Ha majd sorozatunk újabb részének olvasói ránéznek az egykori és a mostani fotókra, a város épületeinek sorában az egyik legnyilvánvalóbb külső változás jeleit fogják látni. A Művészeti Szakközépiskola főépületét 1950-ben (a Wikipédia szerint 1954-ben) ifjabb Dávid Károly tervei szerint emelték. Ő a XX. század közepének, illetve a háború utáni szocialista realizmusnak az egyik legismertebb és nagyhatású építésze volt. Munkái közül a legjelentősebbek a Ferihegyi reptér régi fogadóépülete és a Népstadion. Szombathelyi tervezése a modernizmus, a Bauhaus stílusjegyeit viseli magán fehér alapszínével, letisztult és arányos szerkezetével. Legkarakteresebb része az épület dél-nyugati sarkában található, az egyetemi auditóriumok mintájára épült kör alakú nagyelőadója.
Elkészülte után nővérképző iskolaként működött az intézmény, majd később - a Paragvári utca elejére költözéséig - a szombathelyi egészségügyi szakképzés központja volt. Utána nagyon sokáig a középfokú óvónőképzés bázisa lett. Emellé települt párnak 1975-ben a zeneművészeti szakképzés. Az 1980-as években Vincze Csaba tervei alapján a Szűrcsapó utcai oldalon az eredeti stílus felfrissített folytatásaként húzták fel e tagozat osztálytermeit és kiszolgáló helyiségeit. Ekkoriban az iskolában már gimnáziumi képzés is folyt (de soha nem viselte a Vasi Volán iskola előtti megállójára kiírt Zeneművészeti Gimnázium nevet).
1991 őszén pedig elindult a képző- és iparművészeti tagozatos szakmai képzés is - ahol napjainkban alkalmazott grafikus, ötvös-fémműves, textilműves-kézműves, díszítőszobrász, bútorműves és alkalmazott fotográfus növendékek oktatása zajlik. A tagozat pontosan másfél évtizedig működött nagyon mostoha körülmények között, míg (szintén Vincze Csaba tervei alapján) elkészült az európai színvonalú új műhelyépülete az eredeti épület közepén álló lépcsőházától indulva, a zenei szárnnyal párhuzamosan. Az ország egyik legjobb és legeredményesebb ilyen típusú intézményének hivatalos elnevezése napjainkban: Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola.
Időközben az egykor teljesen csupasz udvaron 50-60 éves fák sokaságából álló, kellemes hangulatú és árnyat adó kert alakult ki - ahogyan ez mostani felvételeinken is első pillanatra szembetűnő. Megjegyzésre érdemes részlet a Művészetivel kapcsolatban, hogy olyan területen fekszik, ahol egykor az ókori Savaria egyik legnagyobb kiterjedésű temetője feküdt. A főépület alapozásakor 69, a műhelyépület munkálatai idején pedig újabb 110 sírt tártak fel. Az urnás-hamvasztásos és csontvázas temetkezések nyomait vegyesen megőrzött sírterületről üvegedények, kerámiák és mécsesek, valamint egyéb használati tárgyak sokasága került elő - tovább bővítve az egykori elődök életéről szerezett eddigi tudásunkat.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
