Boldog reggaekarácsonyt!

Ladánybene 27 koncert a szombathelyi moziban, ahol a sok raszta képzeletben rasztaangyalokkal repül és rasztakarácsonyfát díszít Bob Marley mintás üveggömbökkel.

Ahogy egy csepp víz belecsöppen a pohárba, és a többi csepp, ami már ott van körülfolyja, úgy cseppentem bele szombat este én is az emberekbe, akik egy közös, vörös ködfátyolban álltak a színpad felé nézve. Ott éppen a Ladánybene szerelte be a hangszereket, hoztak be gitárt, kongát és mikrofonokat.

Reggiekarácsony a Ladánybenye 27-tel
Reggiekarácsony a Ladánybenye 27-tel

Boldog szülinapot!

Ahogy az első hangok belekeveredtek a fénybe, lötyögős katarzisba estek azok, akik elöl álltak, sodorva magukkal a többieket is. A fiatal raszták, az idősebb raszták, a sapkások, a fejpántosok, a hosszú rasztatincsűek, rövidebb rasztatincsűek, és azok is, akiknek egyenes, és hullámos, és göndör hajuk, összeolvadtak egyetlen érzésbe: Béke!

Jövőre lesz 25 éves a zenekar, ami ugye már csak pár nap – mondta az énekes. Ha a zenekar ember lenne, most fejezné be az egyetemet. Vagy most házasodna össze a barátnőjével – gondoltam magamban. Aztán hátrasétáltam, a kávézó felé, és új távlatok nyíltak meg előttem: Ez a kivetítő eddig is itt volt? Egészen újszerű. Akik hátul állnak inkább, mintsem elöl tomboljanak – és mint tudjuk, ilyenből is sok van – mostantól azok is láthatják a zenekart közelről.

Egészen minifesztivál hangulat

Kihagyva a lökdösődést, az egymás lábára taposást és azt, hogy leöntsék őket sörrel. Ezen a koncerten mondjuk egyiktől sem kellett tartani, de ez általában nem így szokott lenni, így remélem, hogy ez a kivetítős megoldás ezentúl is használatban lesz. Egészen mini-fesztivál hangulata lesz tőle az embernek.

Voltak még gazdát cserélő söröspoharak, még a WC-ben is táncoló lányok, régen-nem-látás után újra ölelések, kábán táncolós-lötyögések és végtelen átéléssel együtt ordított dalszövegek. Másfél óra boldog tántorgás után biztosan tudtam:

kell egy ház, lenn, az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam

. Eszembe jutott a szám klipje, és láttam magamat benne, ahogy piros-zöld-sárgára festem a házamat.
Nem csoda, hogy amikor vége lett a koncertnek, mintha álomból ébredtem volna, a vörös fények és a füst eltűnt, az üres söröspoharakból kiálló fekete szívószálak maradtak csak, és én zavart feleszmélés közben tudatomon kívül indultam a kabátomért.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra