A Nyitra utcai iskolában működő robotika szakkör két nyitrás és egy bolyais diák alkotta csapata részt vett egy nemzetközi versenyen, a World Robot Olympiadon.
Ez egy világszintű innovációs verseny fiataloknak, amit a Lego szponzorál. A WRO tulajdonképpen egy nemzetközi oktatási program, amit azért hoztak létre, hogy megkönnyítse a fiatalok hozzáférését a természettudományos tárgyakhoz és motiválja őket a mérnöki vagy informatikai pálya felé.
A szombathelyi csapat, a Grean-Peas az open kategóriában indult, ahol egy témakörhöz kapcsolódó komplett projektet kellett kidolgozni és bemutatni, mindezt angol nyelven. Az egyetlen kikötés az volt, hogy egy Lego-vezérlőegység legyen a robot agya, ami irányítja a működést.
A három szombathelyi fiú, Kalocsai Zoltán, Kovács Előd és Bányai Péter felkészítő tanáraik, Schubert József és Horváth Máté segítségével egy teljesen önműködő, robotizált üvegházat alkottak meg.
Az üvegházban fejlődő búzafű minden igényét kielégítő szerkezetet alkottak úgy, hogy csak megújuló energiaforrást használtak.
Elképszető, milyen apró részletekre ügyeltek az ifjú mérnökök: a vezérlő egységekbe programozták, hogy figyelje a talaj nedvességét, a levegő páratartalmát, a hőmérsékletet, a növényre eső fény mennyiségét és az öntözéshez szükséges víztartály vízszintjét is.
Csak egy példa a működésre: ha túl sok fény éri a növényt, automatikusan elhúzza a (természetesen Legóból készült) árnyékolót, ha szükségesnek érzi, kinyitja, vagy bekapcsolja a LED-világítást. Ha száraz a föld, a rendszer magától öntözni kezd a föld alatt is, de ha például túl magas a mért páratartalom, akkor szellőztetni kezd. A fiúk gondoltak a hőmérséklet-szabályozásra is fűtésre a passzív házakból is ismert módon a földhőt használja, ez az egyetlen, amit csak modellezni lehetett.
Az üvegháznál használt egyik kedvenc megoldásunk a napelem, ami a nap mozgási irányát is követi, folyamatosan elfordul a fényforrás felé. Ezek az általános iskolás fiúk mindent, de tényleg szó szerint mindent részletesen kidolgoztak, és a terv, az bizony működik. Lego nélkül, a valóságban is bármikor megállná a helyét.
Kreativitásuk és a kéttannyelvű suliban megszerzett angoltudás is közrejátszott abban, ami sikerre vitte őket. A nemzeti fordulóban Tatabányán, majd a győzelem után Costa Ricában a nemzetközi döntőben is angolul kellett többször is prezentációt tartaniuk, a keresztkérdésekre válaszolniuk a projekttel kapcsolatban.
A srácok elmondták, hogy az egész versenyt úgy kell elképzelni, mintha egy műszaki vásáron lennének és standuknál el kell adni a projektet az érdeklődőknek. A zsűri tagjai persze folyamatosan érkeztek és érdeklődtek a rendszer működéséről. Mindent külön pontoztak adott szempontok szerint: a műszaki megoldásokat, a stand megjelenését, a prezentációkat, persze kellő szigorúsággal.
Annak ellenére, hogy most indultak először ilyen versenyen, óriási sikernek számít, hogy tapasztaltabb magyar csapatokat megelőzve jutottak ki a nemzetközi megmérettetésre.
Costa Ricában pedig a 33 döntős közül végeztek a 12. helyen, mindössze három ponttal maradtak el a 9. helyezést elért USA-tól.
Azt meg mondanunk sem kell, hogy mekkora különbség lehet az amerikai, a japán, illetve a magyar csapat anyagi lehetőségei között. Ebben a tekintetben nagyon nehezen jutottak ki, ugyanis csak az utolsó pillanatban jött össze a 3 és fél millió forint, ami szükséges volt a részvételhez. Ehhez szükség volt rengeteg támogatóra is, bemutatójukon a Berzsenyi Dániel Könyvtárban nekik is megköszönték a fiúk a lehetőséget.
Terveik szerint jövőre két csapattal is indulnak a WRO-n, ha sikerül a nemzeti forduló, Thaiföldön mérkőzhetnek meg újra a világgal.
