Aki ott volt tavaly a Vivian Maier-mozin 
A világ egyik legnagyobb fotósa, de senki nem tudott róla 2014. July 14. 14:08 , vagy legalább egy kicsit érdeklődik a fotográfia iránt, annak most melegen ajánljuk, hogy holnap este tévedjen be a Savaria Moziba. Nem fogja megbánni.
Levetítik ugyanis A Föld sója című dokumentumfilmet, amiért Wim Wenders rendezőt idén Oscar-díjra jelölték.
A film Sebastiao Salgadóról, korunk egyik legelismertebb fotóriporteréről szól. Salgado az elmúlt negyven évben tanúja volt a közelmúlt fontosabb történelmi eseményeinek, nemzetközi konfliktusokkal, éhínséggel, elvándorlásokkal találkozott. Most érintetlen területek, vadon élő növények és állatok, grandiózus tájak felfedezésére indul: egy olyan hatalmas fotográfiai projektbe vág, amellyel egyben tiszteleg is földbolygó szépsége előtt.
A filmet egyszeri alkalommal, holnap 19.30-kor vetíti az AGORA Savaria Filmszínház.
Sebastiao Salgado
Sebastiao Salgado a világ egyik legismertebb és legelismertebb fotóriportere, sajtó-fotósa. Neki köszönhető, hogy a valóságról, a politikai és társadalmi realitásról alkotott képünk közelíteni kezdett az igazihoz.
1944-ben hatodikként, a nyolcgyermekes család egyetlen fiúgyermekeként született a brazíliai Minas Gerais tartomány Aimorés nevű városában. Közgazdasági tanulmányait 1964 és 1967 között Brazíliában végezte, majd 1968-ban párhuzamosan diplomázott a São Paulo Egyetemen és az amerikai Vanderbilt Egyetemen. 1971-ben fejezte be Ph.D. disszertációját Párizsban, és a Nemzetközi Kávészervezet közgazdászaként dolgozott 1973-ig. Miután egy 1973-as afrikai úton kölcsönkérte felesége, Lélia, fényképezőgépét, úgy döntött, a fényképészetre cseréli a közgazdász pályát. 1974 és 75 között a Sygma fotóügynökségnél, majd 1975 és 1979 között a Gamma ügynökségnél dolgozott. Ezután beválasztották a Magnum Photos nemzetközi szövetségbe, ahol 1979-től 1994-ig dolgozott. Párizsban él, és onnan utazta be a világot, tudósított az angolai és spanyol-szaharai háborúkról, az entebbe-i izraeli túszejtésről, majd később mélyebb dokumentarista jellegű fényképészeti projektekbe kezdett.
1977 és 1984 között hét éven keresztül vándorolt szülőhelyén, Latin-Amerikában, távoli hegyi falvakat is bejárva, hogy az így készített képeket 1986-ban Other Americas (Más Amerikák) címmel kiadja. A könyvben mexikói és brazil indiánok kultúráját, és az európai kultúrával szembeni ellenállásukat mutatja be. Az 1980-as évek közepén közel másfél évig az Orvosok határok nélkül nevű szervezetnek dolgozott az aszály sújtotta afrikai Száhel régióban, amiről szintén 1986-ban adott ki könyvet Sahel: L'Homme en Détresse (Száhel: Emberek ínségben). A könyv bemutatja, ahogy az emberek a rettenetes nyomorban is kitartanak, és megőrzik méltóságukat. 1986 és 1992 között 26 országot járt be, hogy elkészítse nagyszabású, 1993-ban kiállított Workers (Munkások) című dokumentumfotó-sorozatát a kétkezi munkások életéről és munkakörülményeiről. Az 1997-ben elkészült, a brazil őslakosok földük visszaszerzéséért vívott harcát bemutató Terra: Struggle of the Landless (Terra: A földnélküliek szenvedése) projekt után Salgado 2000-ben mutatta be a Migrations and The Children (Migráció és a gyermekek) című sorozatát, amit 41 országot bejárva készített a menekültek szenvedéseiről.
Sebastião Salgado, a társadalmi felelősséget felébresztő fényképeiért világszerte elismert művész, közel minden fényképészettel kapcsolatos díjat megkapott már. 1994-ben Amazonas Images néven saját sajtóügynökséget alapított. Párizsban él két fiával és feleségével, Lélia Wanick Salgadóval, aki egyben munkatárása és a legtöbb könyvének tervezője is.
