Josep Sunyol Garriga katalán ügyvéd, politikus, újságíró, és az FC Barcelona elnöke volt. Ám a radikális baloldali eszméket valló férfi nem sokáig lehetett az katalán focicsapat fejese. 1936-ban a puccsisták vezetője, Francisco Franco tárgyalás nélkül kivégeztette. És ezzel megkezdődött a világ egyik legnagyobb klubrivalizálása.
A spanyol polgárháborúban kezdődött minden
1931-ben Spanyolországban kikiáltották a köztársaságot. Ezzel együtt rengeteg liberális reformot vezettek be, többek között az autonómiák önállóságát, amit a katalán Barcelonában örömmel fogadtak.
Az ebben korban még szélsőségesen liberálisnak számító intézkedések miatt a királypárti és a köztársaságpárti erők folyamatosan összecsaptak, tényleges tettlegességre azonban csak 1936-ban került sor, amikor a nyílt utcán lelőtték a királypártiak egyik vezető alakját, Calvo Sotelo-t. A következmény? A spanyol polgárháború.
Ez a gyilkosság vezetett Francisco Franco tábornok kormány elleni lázadásához, az ország pedig hamarosan kettészakadt: egymásnak feszült a németek és az olaszok támogatását élvező jobb, és az orosz segítséggel harcoló baloldal.
A köztársaságpártiakat főként az autonómiák támogatták, köztük Barcelona városa.
Több, mint egy klub
Az FC Barcelona mindig is a katalán öntudat megtestesítője volt (szemben a szintén barcelonai Espanyollal), innen ered a klub jelmondata is: Més que un club (Több, mint egy klub). Garriga klubelnök meggyilkolása után a játékosok többsége pánikszerűen elmenekült. Így esett meg, hogy napjaink egyik legnagyobb futballcsapatának összesen négy játékosa volt.
A csapat akkori stadionjában, a Les Corts-ban 1939-ben rendeztek legközelebb mérkőzést, ahol Ernest Caballero, a fasiszták egyik vezető politikusa mondott beszédet. Ez pedig egy teljes átalakulás kezdetét jelentette.
Átalakította a Barcelona címerét, a négy piros sávból kettő maradt, így már a spanyol lobogót jelképezte. A nevet is megváltoztatták a spanyol Club de Fútbol Barcelonára. Természetesen a vezetőség is változott, a katalán emberek helyére francoista vezetők kerültek.
A Real Madrid nem véletlenül kapta meg a királyi gárda megnevezést. Korábban is a spanyol királyi család támogatta a fővárosiakat, a polgárháború idején pedig a Franco-rezsim csapata lett. Emiatt a Realnak nem kellett eltávolítania címeréből a koronát, ellentétben a több futballcsapattal.
A rezsim klubjának és az ellenzék klubjának összecsapása így kapott egy nagyon erős politikai színezetet. Ez pedig az eredményeken is meglátszott.
Az 1943-as Spanyol Kupa elődöntőjében is összekerült a két csapat. Az első mérkőzésen a Barcalona nyert 3-0-ra. A visszavágón azonban a fővárosiak nyertek: 11-1-re. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy felsőbb utasításra kapott ki a katalán csapat. Ez eléggé felszította a kedélyeket, emiatt Franco kénytelen volt mindkét klubot 25 ezres pezetás büntetéssel sújtotta.
Ettől kezdve a Barcelona játéka nem volt kitéve politikai nyomásnak, de a katalán indentitását csak 1975-ben nyerte vissza a csapat. Persze még azelőtt volt valaki, aki hatalmasat rúgott a madridiak önérzetébe: a később klublegendává vált Johan Cruyff. Elmondása szerint azért nem a Real csapatához szerződött, mert nem szerződne olyan csapathoz, amelynek köze van a diktatúrához.
Franco 1975-ös halála utáni első Real Madrid elleni meccsre a katalán szurkolók nem kevesebb, mint 700 katalán zászlót vittek be.
A helyzet természetesen napjaikban sem változott. A Barcelona mérkőzései rendre tele vannak katalán zászlókkal, a hazai mérkőzések 17. percének 14. másodpercében a nézőközönség az 1714-es beolvasztásra emlékezve üvölti, hogy függetlenség.
2014-ben egy hivatalosan el nem ismert szavazáson Katalónia megszavazta önnön önállóságát, ám ez a spanyol parlamentben mindenkit épp csak annyira érdekel, hogy közöljék velük: amennyiben valaha is függetlenek lesznek, az FC Barcelona elbúcsúzhat a Primera Divisón-tól.
