Persze az időjárás alaposan meg is tréfálhatja az árusokat és a potenciális vásárlókat is, főként akkor, ha a meteorológusok fogalomzavarban szenvednek. Azaz kisebb gomolyfelhőket, rövid ideig tartó záporokat, zivatarokat „jósolnak”, ugyanakkor teljesen beborult ég zúdít hosszú ideig tartó, jelentős mennyiségű esőt.
Egyre több magyar
Nos, nem történt ez másként július első hétvégéjének zsibvásáron sem. Pedig sok árus és rengeteg érdeklődő, vásárló árasztotta el már kora reggel a két részre tagolt placcot, hogy aztán majd őket árassza el a szakadó eső. Pedig, ahogy az immáron megszokott, jóval több magyar szó lehetett hallani, mint németet, s egyre nagyobb a magyar árusok aránya is.
-
Nem szeretem az itt árusító magyarokat. Két évtizede járok ide ki, eleinte egy magyar helyfoglaló sem volt, az osztrákok pedig nevetséges árakon kínálták a felesleges portékáikat. Aztán egyre több magyar árus érkezett, akik persze minél nagyobb hasznot akartak, s bizony az óta az tapasztalható, hogy az osztrákoknál is felverték az árakat
– panaszolta egy szombathelyi asszony, aki lányával utazott ki, főként az unokáknak ruhaneműket vásárolni. –Persze, azért a magyar boltok áraihoz képest még mindig rendkívül olcsón lehet alig használt holmikat kapni, például tízéves fiamnak nadrágot, pólókat vettem darabonként egy euróért
- jegyezte meg a lánya.Antik írógéptől a plazmatévéig
-
Ami itt nincs, azt nem is lehet kapni
– hallottam egy nagyobb magyar társaságban szemlélődő középkorú férfitől, s közel járt a valósághoz. A 25 eurótól (nagyjából 7300-7400 forint) kínált teljesen elrozsdásodott, használhatatlan antik írógéptől a hetvenéves asztali rádión át a négykerekű terepmotorig és a százeurós plazma tévéig hihetetlen széles körű volt a választék. Nem volt ritka a 10-30 centes gyerekjáték, az egy eurós cipő, vagy a három-négy eurós szeletelő gép sem. Mi több, még középkori lovagi védősisakot, páncélt és ruhát is kínáltak.-
Én régi, klasszikus söröskorsókat és borospoharakat keresek, mert egy kis borpincét működtetek, és a vendégeim ezeket igénylik, ilyen poharakból akarnak sörözgetni, borozgatni, de ilyeneket már nem gyártanak
– tudtam meg az egyik standnál egy idősebb, a Balaton környékéről érkezett férfitól.
A kerékpárkínálatra sem lehetett panasz, ahogy az érdeklődőkre sem. Akadt vevő egy pinkafői (Pinkafeld) árus jó állapotú női kerékpárjára negyven euróért, s sokan megszemlélték a sebességváltós, felújított Puch (ez motorkerékpárban is világmárka volt) kerékpárt, amiért 120 eurót kértek. Persze alkudni mindig lehet, és kell is. A németül beszélő tulajdonos utána kiáltott egy komolynak tűnő, valamilyen szláv nyelven érdeklődőnek, hogy 100 euróért is odaadja.
Elmosta az eső
Aztán leszakadt az ég, s reménytelenül elkezdett esni az eső. Aki csak tehette védett helyre menekült. Az egyik „menedékhelyen” körülbelül négy az egyhez arányban lehetett magyar és német beszédet hallani. Megindult a hazamenekülés, sokan bepakoltak a kocsikba, hogy mielőbb továbbállhassanak, s hamar megtisztult a placc a vevőktől is.
A bátrabbak kint hagyták, mi több le sem takarták a kínálatukat, amely persze vagy agyonázott, vagy vízben állt. A még bátrabbak megvárták, míg kitisztul, eláll az eső, hogy aztán vadásszanak kitartó árusokra, illetve fordítva.
Törzsvásárlók és törzsárusok sem emlékeztek arra, hogy itt a közelmúltbeli szombathelyi razziához hasonló előfordult volna. Rendőrt is csak akkor láttak a környéken, ha valami balhé volt, márpedig ez is igen ritkán fordult elő. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a több száz árus mindegyike tisztességes úton szerzett portékát árusítana. Mi több, vannak olyanok, akik a bolhapiacon is nagyobb mennyiségű új terméket árulnak. Itt ezt is elnézik. Az oberwarti egy igazi szabad piac…
