Prága mindig is népszerű volt a magyar turisták körében, nem utolsósorban a kocsmák és a sörök miatt. Ízlésekről csak pofozkodni lehet, amint azt egy örökérvényű mondás tartja, így aztán sokan kiakadhatnak azon, hogy valaki rangsorolni merészelje a prágai kocsmákat. Na, ők ne figyeljenek ide. Egyébként pedig: lehetetlen feladat? Nem egészen. Hiába változik az évek során az egyes sörfajták megítélése, hiába vannak új és új kedvencek, azért a jó öreg Pilsner Urquell mégiscsak az elsőszámú favorit. Az igazi sörösök továbbra is erre a márkára esküsznek, és a nagy öregek csak legyintenek a változó divat- és ízléshullámok hallatán.
Amióta a Pilsner Urquell feltalálta a sörtartályokat, sokak azt mondják, hogy az ezekből csapolt pilzeni mindenütt egyformán kiváló. Van ebben valami, de azért... De azért ne higgye senki, hogy bármelyik kocsmában egyforma pilzenit ihat: az igazi ínyenceknek megvan az a néhány helye, ahol még a legjobb is jobb lehet. Igaz ugyan, hogy ezekbe a sörözőkbe legtöbbször nehéz bejutni, de azért érdemes kicsit részletesebben is írni róluk.
U Hrocha – a Vizilónál
Ez a vároldali kiskocsma, bármilyen hihetetlen, a kilencvenes években nyitotta meg kapuit, ezért igazi különlegességnek számit, hiszen nincs múltja, nincs tradíciója. Mégis, az utóbbi években sokak szerint egyértelműen itt mérik a legjobb pilzenit, méghozzá nem is drágán. További előnye a helynek a családias hangulat és a remek étlap, valamint a csaknem mindig kedves kiszolgálás.
Sajnos, a délben nyitó kocsma két kis helyiségében az esti órákban már csak szerencsével lehet helyet találni, de ha nem nagy csoporttal vagyunk, a pultnál azért akad egy-egy üres bárszék – ha pedig kivételez velünk a sors, az ablakoknál is helyet kaphatunk a „kétszemélyeseknél”. Amit ajánlok, az a Matjesy, azaz a pácolt-füstölt hering, hagymával és citrommal. A 20 dekás adag ebédnek is megfelel.
U Zlatého tygra – Az Arany Tigrisnél
Ki ne ismerné Hrabal volt kedvencét, a mindig-tele kocsmát, amely az összes útikönyvben benne van? A sör délután háromtól este tizenegyig megállás nélkül folyik a csapból, ám ha részesei akarunk lenni legalább egy-két óráig az egyedülálló hangulatnak, akkor nyitásra menjünk oda, és álljunk be a sorba. Olyan asztalt válasszunk, ahol a „foglalt” táblán valamilyen konkrét időpont van megjelölve, ez lehet délután öt óra, szerencsés esetben akár este nyolc is. Semmiképpen ne próbálkozzunk a belső helyiségben vagy olyan helyeken, ahol a szék az asztalnak van nekidöntve.
És ha már leültünk, együnk az első korsó után egy sörsajtot vagy egy krumplistésztában kisütött marhaszeletet. Ha a megkergüléstől félünk, rendelhetjük ugyanezt disznóhússal is. Teát vagy röviditalt sohase kérjünk, még becherovkát sem: ebből csak sértődés lehet! És ha idővel mégis át kell adni valakinek a helyet, ne reklamáljunk: a Tigris ilyen, alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz. Különben sem árt, ha gyakoroljuk az alázatot.
U Rudolfina – egy remek „nagykocsma” a Rudolfinum épületénél
A bejárat egészen jellegtelen, és kevesen tudják a külföldiek közül, milyen remek sört csapolnak odabent. Ráadásul azt sem árt tudni, hogy a söröző alsó részében jobb a pilzeni, mint a felső két kishelyiségben. Fent sörfalatokat ehetünk kísérőnek, amelyek közül a sörsajt és a pácolt camembert igazán különlegesek. Odalent viszont igazi étterem fogadja a többnyire cseh vendégeket, cseh specialitásokkal, amelyek közül kiemelkedik a hatalmas adag sült csülök és a „svicková”, az itteni vadasmarha, természetesen knédlivel, és kevésbé magától értetődően, ám annál ízletesebben citromszelettel és áfonyával.
E sorok írójának tapasztalatai szerint a sörhab tekintetében utolérhetetlen élményt nyújt a pincehelyiség, de a folyadék maga sem utolsó... Annak ellenére, hogy az ászok között ez a legnagyobb kocsma, helyet itt sem kapunk mindig, és esetleges csoportos látogatás esetén nem árt, ha előző napon helyet foglaltatunk.
Jelinkova plzenská pivnice – egy hamisítatlan kiskocsma a város szívében
Ezt a helyet csaknem érintetlenül hagyta az idők szele: hétköznapokon reggel tíztől este tízig tartanak nyitva, hétvégén zárva. Söréről talán elég annyit mondani, hogy a délutáni nyitásig ide jár a Tigris vezetője is.
A hagyományos cseh sörfalatok mellett specialitás a „talian” nevű, párolva készített krinolinszerűség, és itt kínálják Prága legfinomabb virslijét. Ha helyet akarunk kapni, itt is nyitáskor érdemes kezdeni, 11 órától már megtelnek az asztalok. A hely különlegessége még a belépésnél utunkba kerülő csapszék, pontosabban az a jelenség, hogy már itt elakadunk: Csehországban szokatlan módon ugyanis a frissen csapolt nedűt itt szívesen fogyasztják álldogálva is, nyaranta pedig a bejárat előtt, az utcán, mindenféle idevonatkozó törvénnyel bátran dacolva...
Ez volt tehát a nyerő négyes. Ha rám hallgatnak, tízkor kezdenek a Jelinkuban, majd átbaktatnak a Vároldalra és betérnek a Vízilóba, innen a Károly-hídon át megebédelnek a Rudolfinában, és ha minden jól megy, háromkor már sorba állhatnak a Tigris előtt. Ha egy ilyen napot sikerül abszolválni, elmondhatják magukról, hogy Prágában jártak.
(Nyitókép: Bourguiboeuf @ Flickr)
