2015 júliusában az amerikai Norma Jean Bauerschmidt elveszítette férjét. Alig két nap múlva méhrákot mutattak ki nála. A két esemény már egyenként is elborzasztóan tragikus, és képes összeroppantani még egy nem idős lelket is.
De Norma nem így állt hozzá. Orvosai tanácsai ellenére, akik természetesen az ilyenkor szokásos kemoterápiát és besugárzást javasolták neki, sőt, még műtétet is, ő a maga alig 45 kilós törékenységével, de a kipréselhető legerősebb szavakkal azt mondta:
kilencven éves vagyok. Inkább útra kelek.
Fia és menye ezt megelőzően több lehetőséget is megvitattak egymás között, míg végül arra jutottak: bentlakásos intézmény helyett inkább felkerekednek, és közösen bejárják az országot. És így tettek. És minderre még egy Facebook-oldalt is indítottak.
A főorvos is megértette az álláspontot. Sőt, a fiatalok érdeklődésére, miszerint most ők felelőtlenek-e, ha elviszik a nagyvilágba lakóautózni a mamit, közölte:
tudjuk, milyen a rák kezelése. Intenzív osztály, idősotthonok, borzalmas mellékhatások. És őszintén szólva semmi nem garantálja, hogy végül túléli a nagy műtétet. Pontosan azt teszitek, amit én is tennék ilyen helyzetben.
"Legyen fantasztikus az utazásotok!"
És az aprócska nagyi innentől kezdve nekiállt élni életének legnagyobb vakációját. Bevállalósan, mindent kipróbálósan.
A gigászi vakáció egy éves évfordulóján, amikor még mindig úton voltak, fia, Tim és menye, Ramie írt egy összefoglaló posztot a Facebookra, visszatekintő jelleggel, hogy lássák ők is, mekkora élményhalmazt hagytak maguk után.
Közel 21 ezer kilométert mentünk, 75 különböző helyen aludtunk 32 államban. Egyúttal megünnepeltük a Nemzeti Parkok Fenntartójának századik évfordulóját, mert egy tucat parkot, emlékművet és pihenőhelyet felkerestünk, keletitől a nyugati partig, északtól délig.
Norma pedig kipipált egy csomó "élete első" élményét, hiszen azelőtt sosem lovagolt, most viszont ült lóháton, lebegett hőlégballonban, kóstolt osztrigát, de olyan apró, sosem tapasztalt kényeztetésen is túlesett, mint a pedikűrözés.
A család a tizenkét hónap alatt többszáz másik család jóindulatát és vendégszeretét élvezte, ahogyan éppen tudták, ami arra világított rá a különleges utazóknál, hogy legyen tele bármennyi rosszal a világ, az emberi természet igenis képes megszólalni és szépen beszélni a szeretet egyetemes nyelvén.
Nem csoda, hogy akárhányszor megkérdezték Normát, mi volt eddig a kedvenc helye, mindig azt válaszolta: "ez itt!"
Norma azóta eltávozott az élők sorából, de a vakációról készült fotók továbbra is lebilincselően mesélnek arról, hogyan érdemes élni az életet, akárhány éves is legyen az ember:
