Azért ez a cím, mert az MSZP politikai kampányfilmje is – amit a napokban újravágnak a sok kritika miatt – a saját szavazótáborához szól. Őszinte leszek veletek, azért mondom, hogy ennek aztán mi értelme? Másképp, rendkívül fontos lenne, hogy az eszét vesztett Orbán Viktort legyőzzük a 2014-es választáson, ám ez a kampányfilm nem lesz alkalmas. Megmondóként megmondom miért.
A film legsúlyosabb hibáját – hogy saját szavazóbázisához szól – most tegyük félre, és nézzük a hozott anyagot. Sajnos, hozott, és valóban nem volt szerencsés felhasználni a felvételeket idegen médiákból, nem azért, mert a képlopás nem lenne gyakorlat a neten, de ez egy politikai kampányfilm, amihez civilek nem szívesen adják sem az arcukat, sem a logójukat, főleg, ha ez kérdezés nélkül történik. Puskásnét lehet vádolni szélsőjobboldalisággal, de ez már kezd ciki lenni a Bartók-örökösöknél. Vagyis semmi baj, legközelebb a szocialista politikusok is többet fogják törni a fejüket, honnan citálnak szívbaj, minden tahóság nélkül. Értem én, hogy nagy mágus ez a Ron, de attól félek, elég sok idióta lesi a parancsát.
A film természetesen hosszú, ahhoz képest, hogy egy vágányon halad, amit már mindenki halálra un. A Fidesz taktikája az, hogy minden kritikát visszautasít azzal, hogy előtte a szocik alatt minden rosszabb volt. Most ugyanezt lovagolja meg az MSZP, amit a végén ki is mond. A Fidesz-szlogent teszi meg végső konklúziónak, vagyis csak a Fidesz miatt ment tönkre az ország. Ez meg úgy nem igaz, minthogy egy az isten, és az is magyar. Hibás konklúzió több is van, például én képtelen vagyok felfogni, hogy miért kellett a csökkenő születésszámot a Fidesz ellenében hozni, amikor minden kormányzat alatt, folyamatosan fogyott a magyarság. Úgy is mondhatnám, mi, magyarok, politikai oldaltól függetlenül nem hiszünk a jövőben.
A kétségbeejtő nem ez volt, hanem az a méla szomorúság, szürke depresszió, aminek függönye mögül kiszólnak a narrátorok, egy házaspár, egy idős néni, Brecht sírva fakadna. A kivétel a szőke csajszi lett volna, aki végig mosolyog, tök pontosan, tempósan beszél, vagyis jó a memóriája, pont azt mondja, amit a felvétel előtt betanult. Egy szavát sem hiszem el, dehogy nem lépne le innen, ha kapna egy rendes ajánlatot nyugatról, mindegy, ez most kampányfilm, nem kell naivnak lennem. A lényeg az, hogy 18 percben el kell magyarázni az embereknek, hogy mi történik velük, és ezt a sok rosszat ez az Orbán teszi.
Itt volt egy pont, amikor majdnem felébredtem, mert a narrátor érdekes dolgot mondott. Egyetértettem vele, Orbán elvesztette a józan ítélőképességét, vagyis nincs új a nap alatt, a Shakespeare-féle királydrámák arról szólnak, hogy abszolút hatalom birtokában a király megbolondul. De sajnos vége is, nincs benne egy szemernyi bátorság, sem pimaszság, sem életerő, vagy forradalmi pátosz. Baloldaliként mondom nektek, én nem szégyellem Che Guevarát, otthoni órámon az arcán megy a mutató, de bennetek egy csepp baloldali tökösség sincs, csak szorongás a nácikkal szemben, Tiborc panasza, amit előtte látott a pr-iroda.
Értem én, hogy nem lehet megsiratni Hugo Chavezt Mesterházy Attilának, de valamit akkor is fel kell mutatni, amiben az emberek hisznek. Ezt egy protest-filmben lehetetlenség megtenni. A politikai hatalom a hit birodalmába tartozik, vagyis jobb erőt mutatni az ellenfélnek, hogy féljen. Még Gandhi is ezt tette, pedig nem volt erőszakos. Ezt a filmet látva Orbán Viktor huncutul elmosolyodik a lemenő nap fényében, és megnyugszik. Attól biztosan nem tart, hogy tökön rúgják őt. Lehet, hogy az MSZP nem fél semmitől, de én igen. Az ellenzék ilyen teljesítményével még jó ideig elhúzza köztünk a belét ez a diktátor.
