A templomokat - és általában vallási épületeket - sok misztikum övezi. Talán többen kicsit félelemmel tekintenek eme helyekre, mások pedig ősi titkokat vélnek felfedezni egy-egy régi szentély freskóin, szent képein. Mi most bejártuk a szombathelyi Ferences-templomot és sok érdekességet tudtunk meg Tokár János plébánostól, aki végigvezetett minket az épületkomplexumon.
Tokár Jánossal egy kis irodahelyiségben találkozunk. Mint mondja, a Ferences rend már 1360 óta létezik ezen a helyen. Előtte a Johannita lovagrend működött itt, akiknek a feladata az éppen tomboló pestis járvány betegeinek ápolása volt. Mivel a működéshez és a betegek ápolásához elengedhetetlen volt a friss, tiszta víz, ezért ide, a Gyöngyös-patak mellé építették a templomot. A ferencesek ezután vették át az épületet.
A templomtól a könyvtárig
Utunkat a templom gazdagon díszített főépületében kezdjük. Itt rögtön megállunk egy hatalmas festmény előtt, mely számos érdekességet rejt, ugyanis a városban 1740-ban tomboló tűzvészt mutatja be, valamint Szent Flóriánt, akinek a közbenjárását kérték a vész idején. Szombathely ekkor még nagyon kicsi volt, összesen 102 házból állt, melyeket meg is tekinthetünk a festményen. De jól kivehetőek a várost övező római falak és az egykori vár is, amely a 18. századig állt. Ez a város legrégebbi hiteles ábrázolása is egyben.
A szentély falán egy gyönyörű gótikus freskó töredéke látszik a 14. századból, mely valószínűleg Szent Erzsébetet ábrázolja.
Egy másik festmény előtt is megállunk, melynek szintén érdekes és messzire visz a története. Egy Steffek Albin nevezetű szombathelyi származású festőművész készítette, aki az első világháborúban esett hadifogságba. Majd szabadulása után az átélt traumák hatására megölte feleségét, amiért börtönbe került. Rabsága alatt megfogadta, ha egyszer kiszabadul, csak templomokat fog kifesteni.
Még szinte ki sem lépünk az ajtón, máris egy megelevenedett jelenetbe botlunk. A plébános sietve közli, hogy ez a részt még csak most kezdték kialakítani és a ferences lelkiségnek két fontos mozzanatát, a születést és a szenvedést, vagyis a lét két legtörékenyebb állapotát fogja szimbolizálni.
Tovább a folyosón: A fekete Madonna és a csodák
A hosszú folyosó végén egy újabb szentélyhez érkezünk, mely egy názáreti kis kápolnát idéz meg. Az eredetit egykor Mária tiszteletére emeltek és a világban számtalan helyen lemásoltak. A fekete Madonna egy egyházi csodának állít emléket, miszerint sok helyen, ha leégett egy templom, a Mária-szobrok megperzselődtek ugyan, de mégsem égtek el. A domborművek szintén Mária élettörténetének azon mozzanatait ábrázolják, amik a szentírásban is le vannak írva.
Az ajtók kitárulnak
„Mióta itt vagyok, nincs két perc, amikor ne lenne valami tennivaló” mondja nevetve Tokár János, miközben meg-meg szakítja valami az utunkat. Ilyenkor néhány percre magunkra maradunk, majd sietve visszatér és egy újabb ajtó nyílik meg.
„Ezen a helyen állt egykor a Johannita rend temploma” mutat egy folyosóra, majd a boltíven egy freskóhoz invitál. „gondolná, hogy ez egy 16. századi festmény? Egy modern alkotásnak is elmenne” mondja. A feltárások során előkerült kép jelentése egyébként nagyon egyszerű: Ahol a kincsed, ott a szíved. A paptól csupán egy vonal vezet a kereszten függő Jézushoz, míg a polgári embernek mindenfelé vezet a szíve, vagyis ezer gondja van. Ez valóban most is aktuális gondolat.
