Hadd kezdjem azzal a még nem minden szombathelyi mozinézőnek egyformán megítélhető kijelentéssel: az idei Oscar-jelölt filmes mezőny jobbára csalódást okozó, zavarba ejtően középszerű filmekkel volt tele. (A hazai forgalmazás fonákságai miatt ráadásul a más források híján lévő filmbarátok városunkban csak hónapokkal a magyar premier után láthatnak nagyágyúnak minősülő vagy annak beharangozott darabokat.) A szombathelyi premierje miatt újranézett Utódok-ról viszont alapjaiban változott meg a véleményem az első találkozás csalódása után...
Kezdjük azzal, hogy senki ne nézze meg Alexander Payne filmjét csakis azért, mert szép tájakat és romantikus óceáni hangulatot vár! Amit a Schmidt történeté-vel és a Kerülőutak-kal már bozonyított direktor egészen bizonyosan biztos kézzel hozott nekünk össze, az Hawaii hétköznapi és átlagemberek számára is ismerős oldala. Mert nekünk (már akinek:) úti meg nyaralási célpont a pacifikus szigetcsoport, de ott is élnek szép számmal, akik nem utaznak haza a szezon végén. Mert egész évben ott élnek.
Hawaii-külső
És halnak vagy haldokolnak, ha éppen arról van szó. Mint a rövidke nyitósnitt vízisíelésének (képen kívül bekövetkező) balesete miatt tartós kómába eső Elizabeth King. Az aktív és életvidám asszony gyógyulását két lánya és kissé rezignált férje ( George Clooney) várja reménytelenül. A film belső narrátoraként utóbbi kerül a film középpontjába. Matt King jól menő ügyvéd, asszonyától eltérően főként munkájának élő, sármos középkorú bennszülött.
Származása okán nem akármilyen döntési helyzetben éri el az őt komoly nyomás alá helyező családi dráma. Népes rokonsága hivatalos képviselőjeként ugyanis neki kellene levezényelni Hawaii egyetlen még parlagon heverő, eszményi adottságokkal rendelkező területének eladását. A magát fanyar fordulattal csak tartalékszülőként és tartalékférjként emlegető férfinek egyszerre kellene gondos és szerető apává válni - közben pedig döntést hozni felesége sorsáról és a hatalmas bevétellel kecsegtető, az egész szigetet lázban tartó üzletben.
Férfi a teljes idegösszeomlás szélén
Rezignált önbemutatása során már sejtetett magánéleti krízise alaposan átírja a film elején még tisztának látszó képleteket. Magániskolai balhéból kirángatott, lázadozó nagykamasz lánya, Alex ( Shailene Woodley nevét jó lesz megjegyezünk!) ugyanis olyan információt oszt meg apjával, ami visszamenőleg más fénytörésbe helyezi az addig, ha nem is tökéletes, de annak mutatkozó házasságát. Miközben egyre közeledik a telek sorsáról dönteni hivatott családi gyűlés, Mattnek egész életével számot kell vetnie.
A „rosszul élek, vajon van-e erőm és időm változtatni” művészfilmekben ezerszer feldolgozott kérdését emberi kapcsolatok, találkozások nagyon gazdag sorozatában kibontó film azzal szembesíti bárhol élő nézőjét, hogy egyensúly híján a legideálisabb körülmények sem számítanak. Az egyensúlyért pedig minden nap meg kell dolgozni. Leginkább azokkal, akikkel amúgy is együtt él az ember. Vagy akit a sors kacskaringói saját és családtagjai, övéi lépései, döntései révén elé hoz.
Nem véletlenül kapott díjakat több helyen is az Utódok Kaui Hart Hemmings regényéből adaptált forgatókönyve. Szerethető, emberszabású karakterek egész sorát rakja elénk és hozza egymással sűrű interakcióba. Mindezt egészen stílusosan és finoman, nem tolakodó harsánysággal és tanítósan. Ha kell, a dráma, és ha az kell, akkor az irónia színeivel szórakoztató és tanulságos panoptikumot kerekít. Éppen csak kicsit felerősített és példázatossá formált sztorijában hétköznapi tanácstalanságainkra, zavarodottságunkra, fáradt újrakezdő önmagunkra ismerhetünk.
Bármennyire nagy sztárnak tartsa is valaki George Clooney-t, azért megnyerő modora, közéleti aktivitása és vitathatatlan sármja mellett színész kvalitásainak és alakításai mélységének megítélésében már megoszlanak a vélemények. Nos, Alexander Payne kamerája előtt a legjobbat hozta ki magából. Jack Nicholson és Paul Giamatti után újabb árnyalt és emlékezetes karakterrel gazdagította a direktortól már megszokott „középkorú és sikeres pasi komoly válságban” téma eddig sem mellékes hozzászólásait.
És a nagylányát alakító színésznő mellett essen szó a hasonlóan hihető és akár a szomszédunkban is elképzelhető figurákat életre keltő csapat többi tagjáról: Amara Miller (Matt kisebbik lánya), a Jackie Brown óvadékügynökeként megszeretett Robert Forster (Matt apósa), az első Sikoly őrült, gimis mészárosából középkorúvá érett Matthew Lilard, a mindig kedves Judy Greer (sztoribeli szerepüket a spoilerkedés elkerülése miatt fedje jótékony homály) és mindig nagyszerű Beau Bridges (Matt számtalan unokatestvérének egyike).
