Téged nagyon sokan zongoristaként ismernek, most megjelenő cd-den viszont harmonikázol.
A napokban jelenik meg a cd-m, ami 13 számot tartalmaz, és minden számban harmonikázom. A születésnapomon kiadtam egy ilyen szülinapi szóróanyag jellegű cd-t, azon a saját kompozícióim voltak, harmonikán, zongorán. Egy ismerősöm kérdezte utána, hogy miért nem harmonikás cd-t adok ki, tőlem azt várják. Innen az ötlet.
Aztán összeraktam egy anyagot, amin csak harmonikaszámok vannak, többek között Tabányi Mihály, Herrer Pál kompozíciók, két számot én jegyzek, én vagyok a szerző. De nem csak én játszom a cd-n, meghívtam kitűnő helyi muzsikusokat is, hogy színesítsék az anyagot. Például a szombathelyi szimfonikus zenekar négy zenésze is játszik rajta.
Bozsodi Lóránt koncertmester, ő játszik egy argentin tangót. Gazdag János ütős, Hoczi Péter klarinétos és Badics Kriszta oboista. Rajtuk kívül játszik még a lemezen Bujtás Ervin okulelén, Völgyi Attila mandolinon, Harangozó Marci gitáron, és van egy fiatal csellista, Dolfin Benedek, aki junior Príma-díjas. Koller László bőgőzik a számok többségben és Skultéty Rita is felbukkan egy számban tamburinjával.
Tehát inkább harmonikás vagy zongorista?
Tényleg harmonikásként kezdtem, egy Pest megyei kis sváb faluban, Pilisborosjenőn nőttem fel. Mindig zongorázni akartam, csak szegények voltunk, zongorája az iskolaigazgatónak meg az állatorvosnak volt. Nekem harmonika jutott, de mindig zongorára vágytam, a két hangszer egyébként teljesen különbözik egymástól.
Aztán zongoristaként játszottam a Savaria szállóban évekig. A szocialista időszakban OSZK kategóriavizsgákat kellett tenni ahhoz, hogy valakit főállású zenészként alkalmazhassanak. Így többen is elmentünk Pestre.
Itt kerültél kapcsolatba Tabányi Mihállyal?
Ő volt a legismertebb magyar harmonikás, illetve most is ő, sajnos pár hónapja meghalt 98 évesen. A történet annyi, hogy elmentem Pestre, a II.A kerületbe - mert van II.A kerület is. Ott kerestem Tabányi Mihály lakását, az egyik szép nagy ház előtt állt egy állólámpás, kék Mercedes, becsöngettem, és tényleg ott lakott Tabányi Mihály.
Esett a hó, ő megsajnált, kérdezte, honnan jöttem. Mondtam, hogy Kőszegről, akkor még kőszegi lakos voltam. Ó, szegény gyerek, mondta, maga mit akar itt Pesten? Mondtam, hogy tanulni szeretnék, erre a Misi bácsi azt mondta, ő már nem tanít, de megpróbál nekem segíteni, tanárt keresni. Azt mondta, felhívom magának Herrer Pált, de professzor úrnak kell őt szólítanom.
Ez a telefonbeszélgetés így zajlott: Szevasz, Palikám, hány centis pöcse van az unokádnak? Kettő egész három? Az enyémnek kettő egész négy, na, akkor én nyertem. Na, van itt egy fiatalember Kőszegről – akkor voltam harmincegynéhány éves – fogadd szeretettel. És akkor elmentem a Herrer Pálhoz, a Marcibányi tér és a Keleti Károly utca sarkára.
Hideg volt, el voltak merevedve az ujjaim, azt mondta, játsszak valamit. Hát, eljátszottam a Love me tendert, azt mondta jól van, az akkordok stimmelnek, kap két kottát, jöjjön vissza két hét múlva. Így kezdődött a harmonikatanulás, és három hónap alatt le is vizsgáztam, Gershwintől a Kék rapszódiát játszottam harmonikán, mellette ötven kötelezőt és háromszázszabadon választottat kellett vinnem. A-kategóriát szereztem, ami annak idején csúcs volt, így kaptam harmonikázásból előadóművészi engedélyt 1985-ben, ami 34 éve volt.