Az ebédlő és a rejtett minták
Mint megtudjuk, az ebédlő valamikor sokkal díszesebb volt. Trianon után 40-50 szerzetes növendék élt itt, és bizony az étkezéseknél már kellett a nagy hely.
A fa bútorokon néhol színes minták láthatók. Bár nem tárták fel teljesen, valószínűleg nagyon sok érdekes mintát rejthetnek még a rétegek.
A kerengő
A szerzetesek akkoriban nem igazán mozdultak ki a templom falai közül, ezért fontos volt számukra, hogy legyen egy hely a szabad ég alatt, ahol körbe járva olvashattak, imádkozhattak és elmélkedhettek: erre szolgált az úgynevezett kerengő, melynek van egy belső és egy külső része.
Ennek a szimbolikája is érdekes, hiszen a kert közepén a kút az élet vizét, a fák és a növények pedig paradicsomot jelképezik, ahol az első emberpár boldogan élte az életét.
Az itt található Szent Klára-szobor a ferences közösség múltjára emlékeztet. „Amikor szaracénok megtámadták Assisi városát, ő felmutatta az Oltáriszentséget és azok valamilyen erő hatására elmenekültek.”
Csócsó, billiárd, darts már van és talán lesz itt egy kávézó is
Ha az ember bemegy egy templomba, legkevésbé számít arra, hogy játékokkal találkozik. Pedig a szombathelyi Ferences-templomban van egy nagy terem, ami gyerekeknek szolgál játszótérként. Van csocsó, billiárd, darts és még sok más is. „ Itt eredetileg ajtók voltak, amit szeretnék újra megnyitni”- tudjuk meg. Még egy kávézó és klubhelyiség ötlete is felmerült. Mint mondja, rengeteg fiatal van a téren, és őket szeretnék ezzel bevonzani és egy kicsit megmutatni azt is, hogy a vallásos tér nyitott előttük és szeretnének a szolgálatukra lenni lelkileg.
Irány az emelet
Szűk lépcsőn jutunk fel az emeletre, ahonnan balra fordulva az egykori szerzetesek imádkozóhelyéhez érkezünk, amit egészen az 1950-es évekig használtak.
Tokár János egy másik érdekességre is felhívja a figyelmünket: az itt található barokk szobor elől ugyan jól néz ki, de hátul már nem lett kidolgozva a hársfa.
Innen a magas rangú méltóságok és vendégek fogadására kialakított részhez érünk. Pár díszes szék és egy asztal hivatott a kényelmet szolgálni.
Természetesen ehhez tartozik még egy szépen kialakított díszes szoba is, ahol a vendégek egy templomhoz mérten előkelő körülmények között pihenhetnek és tölthetik el az időt.
A könyvtár
Az emeleten található még két könyvtárszint is. Ez eredetileg egyetlen hatalmas színháztér volt, de valamikor az ötvenes években kettévágták.
Itt rengeteg könyv és irat sorakozik, tényleg úgy, mintha egy filmbe csöppennénk. Azt is megtudjuk, hogy vannak egészen régi iratok is, bár az értékeket, többek között egy Corvinát is, most már Budapesten őrzik, mivel itt nem voltak adottak teljesen a feltételek.
A könyvtár végében rengeteg vallási zászló sorakozik, egymásra kiterítve vagy összegöngyölve a fal mellett. “Van itt egy érdekesség” mondja a plébános, miközben óvatosan, mint egy hagyma rétegeit, fejti le egymásról a különböző szöveteket. Megtudjuk, hogy ez egy helytörténeti érdekesség, ugyanis az 1925 és 1948 között egy olyan társaság készítette, akik hívő, templomba járó emberek voltak és ezeken a szakterületen dolgoztak. Egy másik érdekességre is felhívja a figyelmünket, hogy annak idején a kávés például egy külön szakterület volt. Ma már ez nincs így.
Bár filmbe illő titkokba és rejtélyekbe most nem botlottunk, de egy ilyen öreg templomban rengeteg régi és érdekes tárgy, szimbolika, és megszívlelendő gondolatmenet veszi körül az embert. Jó érzésekkel és új tudás birtokában léptünk ki az épület kapuján.
