A Nyitott Akadémia 10 éves történetében soha még ennyien nem voltak kíváncsiak egyetlen előadóra sem, mint tegnap este Szombathelyen Pál Ferire. Minden széknek akadt gazdája. Ekkora népszerűségnek örvend egy negyvenes évei végén járó nyakigláb, farmeres, színpadon kólát iszogató katolikus pap, volt országos magasugró bajnok. A bulvárral nincs kapcsolata - mégis, akkor honnan ismerjük? Úgy terjed, mint valami vírus: szájról szájra és a neten. Titka?
A jelenlét és a természetesség. Egy tünemény: kézzel-lábbal mutogat, ugrabugrál a színpadon, bejátssza a teret, és ha kell, két székkel játssza el, miként utazik egy házaspár a villamoson.
A csütörtök esti lelki fröccs témája „Elégedetten az élettel - Vágyak, célok, küzdelmek” munkacímet viselte, azonban a közhelyeket ígérő címnél jóval tartalmasabbra sikeredett.
Mitől érezzük rosszul magunkat?
A pszichológiai kutatások is felhívták arra a furcsa paradoxonra figyelmet, miszerint minél nagyobb az ember egyéni szabadsága, annál nagyobb a saját felelőssége, és annál könnyebben csúszik bele abba, hogy boldogtalannak, elégedetlennek érezze magát. Minél nagyobb a választási lehetőség, óhatatlanul annál nagyobb a veszteség-érzés is.
Mert kutatások sora támasztja alá, ha valamit megszereztünk, máris azon kezdünk el bánkódni, amit még nem kaptunk meg, ami még nem a miénk. Ezzel együtt erősödik bennük az az érzés is: ami már a miénk, azért talán túl sokat fizettünk.
Ha mi magunk hozzuk meg a döntést, mást nem is hibáztathatunk érte. Ha nagyobb a szabadság, könnyebben belecsúszunk abba, hogy észre se vesszük, és egyre elégedetlenebbek leszünk saját világunkkal. Humorral mondva: a boldogság kulcsa az alacsony igényszint. Vagy, hogy: ne várjunk sokat az élettől, és akkor azt meg fogja adni!
A jobb a jónak az elrontója!
Ha tudjuk, hogyan érezhetjük magunkra egyre rosszabbul (soha se elégedjünk meg semmivel, ha valamit megszereztünk magunknak, rögtön kezdjünk el azon rágódni, mi lett volna, ha ennél olcsóbbat és szebbet találunk) akkor azt is tudhatjuk, hogyan lehetünk egyre boldogabbak. De hogy is?
Pál Feri szerint az első és legfontosabb szempont, hogy legyünk elégedettek! Tudjuk azt mondani, hogy köszönöm, elég, hogy képesek legyünk kimondani, hogy elég, tudjuk az elég jót elfogadni. Legyen elég jó a jó!
Az elégedettség érzése mellett fontos, ha boldogabbnak akarjuk érezni magunkat: a döntéseink melletti elköteleződés. Minél többet emlegetjük „Hufnágel Pistit” (tudják, „Mért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?” By Mézga Gézáné Paula) annál boldogtalanabbá tesszük magunkat. Ha döntöttünk valamit, álljunk ki mellette!
A harmadik pont, merjünk és akarjunk hálásak lenni azért, amink már van, amit megszereztünk magunknak. Az egészséget természetesnek tartjuk?- kérdezi Pál Feri. Igen - válaszolja meg maga, ahogy a betegséget is természetesnek kéne tartanunk. Mert az emberek többsége a jó dolgokat természetesnek veszi, a rosszakat viszont kikéri magának, egyéni kiszúrásként éli meg.
A hála érzésének kulcsa, hogy nem tartom magam a világ közepének, nem gondolom úgy, hogy rajtam áll vagy bukik minden, hogy a rosszat, ami velem történik, ugyanolyan természetességgel fogadom, mint a jót, és nem egyéni sorscsapásként gondolok rá. Mert én is része vagyok az egésznek, sem nem a közepe, sem nem én vagyok az egész. Emellett meg kell tanulnunk örülni annak, ami a miénk.
