Szabics Imre, Sallói István, Andrusch József után Nyíl is úgy gondolta, hogy ideje lelépni erről a hajóról, amely kivételképpen egy Európa-bajnokság kikötőjébe próbál bejutni. Storck szerette volna, ha a magyar szakember folytatja a munkát, de Nyilasi jó tempóérzékkel továbblépett....
Már most zavarban vagyok a fogalmazást illetően, mert ugye, hova is lépne tovább Nyíl, miután sehol sem vagyunk, s pont a norvégok elleni csatában juthatunk valahová. De értem őt, én sem tenném a bal kezem a forró konvektorra, hogy majd pont Storcknak sikerül az, ami hitünk szerint Dárdainak kellett volna.
Storck egyetlen erénye származása, vagyis hogy a német foci képes lesz megtanítani a magyarokat arra, aminek korábban a mesterei voltak.
A Fradi esetében kézenfekvő a példa, már most a bajnokság felénél kiszállt a versenyből, aminek két oka van. A magyar labdarúgás a maga bajnokságában szarabb, mint egy tehetségkutató verseny a celebekkel szennyezett médiában, de a másik ok viszont figyelemre méltó. Thomas Droll rövid két év alatt megtanította a játékosait több rendszert futballozni, amivel hihetetlen tudástöbbletet szerzettek a többiekhez képest. Példáját senki nem követte, talán csak a Paksban és a Haliban bizakodhatunk, ha a jövőben nem történik semmi questor a szertárban.
A centrális erőtérben a kormány legfontosabb projektje fut.
Bizton állíthatjuk, hogy Orbán Viktor merész álma, a honi labdarúgás fontosabb nemzetgazdasági kérdés, mint az energiaszektor megújítása - mégis egy olyan kapitány kapott szabad kezet, aki nemzetközi szinten még nem bizonyított. Hazai szinten sem, mert a szerbektől elszenvedett vereség a kisfiúk bajnokságán mégsem tekinthető gólzáporos győzelemnek. A majdnem továbbjutottunk kategóriájában Storck most is nagyot alkothat, ha például majdnem győzünk a norvégok ellen idegenben és itthon is. Mondjuk a kinti 1:1, ami jó eredménynek számítana, ha idehaza 2:2-es döntetlent érünk el, de valószínűbb, hogy 2:1-re kikapunk, mert a 92. percben a hülye norvégok még lőnek egy szögletet. Ekkorra a fiúk fejben már az öltözőben voltak, csak a testük maradt a pályán.
Storckot is értem, hogy hisz magában. Én is ilyen vagyok, hiába nyilvánvaló számomra lúzerségem. Élete nagy lehetősége, hogy nemzetközi szinten kvalifikálja magát, megtisztelő számomra, hogy karrierje eszközének tekinti a magyarokat. Másként nem is lehetne, mert csak így kötődik össze magán- és közérdek. (Gondolom, Orbán Viktor is ezért tömi Mészáros Lőrincet, aki kisvasutat épít.) Igaz, hogy tizenkilencre lapot kér, amikor idehozza Andreas Möllert, Holger Gehrkét, de ha kijut csoda folytán a csapattal, azonnal hét legyet ütött egycsapásra. Azért hetet, mert megszabadulni a honi, maffiózó jellegű fociháttérbázistól forradalmi tett lenne, a szebb jövő egyetlen lehetséges záloga. Nyíl távozása jóval több, mint szimbolikus.
Na, akkor kinek drukkoljunk az elkövetkező hetekben? Egyszerű a válasz: persze, hogy a magyaroknak. Akiknek nincs sok esélyük a győzelemre a belső ellenség miatt. Mindegy, hogy azok németek vagy magyarok. A történelem során mindig is együtt buktunk - szép hagyomány. Most jó lenne másként.
