Egy évtizede, pár évvel az Internet tömeges berobbanását követően erős és meghatározó trendje volt a hollywoodi filmgyártásban a technológiának az emberi tudatot befolyásoló hatását, a valós és virtuális-szintetikus világok összecsúszását bemutató filmek sora. Existenz - Az élet játék 1998, Mátrix-trilógia 1999-2003, A 13. emelet 1999, A.I. - Mesterséges értelem 2001, Különvélemény 2002 és a nyomukban a témát populárisabban feldolgozó átlagmozik végtelen sora. Aztán az információs forradalom hétköznapivá válásával együtt ez az áramlat csendesülni látszott. Ám most itt van nekünk az Eredet!
Freud után - szabadon
A látványos külsőségekkel dolgozó szuperprodukció az emlegetett téma tudatsíkok közti mozgások és tudatbefolyásolás lehetőségeit feszegető történeteinek sorát gazdagítja. Főszereplői ugyanis különleges ipari kémek - amolyan álomtolvajok. Különleges technikai felszerelésekkel és csoportosan alámerülnek a kiszemelt áldozat tudattalanjába, hogy onnan mélyen rejtett információkat hozzanak a felszínre. (A modern agykutatási és agyi képalkotó eljárások - lásd például itt - rohamos tempójú fejlődése bizonyosan hatott a sztorira.)
A Leonardo DiCaprio által alakított Dom Cobb a legjobb álomkém a szakmában. Ezúttal élete vélhetőleg legkeményebb feladataként nem kihozni, hanem bevinnie kell valamit egy világmonopóliumra törő energetikai cég örökösének agyába (bájos oldalvágás az igazi multiknak: a vállalat feldarabolásának ötletét). A kihívás azért óriási, mert a behatolás várhatóan a szokásosnál is erősebben fogja aktiválni az álmodó személyiség tudatos és tudattalan védelmi mechanizmusait…
Ami el tud romolni, az…
A terv nagy kockázattal jár, hiszen a Cillian Murphy alakította örökös lelkébe úgy kell elültetni a gondolat csíráját, hogy az agya azt sajátjaként élje meg és hozza a felszínre. Ezért a szokásosnál is mélyebbre kell hatolni. De Cobbra és csapatára nem csak az áldozat lelki önvédelme, hanem más is vár a tudatbetörés során. Ez a valami (vagy valaki?) elképesztő hatékonysággal igyekszik megakadályozni az akció sikerét.
A történet előrehaladtával lassan áll össze a mozaik. Hogy ez a másik erő szoros kapcsolatban áll Cobb múltjával, a felesége öngyilkosságával és gyerekeinek munkája miatti elhanyagolásával. Hogy ezt a feladatot még nehezebben lehet majd megoldani, mint a megbízatást. És hogy saját lelkének rendezetlensége nagyon komoly akadálya a sikernek, sőt saját biztonsága mellett egész csapatának életét, lelki épségét kockáztatja…
Furcsa tükörvilág
Az Eredet-ben az alkotóknak sikerült összhangba hozniuk a történet és a téma kínálta feszültséget, a nyomozósdi és kirakós játék izgalmát a tudat különböző rétegeinek vizuális megjelenítésével. Az agy(ak)ban tett hívatlan vagy kényszerű látogatások a jobb heist-filmek és James Bond-kémmozik földrészekre terjedő üldözősdijének és akció-orgiáinak minden kelléke mellett egészen eredeti, lenyűgöző látványorgiákkal is szolgálnak. Körben forgó belső terek, meggörbülő (párizsi) utcarészlet, önmagába visszatérő lépcső…
Ebben a moziban semmi sem az, aminek első pillanatban látszik. A különféle agyi képek, projekciók mind-mind rejtélyeket hordoznak - semmiről és senkiről nem tudható, hogyan és főként milyen motivációk alapján fog viselkedni. Cobb legfőbb segítője az idegen és saját labirintusban a csapat ifjú, stílusosan Ariadné névre keresztelt tagja (a még mindig szemtelenül fiatal Ellen Paige). Ketten kísérlik meg a kettős küldetés sikerre vitelét és a férfi önmagával szembeni adósságának rendezését.
Mester születik?
Mindenképpen figyelemre méltó rendezői (sőt, mivel szinte mindig saját forgatókönyveinek elkövetője is: szerzői) teljesítmény, amit az Eredet direktora, Christopher Nolan ezzel és eddigi munkáival letett az asztalra. Féltucatnyi izgalmas film ( Memento 2002, Álmatlanság 2002, Batman: kezdődik 2005, A tökéletes trükk 2006, Batman - A sötét lovag 2008) a bizonyítéka, hogy egyértelműen ő az ezredfordulón az egyik legfőbb képviselője a látványos és ugyanakkor tartalmas moziknak.
Többszálú cselekményvezetés, profin alkalmazott idősík-bontás (vagy mint most: eltérő valóságok ütköztetése), végig feszültséggel és meglepetésekkel teli titokdramaturgia, minőségi műfajiság, a szuperprodukciókban pedig lenyűgöző (nem öncélú, a klasszikus nagy mozik hagyományait idéző) látványvilág. És ezúttal is minőségi színészcsapat: az említetteken túl Ken Watanabe (a megbízó), Marillion Cotillard (a feleség), Joseph Gordon-Lewitt, Tom Hardy, Lukas Haas, Dileep Rao (a csapat), a karakteresen öregedő Tom Berenger, röpke jelenetekre Pete Postlethwaite és a nagyapa szerepében a zseniális Michael Caine.
