Vállalom, mert amiről nem beszélünk, annak ellenére, hogy létezik és itt van körülöttünk, az nyomaszt. Egyike ezeknek a nyomasztásoknak az, hogy már korán azt verték belém, mint mindenki másba, hogy sportolni fél egészség. Ha kimész a pályára, ha rúgod a bőrt, ha futod a szigetköröket. Ami így is van, a kamaszos energiák levezetésétől a közösségi élményeken át a gerinc helyes fejlődéséig ezernyi indok támasztja alá a rendszeres testmozgás szükségességét. Csak többnyire arról felejtenek el tájékoztatni minket, csillogó szemű kisklambókat, hogy ha elkezdjük a kedvenc mozgásformánkat vérkomolyan venni, akkor ugyanolyan komoly rizikót is vállalunk, és a fél egészség másik fele már nem feltétlenül egészség lesz.
Szerencsére nem lettem élsportoló. Ellenben hobbiból végigkosaraztam a gyerekkoromat. Aztán kicsit folytattam még középiskolában, jártam edzésekre, majd pöcögtettem néha a főiskolán is. Azóta már nem nagyon ugrándozok a gyűrű irányába, viszont szökőévente párszor alattomosan nyilalló fájdalom tart nagyvizitet a bal térdemben.
Az Emberi Teljesítőképesség Híres Határa
Ezt szokás ugye emlegetni, hogy milyen szép is az, amikor megkarcolgatjuk kicsit. Toszogatjuk a limitet! Lökdössük a perifériát! Csakhogy a túl sok toszásért már felárat számol az életke: eredeti helyüknek búcsút intő porcok, csípőprotézisek, gonosz ízületi problémák. Agykárosodás a bokszolónak, szívproblémák a hosszútávfutónak, halálig kísérő pulzáló fájdalmak.
Ez az, ami mintha fehér folt lenne az élsportról szóló közbeszédben. Arról szól a fáma, hogy az átlagos ütemben, átlagemberek által végzett sport milyen jó hatással van állóképességre és immunrendszerre, de arról mintha illetlenség lenne beszélni, hogy az olimpiai bajnok Berki Krisztián elismerte, az ízületeinek állapota egy hatvanévesével vetekszik, mint ahogy azt is tudjuk, hogy sok ökölvívó nem két vodkától motyog olyan furcsán. Csak épp feszegetni nem szokás. Mert az olyan izé. Nem illik a csillogó ötkarikák közé. Haver, hagyjad már, ne legyél már negatív, hát milyen szépet sprintelt ez a fiú!
A rekordok meg csak dőlnek, mint a dominó
Amikor az emberi test akár az idősebb korig kivárva megbosszulja a rabszolgasorba döntését, az ráadásul még csak a normális esetben kialakuló következmény, a teljesítményeket árnyaló-beárnyékoló dizájnerdoppingszerekről még nem beszéltünk. "Nincs ebben az egészben semmi különös, mindenki, aki eredményt akar elérni, szedi az anabolikát" - mondta az erőszakolási botrányba keveredett Kiss László még a nyolcvanas években. Azóta pedig magánlaboratóriumok készítik profi vegyészekkel azokat az anyagokat, amiket az ellenőrzések még ki sem tudnak mutatni. Aztán majd ha már igen, akkor megint lesz új, pár molekula átlegózásával. Az ördögi körben mindig a csalók járnak egy lépéssel előbb. A rekordok meg csak dőlnek, mint a dominó. Olyan rekordok, amik már tíz rekorddöntéssel ezelőtt is lehetetlennek tűntek.
Nem tudom, akarok-e én ehhez a tévénézésemmel asszisztálni. Acélnehéz dilemma ez, mert perszehogy gyönyörű látni Hosszú Katinka világraszóló diadalát, és senkinek nincs kedve ilyenkor a fenti kérdésekkel nyomasztania magát. Mégis, majd ha eltávolodtunk két lépéssel Brazíliától, akkor érdemes lesz elővenni ezeket. És eldönteni, hova szavazunk majd távírányítóval. Én már tudom, hova: oda, hogy a sport kihagyhatatlan az életből, de nem az élet árán.
