Bár nem is túl régen (egyrészt „muszájból”, másrészt személyes érdeklődésből) sokat foglalkoztam biztonságpolitikai és hadtörténeti ismeretekkel, az igazat megvallva, nem nagyon tudnék még egy katonai alakulatot említeni, melynek tagjairól a turisták olyan előszeretettel készítenének fotókat, mint a svájci gárdistákról. A Vatikánba látogatók ugyanis a Sixtus-kápolna, vagy éppen a Szent Péter tér mellett a világ legkisebb hadseregének díszes, a reneszánsz időkből való, jellegzetes kék-sárga-piros színekben pompázó egyenruháját viselő legényekre is szívesen irányítják az objektíveket.
Szombathelyről is tanulnak a gárdisták
Szerencsémre (vagy inkább szerencsétlenségemre) ezen sorok megírásához nem kellett Rómáig utaznom, hiszen Veres András megyés püspök meghívására a pápa személyes védelmét ellátó, illetve a Vatikán bejáratainak őrzését végző Svájci Gárda, úgymond helybe jött. (A minihadsereggel kapcsolatos érdekességekről a cikkünk végén lévő keretes írásunkban olvashatnak.) A látogatás terve egyébként nem mai eredetű, egészen pontosan hat esztendős.
A pápai testület ugyanis 2006-ban, fennállása 500. évfordulóján zarándokolt el a franciaországi Tours városába, méghozzá egyik védőszentjük, Szent Márton sírjához. Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy amíg XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóban tölti a vakációját, a gárda tagjai (három turnusban) Szombathelyen, az egykori Savaria romjain épült városban, Szent Márton szűkebb hazájában vizitálnak.
- Látogatásunk elsődleges célja a gárdistáink továbbképzése, de szeretnénk minél többet megtudni egyik fő védőszentünk szülőhelyéről is. Az ilyen nagyobb utazások jó lehetőséget kínálnak a közösségi élet erősítésére. 2008-ban San Giovanni Rotondóba zarándokoltunk el Szent Pio atya sírjához, idén pedig Bajorországban is jártunk már – idézte fel a közelmúltat is a Svájci Gárda lelkésze, Alain de Raemy.
Daniel Anrig ezredes, a Svájci Gárda parancsnoka a pontos programjukról is beszámolt. Mint mondta: Szombathelyen megtekintik a székesegyházat, a Szent Márton-templomot, illetve a Püspöki Palotát. A fiatal svájci katonákkal az utóbbi évtizedek történelmét is szeretnék minél jobban megismertetni, ennek részeként a gárdisták a Magyarország nyugati csücskében tett látogatásukat követően Bécsbe és Pozsonyba is elutaznak.
Évente egy-két gárdistából pap lesz
Az elmúlt 500 évben mindig is nehéz volt feltölteni a gárda létszámát, árulta el később Anrig. Azokban az évszázadokban, amikor a svájci fiatalok még kizárólag anyagi okokból vállaltak katonai szolgálatot, az ifjak egyértelműen oda mentek, ahol ténylegesen háború dúlt.
Mostanában viszont már ideológiai okok vezérlik őket, és büszkén mondhatom, a Szentatya védelmezése ugyanolyan vonzó számukra, mint egy külföldi munkalehetőség.
(Érdekesség, hogy évente 1-2 gárdista, talán Szent Márton nyomán, talán a pápa közelsége miatt a papi hivatást választja.) A vatikáni hadsereg létszáma egyébként jelenleg is teljes, összesen 110 fő.
Anrig szerint sok esetben a szülőket is meglepi, amikor fiuk bejelenti: a Svájci Gárda kötelékébe szeretne tartozni. Majd eltelik 3 hónap, és az első hazalátogatáskor már senki sem vitatja a döntés jogosságát. A fiatalok ugyanis szemmel látható fejlődésen mennek keresztül, férfivá érnek, folytatta a parancsnok.
Nagy kérdés persze, hogy ki lehet a Svájci Gárda tagja? A jelentkező svájci állampolgár, 19 és 30 év közötti férfi, katolikus, 174 centiméternél magasabb, erkölcsileg feddhetetlen, egészségügyileg alkalmas, érettségizett vagy szakmai vizsgát tett, az alpesi ország hadseregének alapképzésében részt vett személy kell, hogy legyen. Kezdetben még a nőtlenséget is megkövetelik tőlük, csupán a kétéves szolgálat meghosszabbítását követően alapíthatnak családot.
A vatikáni liga topmeccse: rendőrség vs. Svájci Gárda
A folytatásban az is kiderült, hogy a gárdisták aktív közösségi életet élnek. A családi összetartozás jegyében megünneplik például az összes születés- és névnapot. A gárda berkein belül kimondottan támogatott elfoglaltságnak számít a zenélés is. Akárcsak a sport. 1975 óta saját labdarúgócsapatuk van, az FC Guardia, amely nemcsak más svájci együttesekkel játszik barátságos mérkőzéseket, hanem a vatikáni ligának is résztvevője, ahol hagyományos ellenfele a vatikáni rendőrség csapata.
