A változékony idő ellenére sokan látogattak ki a szombathelyi Skanzenba, a hagyományos Szent György napi vásárra. Az idén mintha kevesebb árust láttunk volna, viszont több volt a hagyományőrző csoport. A vásár legnagyobb durranását a Fekete Sereg szolgáltatta, ráadásul minden órában. Ők sütögették el ugyanis rendszeresen az ágyújukat, amitől a kezekben megremegett a borospohár és néhány közeli árus cifrábbnál cifrább megjegyzésekkel illette az ágyút és változatos repedéseket kívánt rá. A látogatók viszont nagyon élvezték és ha rajtuk múlt volna, akkor percenként lőttek volna a láncinges, feketébe öltözött vitézek.
Szombathelyen már hagyománnyá vált a korok csatája, először a Savaria Karneválon láttunk gépfegyveres legiósokat, majd a végső összecsapásban is előkerültek a fegyverek, sőt ló helyett a kistraktor is és ez is már hagyománnyá lett a karneválon. A mostani vásáron is láttunk némi keveredést. A Nádasdy Bandériumot a szintén hagyományőrző XX. századi katonai rendészek fektették két vállra, miközben a Fekete Sereget erősítő Hosszúpuska elégedetten szemlélte a fejleményeket. Csak a gyanútlanul odatévedt nézelődők nem tudták mire vélni a dolgot és volt, aki morgott is amiatt, amiért szegény hagyományőrzőket így megalázzák. Csak akkor néztek nagyot, amikor pár pillanat múlva nevetve lapogatták egymás vállát a csapatok.
Aki éhgyomorra ment vásározni, az különböző finomságokkal tölthette meg a hasát. Pörkölt, gulyás, dödölle és házi sajtok, kolbászok kellették magukat. Sok helyen kóstolni is lehetett, aminek megvolt az a veszélye, hogy utána az ember nagy késztetést érzett olyasmi megvételére is, amit addig nem tervezett megvásárolni. De valójában ez is a vásár lényege. A magunk részéről kóstoltunk érett sajtot, paprikás kolbászt, őrségi tejtermékeket, kőszegi mézet és igazi, szűretlen almalevet.
Az utóbbi kapcsán hosszan elbeszélgettünk a kőszegi Décsi család egy tagjával, mivel a literenként 220 forintért árult 100 százalékos, szűretlen almalé ára alatta van jó néhány ismert "kátrányos" üdítőnek. Kíváncsiak voltunk, vajon ez elég-e ahhoz, hogy a szénsavas műanyag helyett inkább ilyet vegyenek az emberek? Jól sejtettük, nem elég, bár biztató jelek már vannak. De nehézségek is akadnak bőven. Például van, aki azért nem szereti a natúr almalevet, mert az nem olyan szép átlátszó, mint a bolti dobozos. (Amiben elméletileg 12 százalék a gyümölcs, az is sűrítményből és különböző ízfokozók, adalékanyagok adják az ízét.)
Décsiék arra is felhívják a figyelmet a dobozon, hogy az almalé íze, színe, rosttartalma, édessége a felhasznált alma függvényében változhat. Számunkra ez viszont azt bizonyítja, hogy nem adalékanyagokkal állítják be az ízt. (Tényleg, elgondolkodtak már azon, hogy lehet néhány márkás rostos üdítő íze évtizedek óta változatlan, akár napos, akár hideg volt a nyár? Ha még nem, akkor a választ a dobozok oldalán az összetevők felsorolásánál megtalálják.)
Hasonló társalgást folytattunk a vasvári Fukszbergerék méz standjánál is, miután csaknem bocsánatot kértek, amiért az általunk megszemlélt virágméz kikristályosodott. Összességében levonhatjuk azt a tanulságot, hogy nagyon sok vásárló már elvárja a házi termékektől is azt a mű-állagot, amit a tömegtermelésben mesterségesen állítanak elő. Pedig nem biztos, hogy az adalékokkal megvalósított optimális állag egészséges is. A kristályos mézünkkel sincs más teendő, mint meleg vízbe állítani és visszanyeri a megszokott és sokak által elvárt állagát, de a kristályosodásból legalább tudhatjuk, hogy nem színezett cukorszirupot vettünk.
A vásári nagyszínpadon egymást követték a színvonalas előadások. Néptánc, ének és hagyományőrző bemutatókat lehetett nézni a domboldalról. A falu állata sem maradtak simogatás és fűcsomók nélkül, a gyerekek lelkesen vállalták az etetést.
A skanzen kis kápolnája mellett találtuk meg az önkénteseket toborzó standot. Kíváncsiak voltunk, vajon mennyire vonzó az önkéntesség a XXI. században? Nem lepődtünk meg igazán a válaszon: nagyon sokan csendes őrülteknek tartják az önkénteseket. Ezt bizonyítja a "milyen a jó önkéntes?" kérdésre adott néhány extrém válasz: balek, hülye. Természetesen ezek csak a kirívó esetek voltak, de tükrözik néhány ember gondolkodását. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a szombathelyi nagy cégek munkaügyeseivel folytatott beszélgetésünk során éppen az jött elő, hogy az önéletrajzban kifejezetten jól mutat az önkéntes munka és könnyen billenhet miatta a mérleg nyelve az önkéntes irányába két hasonló kaliberű jelentkező esetén.
Belepillantottunk, mihez keresnek éppen önkénteseket. A lista meglehetősen bő volt: idősek meglátogatása, beszélgetés velük, bevásárlás, táboroztatás, honlap karbantartás, szemétszedés, könyvfordítás, tárlatvezetés, olvasószolgálat, rendezvényszervezés, pályázatírás stb. A részletek megtalálhatók a Vasi Önkéntes Centrum honlapján.
Ruhaneműkből az idén nem volt gazdag a felhozatal, de láttunk szőtteseket, fafaragásokat, művészi gyertyákat, ólomöntést, kaktuszokat, díszes szappanokat és tenyészgalambokat. Gyerekjátékokból a kreativitást fejlesztő színes fajátékok voltak népszerűek. Vásári kalandozásunkat fotókon is megörökítettük, galériánkban azok is szemlélődhetnek, akik nem jutottak el a vásárba.