Egy kicsit térjünk vissza Pilisborosjenőre, ahol felnőttél. A hatvanas évek végén ott forgatták az Egri csillagok című film egyes jeleneteit, és te is szerepelsz a filmben.
Nem csak én, az egész falu szerepelt statisztaként.
Mekkora falu ez?
Hát, most már 3800-as, de akkor sokkal kisebb volt, most már a pesti agglomerációhoz tartozik, sokan költöznek ki ide is a városból.
Fel van hígulva
, jönnek a gazdag pestiek, pár éve laknak ott, és ők akarják osztani az észt. De egy rendes kis sváb falu volt, 1968 nyarán az Egri csillagok ostromjeleneteit forgatták ott. Később derült, egy évvel korábban már a tengerparti jeleneteket, amikor ki akarták szabadítani Török Bálintot a Héttoronyból, már leforgatták Bulgáriában.Várkonyi Zoltán, a film rendezője felépíttetett Pilisborosjenőn egy várat, ami, amíg ép volt, nagyon hasonlított az egri várhoz. Volt olyan része, ami kőből, volt, ami fából és volt, ami földből készült. Mára már csak a kő maradt.
’68-ban a faluban mindenki, aki tehette, statisztált. Én 80 forintot kaptam akkor naponta, mint általános iskolás, ami gombóc fagyira átszámítva ma 32 ezer forint lenne. A nagybátyám cipész volt, bezárta a suszterműhelyt, sőt, vitte a kecskét is, a Micit, akiért napi 40 forintot kapott, mert a Mici is statiszta lett.
...Sinkovitstól a Latinovitsig, a Bessenyeitől a Gobbi Hildáig, Koncz Gábortól a Venczel Veráig. Óriási esemény volt ez akkor...
Ott volt a Magyar Néphadsereg is ötezer fővel. Őket szórakoztatni kellett, filmeket vetítettek egy rögtönzött kertmoziban, a falu összes gyereke ezeket a filmeket nézte. Benkő Péter egyszer fellépett ott, gitározott, énekelt, tőlem kérdezte van-e száraz fám. Ez az akkori pesti zsargonban gitárt jelentett, de én nem értettem. Amikor kiderült, hogy gitárról van szó, odaadtam az én gitáromat, azon játszott.
Ez volt 51 éve, és tavaly, amikor a forgatás ötvenedik évfordulója volt, találkoztam Benkő Péterrel, Kovács Istvánnal, és Sinkovits Imre fiával, Vitay Andrással. Közönségtalálkozó volt, ott voltak a falusiak, és én, mint egykori statiszta elmeséltem nekik egy történetet, miszerint előző nap bementem a kocsmába, ahol a
muslincák
az Egri csillagok forgatásáról beszélgettek.Az egyikben felvetődött a kérdés: Gyerekek, szerintetek ezt a filmet le lehetne ma forgatni úgy, mint ötven éve? Rövid gondolkodás után a másik
muslinca
: hol vannak ma nekünk olyan színészeink? És tényleg gondold végig, Sinkovitstól a Latinovitsig, a Bessenyeitől a Gobbi Hildáig, Koncz Gábortól a Venczel Veráig. Óriási esemény volt ez akkor, a forgatás egyes emlékei még most is élénken élnek bennem.Milyen emlékek?
Gondolt el: ott láttunk először hungarocellt. Dobálták azokat a nagy sziklákat, és pehelykönnyűek voltak. A másik az a tűz, ami lobog, de nem éget. Olyat nem tudtunk szerezni, viszont műbajuszt igen. Mi, a helyi gyerekek, felragasztottuk az eldobált műbajuszokat, és úgy rohangáltunk a faluban. Képzeld el, 13 éves gyerek, vörös hajjal, fekete bajusszal. Jöttek a turisták Pestről, és mondták is, hogy ez egy zsákfalu, biztos egymás között házasodnak, persze, hogy ilyen gyerekek születnek.
Egyébként a Várkonyi akkora úr volt, hogy amikor lement a forgatás és megvágták a filmet, az akkori Május 1. moziban egy vetítést kifejezetten a pilisborosjenőieknek szervezett meg, ingyen megnézhették a filmet. De amikor jöttek ki az előadásról, mindenkinek lógott az orra. Kérdeztem tőlük, hát nem tetszett a film? Azt mondták, de, tetszett, csak saját magukat nem látták benne, mindig csak Vencel Verát, a Major Tamást.
