Adrian Lyne: Jákob lajtorjája (tékákban és bolti akciókban)
A Képmutatás mozimagazin heti adásában Zac Efron komolyságot és érettséget megkísértő legújabb mozija ( Charlie St. Cloud halála és élete) kapcsán kitekintettünk az élet és halál vékony/vastag választóvonalával foglalkozó mozik népes csoportjára. Egyéb remek darabok közt ennek a mustrának az eredményeként került terítékre Adrian Lyne hollywoodi kismester 1990-es mozija. Direktorunkat a nagyközönség inkább az igényesebb romantikus mozik ( Flashdance 1983, 9 és fél hét 1986, Végezetes vonzerő 1987, Tisztességtelen ajánlat 1993, A hűtlen 2002) iparosaként ismerheti.
Bár a thrilleres, krimis műfaji jegyek kevés kivétellel szinte minden munkájára jellemzőek, Jákob lajtorjája című háborús motívumokkal tűzdelt, lélektani drámája a pályán belül mégis egyedül állóan és kreatívan, izgalmas idő- és tudatsík játékba sűríti ezeket. Egészen a film legutolsó jelentéig kétségek között hagyja nézőjét, hogy honnan is kellene szemlélnünk a főszereplő sztoriját a kerek és összefüggő olvasathoz.
Variációk egy témára
Jacob Singer (a tiszta tekintetű Tim Robbins egyik legelső főszerepében) filozófiadoktor boldogan él családjával, feleségével és három fiával, akik rajonganak érte. Egy napon a legkisebb srác, Gabe ( Macaulay Culkin egy kevésbé jegyzett alakítása) autóbaleset áldozata lesz. A férfi életét derékba töri a tragédia…
De lehet, hogy Jacob Singer a vietnami háború poklában harcoló, társai által kissé különcnek tartott katona. Egy teljesen váratlan módon kitörő Viet Cong támadásban felfoghatatlanul abszurd események, borzalmas öldöklés szemtanújává és áldozatává válik. A háborús emlékek pedig később is vele maradnak…
Jákob 3.0 és 4.0
Ám az is lehet, hogy Jacob Singer egy bölcsészdiplomával is postásként dolgozó, nem kevéssé zilált lelkű háborús veterán. Aki múltját és háborús traumáját életvidám és energikus új párja, a latinosan erotikus Jezzie Elizabeth Pena) támogatásával igyekszik feledni. Mígnem a múlt erősebbnek bizonyul és a szerelemből kölcsönös gyötrődés nem válik…
Vagy Jacob Singer csupán csak egy üldözési mániás, gyenge idegzetű átlagember? Aki magánéleti csődjét bonyolult összeesküvés-elméletek kitalálásával és vádaskodással igyekszik palástolni. Ezekben rejtélyes kormányügynökök törnek az életére és rabolják el, kínozzák meg, mert egykori bajtársaival a hadsereget perli a testi-lelki kínokat okozó háborús sérülésekért…
A tükörcserepek mesteri összeragasztgatása
A trauma-filmek cselekménymodelljét (ahol a főszereplő életének tragédia miatti megrekedését egy aktív szereplő megjelenése mozdítja ki az apátiából) Adrian Lyne egészen leleményesen ötvözi a politikai felhangokat sem nélkülöző, ijesztő thrilleres motívumokat felvonultató és az információkat cseppenként adagoló, a titokdramaturgiát mesteri fokon űző krimi elemeivel.
Jacob vízióinak jeleneteiben sohasem lehetünk biztosak, hogy egy zaklatott, téveszmés világ alakjait látjuk csak vagy tényleg egy rafinált, bizarr titkos kísérlet nyomait és szemtanúit igyekeznek éppen eltüntetni a rámenősen nyomuló ügynökök és verőemberek.
Vissza a jövőből
A populáris mozi alkotásai gyakran élnek a klinikai halál perceiben visszafelé lepergő, megvilágosító és megtisztító múlt megelevenítésének dramaturgiai motívumával. Lyne másfelé kereste a sztori izgalmassá tételének megoldását. A Jákob lajtorjája az életbe való kapaszkodás, a számvetés és a lelkiismeret-vizsgálat kötelező köreit egy lehetséges és vágyott, elképzelhető jövő idő irányába nyitja meg. Bár az utolsó képeken leleplezi az elbeszélés jelenjét és megadja saját rejtvénye megfejtését, de addig remek értelmezési játékra szólítja fel filmje nézőit.
