Mindegy is, zseniális, fantasztikus, abszolút humoros kisfilm, vagyis amikor egy humorista seppucut követ el magán a médiában, a fronton azonnal ott a következő, aki hajlandó viccet csinálni a valóságból és a hitekből. Nacsa comingoutja nekem nem volt akkora hír, mint hogy ez még az az ország, ahol valaki még elképzeli, mi lett volna, ha a magyarok a Holdra szállnak, és nem tudják kitűzni a magyar zászlót, mert fenn hagyják a kabinban. Szól a Himnusz, a szkafander meg bevág a tökömnél. A magyarok a Holdon jártak, kár, hogy nem lehet bebizonyítani, mert az űrhajón hagytuk azt a kibaszott zászlót. Igaz, ledobták utánunk, de messze szállt a végtelenbe.
A humoristával az a baj, hogy mindig másképp lát, azért nevetünk rajta
Ha egy humorista úgy lát, mint a központ által meghatározott szemszög, akkor ő már többé nem vicces, mert soha nem lehet tudni, hogy most csak ironizál, vagy utálja Gyurcsányt, mint a szart. Tudom, Oli, sok fontos dolgod van, ami leköt, nem szíved szerint való ez a nyalás, de hát mégis az, mert a kontextus fontos, ki mit gondol erről az egész viccről, ami a médiából sugárzódik. Hát, Olivér csak annyit mondok, sok ember sokfélét gondol, te azt, ami helyes.
Én most rólad azt gondolom, hogy aggódsz a jövőd miatt, amikor bebiztosítod, de hadd emlékeztesselek megboldogult Hofi Gézára, azért volt benne valami proli bátorság, be is voltak Kádárék szarva tőle. Elveszíted az arany középutat, ami szükséges arra vonatkozólag, hogy egy jellemből viccet csinálj. Innentől soha nem tudhatom, hogy a király kedvenc bohócát látom (tudom, hogy nem, mert az Fábry) vagy egy mindent mókának tekintő független szemszöget. Nacsa, aggódom érted, ahogy Szabó István filmjében is Mephistóért.
Persze, az emigránsok jártak a kertjeinkben, és ez fene mód veszélyezteti az európai érdekeket, amelynek szellemi jogvédője éppen Nacsa. És Viktor. Fogjátok meg egymás kezét, Usztics kiigazít. Nemcsak nem lóg ki, fejet felemel.
Az ilyen klubokban az a jó, hogy csomó ismerős van. Az meg biztonságos, hogy senki nem kérdez semmit, üdvözölnek a fedélzeten, hidd el, mi győztünk örökre, s miután Nacsa erőssége a kozmológia és az örökkévalóság, úgy dönt, hogy végre megszólal komolyan is. Vagyis szeretne még húsz évet a pályán eltölteni, nem mondja ki, de belülről kihallatszik. Igaza van, tehetséges.
Az a fura, hogy most is vicces lenne, ha tudnám úgy hallani őt, amikor hülyéskedik. A humoristával az a baj, hogy általában rossz színész. Van kivétel, Gálvölgyi. Nacsa mindig is a szomorú bohócok típusa volt, de most aztán nagyon.
Őrizzük meg emlékét barátaim!