Nagy hiba az is, hogy még a vágyainkban sem tudunk elidőzni! Pál Feri példaként saját csoportját hozta, ahol egy jó beszélgetés után arra kérte a többieket, válaszoljanak arra a kérdésre, hogyan folytatnák legszívesebben ezt a remek délutánt. Mit csinálnának legszívesebben? Sorra mindenki elmondta mire vágyna, aztán gyorsan hozzátette, miért lehetetlen, a vágy rendre panaszáradatba fordult át: „Színházba szeretnék menni, de a férjem soha sem ér rá…” stb
Hogy lehet jól lenni? Hogy tudok jól lenni?
Az első pont, amivel Pál Feri szerint jobbá tehetjük az életünket, az a pozitív érzések és érzelmek felismerése és tudatosítása, hogy észrevesszük, és teret adunk nekik magunkban.
A második, hogy képesek vagyunk egyszerre elmélyültek és önfeledtek lenni. El lehet képzelni a reakciókat – mesélte - amikor arról prédikált egy vasárnapi misén, hogy az az egyik legnagyobb baj, hogy sohasem tudjuk elveszteni a fejünket! Ezért van az, hogy még a szabadság alatt is görcsösen akarunk most vagy soha alapon pihenni, jól lenni, szervezünk programokat és intézkedünk. És jobban elfáradunk, mint munkaidőben. A görcsös önmegvalósítási törekvés a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk magunk ellen. Ugyanilyen rossz a görcsös önreflexió, az hogy állandóan, mereven figyelem magam: most jól vagyok?
Chicagoban végeztek egy felmérést arról, mely szakmák képviselői érzik magukat a legelégedettebbnek. E szerint a legboldogabb a tűzoltók, az építészek, a utazásszerevezők, az autószerelők és a papok. Milyen tanulságot lehet ebből levonni? – kérdezi. Azt, hogy tök mindegy mit csinálsz, csak szeresd azt, és végezd a munkád önfeledten! Találd meg életed értelmét – cselekedd hivatásszerűen azt, szenvedélyesen és kitartóan.
Ami boldoggá tesz, az nem a siker, vagy az egymillió lájk a facebookon, hanem a gyümölcsöző élet. A siker, a másik felett aratott győzelem, a hírnév nem tesz boldoggá, felpezsdít egy időre ugyan, de elpárolog hamar. Az tesz bennünket elégedetté, ha értékesnek tartjuk az életünket, ha valami nem volt, és általunk lett.
Utolsósorban az emberi kapcsolatok, amik boldoggá tehetnek – ha mások számíthatnak rám, és én is számíthatok másokra.
Ezek az élettani erőforrásaink
Végezetül Pál Feri még arról is mesélt, szemléletesen, sok-sok példával megtűzdelve, élettani szempontból mikor termelődnek bennünk leginkább a boldogsághormonok. Négy ilyen ismérve van a jóllétnek:
1. Ha észrevesznek bennünket, és figyelmet kapunk.
2. Mi is észreveszünk, és emberszámba veszünk másokat.
3. A megbecsülés.
4. Kölcsönös gondoskodás egymásról.
Pál Ferenc pályaképe
Budapesten született 1966-ban. Fiatalkorában aktív, később főállású sportoló volt a Budapesti Vasasnál. Volt válogatott kerettag, 1987-ben felnőtt magyar magasugró bajnokságot nyert. 1996. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. Szentelése után előbb káplánként szolgált Terézvárosban, majd Rákoskeresztúron, 2002-től plébánosként Óbudán. 2011-től plébánoshelyettes Angyalföldön. 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa. 2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
Az előadásai 2000 őszén kezdődtek egy bérelt fővárosi teremben, majd 2001-2011 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatódtak. 2011-től a Millenáris Teátruma adott otthont az előadásoknak, jelenleg pedig a MOM Kulturális Központban zajlanak az alkalmak. Hanganyaguk a résztvevők között korábban kézről kézre terjedt, majd 2008 végétől az interneten is elérhetővé vált.
Pál Ferenc katolikus papként is fontosnak tartja, hogy az előadásai mindenkihez szólhassanak: bárki részt vehet rajtuk, nem kell semmilyen vallási, ideológiai elvárásnak megfelelnie, elég a hallgató nyitottsága. Előadásaira jellemző egyrészt a strukturáltság és az érintett szakirodalom intenzív használata, valamint a stand-up comedyből ismert közvetlen, gyakran csapongó, humoros történetek mesélésére is építő stílus. A heti előadások hallgatóinak száma 2011-re alkalmanként meghaladta az ezer főt, s a résztvevők körében spontán közösségszervezés kezdődött. Több könyv, számos publikáció szerzője.
Forrás: Wikipédia
