magunkat a látványnak és ellenkezés nélkül hagyjuk magunkat sodortatni a 3D-s vizuális kavargással, a semmihez sem hasonlítható víziókkal és akció-orgiával.
Jó, de mi van a sztorival?
Az is akad. Igazi csavaros-fordulatos és akciós, itt-ott posztmodern mesékhez illően utalásos-áthallásos, a tanulságokat csakis élvezetes és szórakoztató formában tálaló fajtájú. 2154-ben a Föld energia-készletei fogytán vannak, civilizációját és lakóit már csak a Pandora nevű bolygó különleges energiaforrása mentheti meg. Megindul a gyarmatosítási projekt.
Aminek kulcsa a mesterséges és élő egységéből összegyúrt avatar. Egy deréktól lebénult volt tengerészgyalogos parancsvégrehajtó személyiségét ültetik be egy technikailag létrehozott, a Pandora őslakosaihoz hasonlító testbe és elküldik közéjük. Ám a teremtésbe és a feltétlen engedelmességbe (itt is) hiba csúszik - a teremtmény önálló életre kel.
A látványorgia mellé tanulsághalmozás is jár
Gyakorlott filmfogyasztó már egy ilyen rövid ismertetőből is elkezdi összerakni a film narratív és kulturális utalásrendszerét. Amiben ott van a kultúrák találkozása, kommunikációja vagy harca nagyon is aktuális dilemmája. Szokatlan kombinációban találkozunk a teremtés-, a megváltó-mítoszokkal és a visszatérő-újjászülető hős motívumával. Bele-bele ütközünk a tudomány határainak és felelősségének feszegetésébe. És kapunk egy alapos dózist a különféle létformák és az ember viszonyának taglalásából, vagy a test és lélek egysége örök témájából.
Moziból csillagos ötös, egy apró megjegyzéssel
Kétség nem férhet hozzá: az Avatar-ral klasszikus és kihagyhatatlan filmes alkotás született. Keményen feladja a leckét létrehozóinak és szórakoztató, látvány-mozik ez után próbálkozói alkotóinak is. Ez a jövő populáris filmjeinek útja? A szintetikusan létrehozott vizuális gyönyörködtetés, virtuális világok és kalandok szemünkbe vetítése és agyunkba égetése?
Cameron egyelőre még igényt tartott néhány valódi érzelmeket eljátszó, remek teljesítményt nyújtó színészre (például Sam Worthington és Sigourney Weaver). A magas és kék na’vik megteremtéséhez is szükség volt az arcjátékot és a gesztusokat előjátszó hús-vér modellekre. A szintetikus és élő szereplők különbsége azonban még az előzeteseken is feltűnő, a moziban pedig sokak számára zavaró lehet. Az is izgalmas kérdés, hogy a jövőben születő hasonló alkotások hogyan kezelik majd ezt problémát…
A hercegnő és a béka (Cinema City Savaria)
A Disney-stúdióban még mindig bízhatunk! A rajzolt és bármi más módon animált képzelet lényekért és varázslatos mesékért leginkább felelős hollywoodi részleg idén karácsonykor sem hagyja cserben a gyerekeket, gyermeki lelkű felnőtteket és a családosokat. Menetrendszerűen megérkezett az új darab, amelynek hatásáért ráadásul két nagy sikereket elért filmes felelős. A hercegnő és a béka ismert történetének legújabb változatát ugyanazok a kreatív és gondos kezek készítették, mint A kis hableány-t, az Aladdin-t és a Herkules-t.
Vissza a gyökerekhez - csak másképpen!
Az új verzióban a megszokott történet szokatlanabb verzióban és helyszínen pereg le előttünk. Az 1920-as évek pezsgő és izgalmas New Orleans-ában járunk, a hercegnő pedig egy afro-amerikai (a klasszikusan a fehér Amerika meséit mesélő stúdiónál ez kisebb forradalom, higgyék el!) kishölgy. És hogy még egyet csavarintsanak nekünk a milliószor látott-hallott cselekményen: ama bizonyos csók elcuppanása után nem egészen az a szereplő változik át rút békává, akit a sztori ősmesélője eredetileg kijelölt. Így aztán természetesen a folytatás is kicsit máshogyan alakul…
Amiért Disney-éket szeretni lehet
Az animációs filmgyártásban a nézőkért az utóbbi években kibontakozott eszelős versenyfutás ebben a produkcióban átadja a helyét a régimódi, kézi módszerekkel gyártott rajzfilmnek. A sztori két nagy újítása ellenére is a mese eredeti formája felismerhető marad. A vicces, könnyed hangulat és az utóbbi években kissé háttérbe szorult dalolós-zenés forma visszahozatala pedig tényleg a régi klasszikusokat idézi. A hercegnő és a béka nem mellesleg animációs tisztelgés a Kathrina hurrikán pusztítása után lassan-lassan magához térő New Orleans és jazzkultúrája előtt.