A gárdisták rendelkezésére áll továbbá egy jól felszerelt tornaterem, de futni általában a vatikáni kertekbe járnak, úszni pedig valamelyik római egyházi intézménybe. A fiatal katonáknak a megfelelő fizikai állóképességre nagy szükségük is van, hiszen a szolgálatuk ideje alatt nem egyszerű átvészelni a mostanihoz hasonló tikkasztó időt a fotókról gyakran visszaköszönő egyenruhában. Az uniformist (sajnos) most nem vehettük közelebbről szemügyre, de a katonai divat iránt érdeklődők ezzel kapcsolatban is megtudhatnak mindent az alábbiakból.
A legenda szerint Michelangelo tervezte a gárda egyenruháját
A Svájci Gárda története egészen a XVI. század elejéig, tehát azon időszakig nyúlik vissza, amikor a Pápai Államot a széthullás veszélye fenyegette. 1505 szeptemberében 150 önkéntes gyalogosan indult Luzernből Rómába, hogy felajánlja védelmi szolgálatait II. Gyula pápának. A legmagasabb egyházi vezető persze örömmel fogadta a segítséget, így a kis létszámú hadsereg hivatalosan végül 1506. január 22-én alakulhatott meg. (Azt még mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy akkoriban a svájci zsoldosok Európa-szerte keresettek voltak bátorságuk, hűségük, valamint verhetetlen harcmodoruk miatt.)
A minihadsereg történetének egyik szomorú eseménye az V. Károly serege ellen, 1527-ben elszenvedett vereség volt. Az akkori, 189 gárdista közül csupán 42-en élték túl a harcot. (Ennek emlékére minden évben május 6-án teszik le esküjüket az újoncok.) Az elkövetkező évtizedekben aztán számtalan sikeres harcot vívott meg a gárda, melyet később többször is feloszlattak, majd újratoboroztak. A svájci katonák a XIX. század második felében az olaszoktól, a II. világháborúban pedig a németektől is megóvták a Vatikánt.
A világ legkisebb hadseregének tagjai akár az életük árán is védelmezik a legfőbb egyházi vezetőt. Ennek 1981 májusában, a múlt század legsúlyosabb pápa elleni támadásaként emlegetett esetben is tanúbizonyságát adták. II. János Pált ugyanis egy civil ruhás gárdista a testével óvta meg a török származású Ali Agca lövésétől. (Amikor az egyszerű tévénéző a páncélozott pápamobilban látja az éppen aktuális egyházi vezetőt, mondjuk a tévében, akkor bizony az olasz rendőrség VIP-védelmi igazgatóságának tagjai mellett néhány, civil ruhás gárdista is őrködik a pápa biztonsága felett.) További érdekesség, hogy a minihadsereg embereit az alpesi ország katonai titkosszolgálata rendszeresen képzi.
A Svájci Gárdának címere nincs, zászlóval is csak 1912 óta rendelkezik. Utóbbi érdekessége, hogy minden pápa hivatalba lépésekor, illetve minden gárdaparancsnok-változásnál módosítják, méghozzá az új vezetők címereinek beillesztésével.
Tartja magát a legenda, miszerint a katonák színpompás egyenruháját maga Michelangelo tervezte. Valójában az első gárdisták ruhájáról csak annyit lehet tudni, hogy valószínűleg nem különbözött a korabeli katonákétól. Egyenruhájuk mai formája az 1910-es években alakult ki. Az akkori parancsnok Raffaello freskói alapján rekonstruálta az eredeti viseletet. Az uniformis színei - sárga, kék és piros - az alapító II. Gyula, illetve VII. Kelemen címeréből származnak.
Az alabárdosok sisaktaréja piros, a dobosoké sárga-fekete, a tiszteké pedig lila színű strucctollból készül. Egyedül a parancsnok (jelenleg a fent már említett, egykor rendőrként ténykedő Anrig) hordhat fehér tollat a sisakján. Hétköznap a sisak helyett fekete baszksapkát és egyszerűbb gallért viselnek, a kapuszolgálathoz pedig egyszínű sötétkék egyenruhát hordanak. A parancsnok és a főtisztek gálaegyenruhája hasonló szabású, de vörös, illetve vörös és fekete színű.
A gárdisták díszőrségben alabárdot, vagy spontont, illetve hosszú, egyenes kardot hordanak, valódi védelmi feladataik miatt azonban pisztollyal és géppisztollyal is rendelkeznek. Szolgálatuk általában két évig tart, a későbbi civil életben, főleg biztonságpolitikai területen pedig talán a legjobb ajánlólevélnek számít az, ha valaki korábban a Svájci Gárda kötelékébe tartozott.
(Címlapfotó: net-guide.hu)