Egy-egy részletben azért felfedezhetők vagyunk, én például abban a jelenetben szerepelek, amikor a végén kinyitják azt a bizonyos ládát. Tahi-Tóth László, aki nemrég hunyt el, nyitja a ládát. és mondja, hogy itt van egy darab damaszkuszi kard, aztán kiveszi a török gyereket. Ennél a jelenetnél ott ülök a sarokban.
Mennyire volt macerás a forgatás?
Ezt a jelenetet például napsütésben kezdték el felvenni, és közben befelhősödött. Várkonyi erre kifakadt, hogy
úgy kell nektek, miért kellett napsütésben elkezdeni, most várhatunk, amíg megint előjön a nap
. És akkor még ötször ugyanazt meg kellett csinálni.De egy nagyon emberi forgatás volt, akkor még nem klímás lakókocsikban laktak a színészek. Kovács István ott mosdott a teknőben, Sinkovits sorba állt a hely cukrászdában, mondták neki, művész úr, parancsoljon előre menni, de ő azt mondta, kivárja a sorát.
Azóta is minden évben van vármeeting, idén is volt, ezeken mindig megemlékezik a falu erről a nagy eseményről. Jönnek a színészek is, olyan, mint egy búcsújáró hely, egy turista célpont.
Nagy élmény lehetett.
Mindenkinek. A nagybátyám, a Bernát bácsi, elvitte a kecskéjét, a Micit, abban a jelenetben szerepelt, amikor jönnek be a várba a török elől menekülve a parasztok és hozzák az állataikat is. A nagybátyám egyik nap törököt játszott, a másik nap magyart. Sátrakban öltöztek át, és amikor átöltözött törökből magyarba, és nagy bajusszal kijött a sátorból, a kecske nem ismerte meg, és fel akarta öklelni. Mondta neki, hogy: Te Mici, én vagyok a Bernát, csak most magyar vagyok, nem érted? Persze, a kecske nem értette.
...a parasztok futottak húsz métert, és mindjárt elfeküdtek, mert nem akartak futni a hőségben...
A téeszparasztok voltak a török gyalogosok is. Messziről támadtak, mindenki ruháján volt egy gomb, amit ha megnyomtak, akkor pukkant egy kis füst, és akkor el lehetett esni, mert eltalálták. Kimondottan emlékszem erre a jelenetre, Várkonyi üvöltötte, hogy
támadjanak a törökök
, a parasztok futottak húsz métert, és mindjárt elfeküdtek, mert nem akartak futni a hőségben.
Nem jó, lőtávolon kívül vannak!
üvöltötte a Várkonyi, és kezdték elölről. Rengeteg ilyen sztori volt.Hogyan kerültél Pilisborosjenőről Szombathelyre?
Sopronban jártam egyetemre, erdőmérnök vagyok, és egy csepregi lányt vettem feleségül. Aztán itt ragadtam.
Sokan zenészként ismernek, de közel 30 évig újságíró voltál.
25 évig.
Erdőmérnökként hogyan lett belőled újságíró?
Vasszécsenyben volt egy zenei esemény, és éppen akkor indult a Vasvármegye című napilap. Írtam egy kis karcolmányt a vasszécsenyi eseményről és bevittem a Vasvármegyének, a
nagy
Vas Népébe nem mertem bemenni, hát hogy jönnék én ahhoz. A lapnál azt mondták ez nem rossz, kérdezték, akarok-e ilyeneket írni.
Aztán a Vasvármegyénél dolgoztam olyan három évig. Amikor a lap már bukóban volt, a Vasvármegye újságírói megpróbáltak a Vas Népénél elhelyezkedni, hiszen ez az egy lehetőség volt akkor.
1993-ban kerültem a Vas Népéhez, és ott voltam 2014-ig, amikor is 60 évesen kirúgtak engem is.
Ez volt a nagy leépítés.
