Ahogy arról lapunk is beszámolt, a múlt hónap második felében két hétre bezárták a fővárosban a Keleti pályaudvart, hogy – a vezérigazgató szavaival élve – a nyolcvanas évek óta nem látott méretű felújítás történjen.
A létesítményt azóta átadták a forgalomnak, de a hivatalos sajtóközleményeken kívül nem nagyon lehetett tudni, hogy pontosan mi is történt.
Nos, mi most fényképezőgéppel a kezünkben szétnéztünk az épületben.
És meg kell mondani, nem estünk hanyatt.
Az kétségtelen, hogy az új aszfaltnak köszönhetően valamennyivel kulturáltabb lett a belső tér, ha a nyolcvanas évek retrófílingje itt is maradt, legalább tiszta valamennyire.
Jól néznek ki a csarnok közepén a virágok, és még jobban az a digitális kijelző, ami már valamennyire 21. századot idézi.
A csarnok két szélén levő üzlethelyiségek, a retró étterem és társaik ugyanis cseppet sem hozzák a nyugat-európai pályaudvarok reptereket idéző hangulatát, inkább idézik meg az egykori szocializmust.
Az egyik falnál hajléktalanok (alkoholisták?) fekszenek békésen, az épület előtt téren pedig egy a fürdőnadrágjából elegánsan kivillanós herezacskós férfi énekel.
Mindehhez jól passzol az állomás nyilvános vécéje is.
El tudjuk képzelni, mit szól mindehhez egy japán turistacsoport, amely mondjuk ide fut be csilivili Bécsből, és ez az első impressziója az országról. Főleg ha megtudja, hogy ez már a felújított verzió.
A mostani felújítás 2,1 milliárd forintba került, de az igazság kedvéért hozzá kell gyorsan tenni, hogy a munkák egy jó része a nagyközönségnek kevéssé látványos: például ágyazat és síncsere.
A MÁV azt ígéri, folytatják majd a munkálatokat az alagsorban, így van esély, hogy a vécé is kap egy kis ráncfelvarrást.
