Magyarországon az ember minden hétvégén belefut egy alternatív banda koncertjébe, még Szombathelyen is. A Cinema Caféból vagy épp a Sportházból gyakran szűrődnek ki artisztikus-szomorkás szövegrészletek koncertszezonban.
De most képzeljük el egy pillanatra, hogy Londonban lakunk. De ne úgy képzeljük el, hogy most költöztünk ki, még minden új és varázslatos, és reggelente, felébredés után még automatikusan kezdünk el magyarul beszélni az értelmetlen szemeket meresztő szobatársunknak.
Képzeljük el azt, amikor már perceket kell gondolkoznunk egy olyan ritkán használt szón, mint a "táncdalfesztivál".
Milyen csemege, milyen élmény így egy Quimby koncert!
Pénzügyek
Ez megmagyarázhatja miért is képesek emberek tízszer annyit kifizetni a jegyért, mint amennyit otthon kóstálna. Több mint nyolcezer forintért vesztegették a belépőt, és arról már ne is beszéljünk, hogy egy italért körülbelül 2500 forintot kellett fizetnie a kedves közönségnek.
Mielőtt valaki szívinfarktust kapna a gondolattól, azért tegyük hozzá, hogy Londonban kicsit jobban keres az ember fia, egyszer ezt a "magyarkodást" igazán megengedheti magának.
A helyszín
A kedd esti koncert színhelyéül egy átalakított színházépület szolgált London egyik menő negyedében, a Kings Cross mellett. (Igen, ott van a kilenc és háromnegyedik vágány a Harry Potterben!) A Scala névre hallgató komplexum egy tornyos, lépcsős, labirintus-szerű saroképület, rusztikus terazzo burkolattal, teljesen olyan érzésem lett, mintha egy pesti lépcsőházban járnék.
Vörös fényben úszva gyűltek a Tisza cipők, Quimby pólók és a magyar szavak.
Először mindenki félve közeledett a másikhoz "Excuse me... Sorry...", de nem telt sok időbe mire visszaszokott a közönség az édes anyanyelvére.
A közönség
Bár Magyarországon már azon gondolkozom egy alternatív koncerten, hogy kezdek kiöregedni, itt megint én képviseltem a fiatalabb korosztályt.
Nincsenek tinik, úgy értem, kereken nulla darab, de azért van sikítozás. Kiss Tibi sármja hat, jóval többen képviselik a női nemet, de azért van minden, még egy kínai is, aki kedvesen ácsorog, és a magyar barátnője kezét szorítva bólogat a fejével.
A Quimby
Sok számot hallhattunk a készülő CD-ről, de azt kell hogy mondjam, mindenki a régebbi, jól ismert nótákért jött el. Hallhattuk a rólunk szóló Kivándoró Bluest, játszottak angol számot (I got a girl), volt Autó, Otthontalanság, Ajjajjaj, de nem volt Most Múlik Pontosan.
A koncert utáni afterpartin lazán enyelgett a banda a közönséggel. A Quimby most éppen így szolgálta a hazát és segítette a londoni magyaroknak éltetni a gyökereiket. Meg a barátnőmnek, aki Manchester közelében él, és évek óta vágyik már újra egy jó kis Quimby-koncertre. Most megkapta. Együtt ünnepeltük Kiss Tibiéket, meg a frissen született, nagy kupac kiskutyáját!
A képek mobillal készültek, sorry, most itt ezt lehetett összehozni. Azért tán valami hangulatfestésre elég.