Az már korábban elkezdődött, ekkor éppen nyolc embert rúgtak ki, velem együtt. Amíg újságíróként dolgoztam, akkor is zenéltem mellette folyamatosan. Fontos, hogy ha valaki a zenélést komolyan gondolja, az ne nyugdíjas korában akarja elkezdeni. Jönnek hozzám néha nyugdíjasok azzal, hogy meg akarnak tanulni harmonikázni. Én mindig azt mondom, remélem, nem vett még hangszert, mert ebben a korban már nem lehet megtanulni.
Én is folyamatosan csináltam a kettőt, voltam újságíró, rovatvezető és szerkesztő. Miután lapátra kerületem, írtam még a vasárnapi Vas Népébe, a Nyugatba is egy-kettőt, de most már inkább csak zenélek. Úgyis ezt csináltam volna egyébként is, én nem horgászom, nem kiskertezek.
Azért 25 év újságírás nem tűnik el nyomtalanul az emberből. Milyen érzés volt kiszállni, nem gondolkodtál azon, hogy máshol próbálsz meg elhelyezkedni?
Próbálkoztam. De újságot írni ma már… Nincs független újságírás. De én soha nem írtam politikáról. Miután erdőmérnök vagyok, mezőgazdaság, gazdaság és zene. De inkább, mint zenekritikust ismernek, sokan haragszanak is rám.
Ez előfordul.
Haragszanak rám néha, de ha valakinek nem tetszett a cikk, megkérdeztem, melyik állítás nem igaz.
Háát, mindegyik igaz, csak hát nem kellett volna megírni.
Ha negatívat írtam, akkor általában azt is megírtam, hogyan lehetne megoldani, javítani a dolgon.
Sajnos, ez a zenekritika. Ami Vas megyében nem nagyon volt, most meg egyáltalán nincs, itt szerintem én voltam a zenekritika. Pesti meg országos lapok egy másik dolog, én soha nem bántottam a zenészeket, megtiszteltem őket azzal, hogy elmondtam, leírtam, hogyan lehetne javítani. Természetesen, miután előttem nem volt még ilyen, sokaknak nem tetszett.
A zenei tárgyú újságírásban, Vas megyében ma az van, hogy dicsérnek mindent, mert abból nem lehet baj. Sajnos, nem erről szól az újságírás, és ezt nem értik meg az emberek. Volt, hogy csak annyit írtam a Lordról, hogy kifutó termék, már üzentek, hogy ne gyere ki Sitkére, mert baj lesz.
Ilyet mi is tapasztaltunk már.
Tudod, hogy van ez. De nem ez a dolgom? Az orvosnak mindenkit meg kell dicsérnie, hogy milyen egészséges? Azt kell tudatosítani, hogyan lehetne fejlődni.
Miután tudják, hogy tudok zenélni, engem nem lehet lesöpörni azzal, hogy a hülye nem ért hozzá. Komolyzenéhez, népzenéhez annyira nem értek, de azt el tudom mondani, hogyan kellene felépíteni a műsort, hogy esetleg nem kellene annyit beszélni a színpad, vagy, hogy nem szólt jól a basszus. Amiket te is néha beleteszel, olyan finoman.
Persze a rajongó ezt nem viseli el, ha például szidod a Haladást, megölnek. Hát fáj, de a fogorvos nem fáj, amikor kezeli a fogadat? Pedig javít rajta. Sajnálom, de nem hazudhatok.
Az újságírónak rendszeresen konfliktusokat kell vállalnia.
Az újságíró konfliktusainak három fokozata van. Egy, elmenekül előle, nem vállalja, ez a többség. Kettő, felvállalja, szerintem ez vagyok én. Három, keresi és élvezi. Ez sem egészséges, van néhány ilyen ember. Fel kell vállalni a konfliktust, biztos, hogy nem fog tetszeni valakiknek. De az, hogy mindig minden jó, az nem újságírás, az reklám.
Több stílusban is láttalak játszani. Játszottál bluest, jazzt, sanzont, milyen műfajú zenésznek határozod meg magadat?
A zongorán, harmonikán kívül említsük meg, hogy én nagybőgőztem szimfonikus zenekarban, és gitároztam a beatkorszakban, amikor ciki volt harmonikázni. A most megjelenő lemezemen is én játszottam fel a kísérőgitárt. Amikor a Masina Jazz Kvartetben játszottam, a Grencsó Pistitől elkértem a szaxofont, másnap két számot már le tudtam játszani.
Egy hangszert nem tudtam megszólaltatni soha, a fuvolát. Egyszer kaptam egy fuvolát, már vörös volt a fejem, de mégsem akart megszólalni. Pedig előtte sörösüvegen már gyakoroltam, majd megőrültem. Volt, amikor az Isis Big Banddel gyakoroltunk a Bartók Teremben, és otthagytak egy hárfát, azt is meg tudtam normálisan szólaltatni.
Ezek a dolgok működnek, nagyjából minden hangszert meg tudok szólaltatni, például szájharmonikázom most is, nyilván nem a legmagasabb szinten. De mindenkinek van főhangszere, a többi meg elmegy, te is tudod, hogy van ez. Az én főhangszerem a harmonika.
Milyennek tartod a saját stílusod?
A stílusokról annyit, hogy klasszikust tanultam a zeneiskolában, de azzal nem mernék kiállni, nem arra gyúrtam. De kottaolvasásra és ujjgyakorlatra nagyon jó a klasszikus.
A popzene, bocs, az nem is műfaj. Azt alapból mindenkinek tudnia kell, azt a néhány akkordot egyszerű. Bluest játszottam a Báróval 15 évig, a jazzről annyit, hogy amikor a Masina Jazz Kvartet még Szombathelyen volt, a Geröly Tomi, Grencsó Pisti, Scheer Pepi, az nagyon jól ment nekem, tetszett is, csak elvittek katonának. Most is játszanék jazzkvartetben szívesen.
Meg az Isis Big Bandben játszottam hét évig. Szeretem a jazzt, de a big band egy másik jazz. A harmonika miatt a sanzon, a stájer, osztrák népzenék alapból megvannak. Népzene? Csodálkozni fogsz, a Boglya, amikor 30 éves volt, csinált egy cd-t, és a marosszéki egyvelegbe hívtak harmonikázni. Ugyanis annak idején Maros megyében nem úgy volt, hogy meghatározták a hangszereket, akinek a faluban bármilyen hangszere volt, az ment játszani.
Volt szaxofonos, harmonikás, zongorát nem tudtak cipelni, a trombitás meg a szászoké volt. Ezért velem játszatták fel a harmonikát a Boglyában. Gyakorlatilag azt csináltam, amit a brácsa, csak a harmonika egy másik színt adott neki. A színházban, a Falu rosszában is úgy állt fel egy zenekar, hogy volt bőgő, klarinét, hegedű, cimbalom és harmonika. Tehát magyar népzenét is játszottam. Nem beszélve a stájer-osztrákról meg a franciáról.
Ezek azok a műfajok, amiket szeretek, a szórakoztatózene, az nem műfaj, az egy vegyes valami, én a tiszta műfajokat szeretem.
Most is több formációban játszol egyszerre?
Nem nagyon. Most a legtöbbet egyedül játszom, ha szól a Szabó Tibi, hogy kíséret kell, akkor őt kísérem. Korponay Zsófit is kísérem, a Merics Nikolettet, a zalai énekesnőt, ez is sanzon meg kuplé. És ha a Szabó Tibinek összeáll a zenekara, a Meseautóban egy hattagú zenekar, akkor ott vagyok.
De szívesen játszanék valami progresszív rockot, nem ezt a magyar dallamos rockot. Játszanék és keresem is a megoldást, már ötlet is van, de mindenképpen improvizatív rockot. Mert mindig azt a három, négy akkordot játszani, azt én nem. Billentyűsként persze, nem harmonikásként.
Tehát, amióta eljöttél a Vas Népétől…
Mondd nyugodtan, hogy kirúgtak, mert most már büszke vagyok rá.
Szóval, amióta kirúgtak a Vas Népétől, ebbe fekteted minden energiádat?
Ebbe, meg a teniszbe. Ha úgy tudnék teniszezni, mint zenélni, akkor nem itt játszanék, de mozgásnak itt van a tenisz meg a bicikli.
Úgy tudom, hamarosan lesz egy cd-bemutató koncerted.
Szeptember 25-én, szerdán a Szimfónia kávézóban, este hétkor. A cd kapható egyébként a Lírában, a Pianhóban és az Isis galériában.
