Szombaton körbesétáltunk a múzeumfaluban, megnézve, hogy milyen az idei Szent Márton-napi vásár. Délben még nem volt nagy a tömeg, könnyedén végigbandukoltunk az árusok közt, kattogtatva a fényképezőgépet és majszolva az útközben vett, kicsit túlárazott 600 forintos csokidarabot (10dkg). A legnagyobb sikert (gyerek és felnőtt körben) megint csak az állatok, a szamár, a juhok és a kecskék aratták. Néha oda sem lehetett férni a karámhoz, annyian etették őket. Mi is itt kötöttünk mindkét körsétánk után. Az a szamár odavonzotta az embereket.
Kézművesek portékái közt kutakodva találni lehetett a cseréptől, a kerámián át a hímzésig szinte mindent. A mi szemünknek csak a műanyag játékok voltak zavarók, illetve a csipogó elemes kutyák és a bőrszíjakat alkarról seftelő melegítőnadrágos figurák. A többi azért elfért, autentikus, népzenéhez passzoló, falumúzeumba illő (persze nem a körhintára gondolunk). Érdekességeket is leltünk, a fajátékok közt már megjelent a "szimpla fakard" mellett a feldíszített sárkányölő varázskard, és a fekete tokba bújtatott szamurájkard is. Így a gyerkőc lehet akár lovag, akár world of warcraft bajnok vagy épp Hattori Hanzo is, épp milyen korszakát éli.
A kézműves portékák és ételek közt pedig nagyon jó dolgokat találni, megkóstoltuk a lépes mézet, ami páratlan ízélményt nyújtott, vettünk kukoricacsuhéból készült karácsonyfa díszeket és szaglásztuk a különféle sajtokat, sonkákat. Érdemes alaposan körbenézni/szagolni a vásárban.
