Az út (Belvárosi Savaria Mozi)
Cormack McCarthy az egyik legfigyelemreméltóbb kortárs amerikai író. Előszeretettel ír arról, hogy mit tesz és hogyan létezik az ember szélsőségesen kegyetlen, reménytelenül sivár élethelyzetekben. Sokat tud az emberi lélek mélységeiről, a bennünk rejlő sötét erőkről. Éles szemmel, szikár stílusban festi meg a kiélezett helyzetek próbatételeit. Cormack McCarthy regényei az erőszakról szólnak. Meg a túlélés, a tisztesség, a remény lehetőségeiről - legtöbbször persze lehetetlenségéről.
Könyveit felfedezte magának a mozi. 2007-ben Ethan és Joel Coen négy Oscar-díjjal jutalmazott filmet rendeztek a Nem vénnek való vidék című munkájából. Két évvel később John Hillcoat (magyarul a filmmel egy időben megjelent) Az út című opuszát adaptálta. Cormack McCarthy könyveit témájuk és csupasz elbeszélésmódjuk miatt nem egyszerű dolog vászonra vinni. Az ajánlat-ot is jegyző ausztrál direktornak ez nem mindennapi színvonalon sikerült.
Sivár vidéken
Az apokalipszis után vagyunk. Pontosan ott, ahol a Biblia véget ér (ahogyan azt az Index.hu kritikusa fogalmazta). Magáról a katasztrófáról csak töredékes információkat közöl velünk a történet. A Föld élővilága szinte teljesen kihalt. Az állatok elpusztultak (bár a film vége felé vándorló hőseink találnak egy csúnyácska bogarat). Morajló rengések és váratlanul fellobbanó tüzek kísértenek. Az ég folyamatosan szürke, napfény sehol. Mindenütt kopasz, néha fenyegetően kidőlő fák és kiszáradt növényzet.
Az emberek egy része komolyabb sérülések és betegségek nélkül túlélte a kataklizmát. Nyilvánvaló tehát, hogy valamiféle példabeszéddel van dolgunk. Az út azt vizsgálja, hogyan és főként milyen áron lehet talpon maradni egy legelemibb életfeltételeitől megfosztott vagy erősen korlátozott világban.
Vándorok az úton
A túlélők legnagyobb problémája, hogy a rommá dőlt városok és települések romjai között megtalálják a még fellelhető élelmet. Egy apa ( Viggo Mortensen) vándorol a csupasz és végtelen utakon 10 év körüli fiával. Változó szerencsével cipelik magukkal az életben maradáshoz szükséges szegényes holmijukat - és múltjukat.
Az apa legnagyobb problémája, hogy megóvja fiát a kegyetlen körülmények próbatételeitől, ugyanakkor felkészítse arra az időre, amikor már mindezt egymagának kell megtennie. Reményt, értelmet, biztonságot kell sugároznia egy olyan világban, ahol ezek nyilvánvalóan nem léteznek. Miközben - főként nyugtalan álmaiban - meg kell küzdenie az emlékekkel is: felesége, a fiú anyja ( Charlize Theron) a kilátástalanság elől az öngyilkosságba menekült.
Ember embernek farkasa
Vándoraink útjuk során találkoznak a katasztrófa utáni világ jellegzetes figuráival. Legyengülten, betegen vánszorgó, kiszolgáltatott élőhalottakkal. A romok között guberáló csavargókkal, akik a túlélésért bármikor képesek lopni, erőszakoskodni és akár ölni is. Csapatostul vonuló fegyveres rablóbandákkal. Amelyek közül a legkegyetlenebbek a megerősített farmokról portyákra induló kannibállá változott, más túlélőkre vadászó lelkű csoportok.
Apa és fiú állandó éberségük miatt túlélnek néhány találkozást. Hol megvan a túléléshez legszükségesebb holmijuk, hol csak vegetálnak. A tengerpartra tartanak. Majd arról is kiderül, hogy ugyanolyan részvétlenül sivár hely, mint az egész világ. A folyamatos létharc szokatlanul kemény erkölcsi döntések elé állítja őket, ez pedig próbára teszi kettejük kapcsolatát is. És persze sejthető, hogy szerencséjük sem tart a végtelenségig…
Remény a reménytelenségben
Az út szélsőségesen kiélezett helyzetbe helyezve szereplőit kíméletlenül szembesít minket az emberi természetben rejlő különféle erőkkel. Lecsupaszított, lényegre redukált döntések közben vizsgálja az értelmes létezés esélyeit. Kínos tükröt tart a magát a világ urának képzelő, kultúráját és civilizációját mindenhatónak képzelő emberiség elé. A sztori fináléjában (az író világában szokatlanul egyébként) némi remény is felcsillan.
A világvége utáni világ vizuális megidézése pontos, túlzásoktól és felesleges, öncélú hatáskeltéstől mentes. A látványtervezői és az operatőri munka páratlanul és nyugtalanítóan érzékletes (utóbbi a második és harmadik Alkonyat-filmet is fényképező Javier Aguirresarobét dicséri).
Minden katasztrófafilmes, thrilleres-kalandmozis és road movie-s műfaji jegyei ellenére Az út nem szórakoztató, hanem mélyen elgondolkodtató, nézőjét keményen próbára tevő alkotás. Az alkotók annak betűjéhez és szelleméhez hűen fordították képekre a regény szövegét. Két remek megfilmesítésünk tehát már van. Várjuk azt a mozicsinálót, aki a lesz olyan bátor és vászonra viszi a Véres délköröket…
