Ha visszaemlékszem gyermekkoromra, illetve a városra, ahol felnőttem, legelőször a két óriási kémény jut eszembe, ami egy kicsit az
otthont
szimbolizálta számomra. Akárhová utaztunk, mindig a kéttorony
volt, amit hazafelé úton először megpillantottam.
Ha kinéztem szobám ablakából, ott álltak kissé misztikusan, tőlem körülbelül 600 méterre légvonalban. A 2000-es évek elején rengeteget sétáltunk arra. Az elhagyatott környezet, az épületek kitört ablakai, a milliónyi üvegszilánk még titokzatosabbá tette az egykoron virágzó Cukorgyárat. Ahogy közeledtünk, egyre monumentálisabbá vált a kéménypár.
Nagyszüleim innen mentek nyugdíjba. Mindketten rengeteget meséltek az anno intenzíven működő gyár életéről, virágzásáról, hanyatlásáról, a munkásokról, a termelésről.
Ennek már sok-sok éve. A gyár 1998 óta nem üzemel, 2005-ben a kultikus kéményeket is lebontották.
Egy kis történeti visszatekintés
A Vasmegyei Cukorgyár RT-t 1894-ben kezdték el építeni, 1895 júliusában a gyár megkapta az iparengedélyt, és még ugyanebben az évben, szeptemberben megindult a termelés. Tulajdonosai Vas megye földbirtokosai voltak.
A feldolgozott répának körülbelül egynegyede a megyében termett, de szállítottak a gyárnak Veszprém, Tolna, Pozsony, Győr, Pest, Komárom, Fejér, Zala és Somogy megyékből is. A gyár exportra is termelt, a célországok Olaszország, India, Japán és Anglia voltak.
A második világháború vége felé, a Sárvár körül 1945 márciusban megindult harcok során a gyár leégett. Az épen maradt épületekbe a Vörös Hadsereg költözött be, és csak 1945 augusztusában adta át a munkásoknak. Az üzemi bizottság elkezdte az újjáépítés megszervezését, amit 1946 októberben sikerült befejezni. Ezt követően újra megindult a cukortermelés, ami egészen decemberig tartott, ez idő alatt 3830 tonna cukrot gyártottak.
1948-ban a többi cukorgyárral együtt államosították, majd 1993-ban újra privatizálták.
Utolsó termelő éve 1998-ban volt.
/Forrás: Wikipédia/
De mi van most az egykori gyár területével?
Fotós kollégánkkal kilátogatottunk az egykori gyár területéhez. Igaz képeket csak a megfáradt, rozsdás kerítés külső oldaláról tudtunk készíteni, de a hangulatot így is sikerült visszatükrözni.
Az épületek nagyrészt üresen, elhagyatottan állnak. Az ablakok ki vannak törve. Környezetében elburjánzott bokrok, fák. Rendetlenség. A területet egy kutya őrzi.
Egy emberrel beszélgetésbe elegyedünk, aki elmeséli, hogy a területen jelenleg asztalosműhely, egy kovácsműhely és egy raktár van.
A városi pletyka szerint a régi gyár helyére lakótelepet terveznek.
Utánajártunk
Felhívtuk a Sárvári Városfejlesztési irodát, akik elmondták, hogy csak minimális tulajdonosi része van az önkormányzatnak az egykori cukorgyár területéből.
Kovács Attila irodavezető-helyettes megosztotta velünk, hogy vannak tervek, de egyelőre nem publikusak. Kíváncsian várjuk, vajon mi is fog kerülni Sárvár egykori iparterületére.
