A hazai filiszetusoknál ez a film és központi karaktere egészen biztosan kicsapná a biztosítékot. Barney ugyanis (látszólag) egy hedonista, felelőtlen, szeretésre és ragaszkodásra képtelen vadkan. Valójában viszont a Mordecai Richler nálunk is megjelent regényének adaptációjában szereplő figura az utóbbi évek romantikus mozijainak talán legösszetettebb és legszerethetőbb figurája. Igazi ezredfordulós romantikus hősszerelmes.
Csak dicsérni lehet a magyar származású producert, Robert Lantost, hogy megérezte, ez a történet megérdemli a hosszas rákészülést. És megtalálta hozzá az addig jobbára tévésorozatokban bizonyított Richard J. Lewis rendezőt, leginkább pedig Barney színész-megtestesülését - Paul Giamattit. A végeredmény tavaly a filmnek velencei fődíj-jelölést, a színésznek idén Golden Globe-ot ért. Nekünk meg egy kihagyhatatlan, remek filmet eredményezett.
Az elmúlt pár évben lényegében befejezett tény lett, hogy az ezredforduló egyik nagy álomgyári zsánere, a romantikus komédia (népszerű rövidítéssel: romkom) kifulladt, elérte a műfajban rejlő korábbi lehetőségek határait. Ilyenkor jön a kínos önismétlés vagy a (filmről értelmesen gondolkodó alkotóknál) a határok kreatív tágítása és átértelmezése. Az utóbbi nyomvonalon a korábban egyeduralkodó tini-verziók helyét átvették a (gyakran érettebb korúakról szóló) mélyebb és összetettebb történetek. És lassan kialakult a drámai és komédiai ízeket vegyítő forma - a dramedy.
Egy drámai dramedy
A Barney és a nők persze nézőinek inkább tűnik majd egy több évtizeden átívelő szerelem sztorijának és egy hamisítatlanul romantikus lélek emlékezetes portréjának. De azért a sorstörténet minden súlya ellenére érződik benne a lét elviselhetetlen könnyűsége, a szó legjobb értelmében értett frivolitás. Na meg a mesélőknek és alkotóknak a létrehozott figurák iránti mélységes szeretete és ironikus hozzáállása.
Az 1970-es évek elejétől az ezredforduló első évtizedéig tartó majd’ negyven év történetében pedig ott egy egész élet. Mondhatnánk azt is, hogy Barney Panosfsky, kanadai-zsidó bumfordi filmproducer élve boncoltatik. Miközben persze ő zavartalanul, sőt a filmidő nagyobbik részében a legnagyobb élvezettel éli mindennapjait. Keresi helyét a nap alatt. Tökéletesen Felesleges Produkciók nevű stúdiójában évtizedekig futó középszerű szappanoperát gyárt. Ebből és a második házasságából sofőrre és elegáns Mercire, tóparti hétvégi házra és a válások utáni újrakezdésre is elegendő egzisztenciát szed össze.
Családja, barátai és üzletfelei
Meg néhány életre szóló barátot. Boogie-t (a Hugh Jackmanre hajazó, sármos Scott Speedman), a narkós és minden felelőtlensége, szemétkedései ellenére is örök útitársat. Leót, az olasz festőt, akivel évtizedek múltán is ott lehet folytatni egy beszélgetést, ahol Rómában az abbamaradt. Barney legközelebbi tanácsadója pedig az utóbbi évek egyik közönségessége ellenére is legkirályibb, legszeretőbb apafigurája, a kibírhatatlanul szókimondó és faragatlan Izzy ( Dustin Hoffman jutalomjátéka).
Hetero-sztoriról lévén szó, persze az élet sava-borsa az, hogy "Keresd a nőt". És Barney becsülettel keresi is őket. Dicséretére legyen mondva: egyetlen kivételtől eltekintve egymás után teszi mindezt. Három (más ember életében akár egy egész életre elegendő érzelmi vihart szolgáltató) teljes románcot és ezekből eredő drámát él meg. A tragikus sorsú és csapongó lelkű festőnővel, Clarával Olaszországban. Majd a gazdag családból származó, elkényeztetett és irányításmániás Második Mrs. Panofsky-val ( Minnie Driver egyszerre kívánatos és módfelett idegesítő). És persze élete szerelmével, Miriammel ( Rosamund Pike pályafutásának talán legjobbja).
Szeresd a nő(de)t!
Bármennyire is bővérű és sokszor bárdolatlanul bunkó figura is hősünk, érzelmi ügyekben a legképmutatóbb szenteskedők előtt sem sok elszámolnivalója akad. Bár életének két fontos szereplője, első felesége és legjobb barátja halálával is kapcsolatba hozzák, a sors végül (vigyázat: spoilerkedés következik!) mindkét esetben igazságot szolgáltat neki. Szerelmeit pedig szépen sorban, mindhárom esetben a lehető legvégsőkig ragaszkodva és hűségesen éli meg. Amikor egyetlen egyszer nem, arra egész további élete megy rá...
Amiért ezt a filmet leginkább szeretni lehet, az éppen annak a nagyon is hiteles megidézése és egy emlékezetes karakter fordulatos élettörténetébe sűrítése, ahogyan a legtöbben megéljük az érzelmeinket. A döntéseinket a végsőkig halogatva. Aztán az elkerülhetetlen helyzeteket tisztességgel felvállalva. A szívünknek kihagyhatatlan találkozásokért és emberekért pedig bármeddig elmenve. Pontosan, mint Barney.
Akikre ezúttal büszkék vagyunk
A Barney és a nők elsősorban persze a színészeitől olyan jó és élvezetes időtöltés. Az évek óta egyre zseniálisabb karakterszerepekben bizonyító Paul Giamatti tényleg élete alakítását nyújtja. A többieket nem hogy rangsorolni, hanem felsorolni sem kis feladat: a fentiekben kiemelteken túl egyebek között Macha Grenon, Bruce Greenwood, Jake (Dustin fia) Hoffman vagy a nagyszerű kanadai direktorok Atom Egoyan és David Cronenberg.
A még Richlerrel közösen elkezdett munka tucatnyi éve a producernek és Michael Konyves forgatókönyvírónak pontosan azzal az eredménnyel járt, mint a jó borásznak a nedű hosszú érlelése: a fogyasztásra kínált termék zamata csak jobb és utánozhatatlanul eredeti lett. Nem csak egyszeri kóstolásra ajánlom...
