Arról persze fogalmunk sem lehet, milyen lehet egy több száz kilométeres zarándoklat közben, hátizsákosan, bottal a kézben Szombathelyre csöppenni. Csak arra vállalkozhattunk, hogy átlagos nyugdíjas-tempóban lejárjuk a kijelölt szombathelyi Márton túraútvonalat, 
Vallásturizmus Szombathelyen? 2012. May 22. 15:32 megszemlézzük: mit hozott össze a város a 160 ezer eurós projektből (mai árfolyamon 47 millió forintból).
Az első jó tanács: szerezzünk prospektust!
Mindenekelőtt, ha egy kutyasétáltatós délelőttnél mélyebb élményt akarunk magunknak, feltétlenül szerezzünk be egy Szent Márton sétautas prospektust, és csak azzal vágjunk neki a gyalogútnak. Mert különben könnyen megeshet (ha nem helybeliek vagyunk), hogy az egyes stációknál tanácstalanul nézelődünk, hova is induljunk tovább. A kihelyezett lépőkövek (szám szerint 90 darab) mutatós dekorelemek, de nem igazítanak úgy útba, mint mondjuk a kék-túra jelzései.
Vágjunk bele… irány a Kálvária!
Cseresznyét majszolva, 10.00-kor kaptatunk fel a Kálvária domb lépcsősorán. Pár perc, mire megtaláljuk az első információs táblát, rajta több nyelven olvashatunk a projektről. Megtudjuk, a Szent Márton sétaút innen a Kálvária templomtól a Szent Márton templomig 9 állomáson keresztül a város ókeresztény hagyományaihoz vezet. Maga az út kapcsolódik a Szent Márton Kulturális Útvonal elnevezésű gyalogos zarándokútvonalhoz, amely Szlovénia irányából a Kálváriánál éri el Szombathely belterületét. (Bővebb részletek itt olvashatók…) Vallásturizmus Szombathelyen? 2012. May 22. 15:32
1. állomás: a Kálvária-dombon
A Kálvária mindjárt egy kakukktojás, ókeresztény kapcsolódása nincs, a templom XVIII. század elején épült – gyönyörű hely, tövében, a domb oldalában, a Szent István parkban állt az ókori Savaria színháza, ez lesz a második állomás.
Fejem felett az újonnan elkészített dombormű, alatta cseresznyézünk. Somogyi Tamás első alkotása Szent Márton történetének legismertebb jelenetét mutatja, amint Szombathely híres szülötte köpenyét egy koldusnak adja. A másik táblán azt a pillanatot láthatjuk, amint Mártonnak megjelenik Krisztus. Az alkotó Mártont katonaként, római sisakban ábrázolja. A dombormű korrekt munkának tűnik, illeszkedik a hely szelleméhez, a modernség kísértése nélkül.
A domb a csend és béke szigete, csicseregnek a madarak, egy lélek sem jár erre. Az első információs pontnál kedvünk lenne lecövekelni, Somogyi domborműve alatt estig elolvasgatnánk: de menni kell, irány lefelé.
2. állomás: Két rozsdás lemez – itt állt az ókori színház
Döglött kismadár fekszik a lépcsőn, átlépjük, haladunk tovább. Lent egy lépőkő segít belőni az irányt, de a parkban értékes perceket veszítünk, mire megtaláljuk a mementót.
Koller László alkotása beleveszik a zöldbe, messziről olyan, mintha egy trafóház két rozsdás fala lenne ott. Ha közelebb mész, akkor veszed csak észre, ez szobor, két ívesre hajlított felületű, áttört acéllappal. Rajta Szent Quirinus halálra ítélésének és Szent Márton megvesszőzésének, illetve üldözésének története.
Modern, izgalmas feldolgozás lehetne, a rozsdás lemezből kivágott ábrák azonban belevesznek a zöldbe, idő, mire kisilabizálod: vajon melyik mit ábrázol. Barokkos pompát kedvelő zarándokturistáknál gyaníthatóan kiveri a biztosítékot, vagy inkább észre sem veszik. Lent a földön a márványlapon sok információ nem szerepel, annyi, Quirinus püspököt itt ítélték halálra. Az, hogy mikor, nem derül ki. Arról is csak a prospektusból értesülhetünk, hogy itt állt egykoron Savaria színháza.
3. A fennakadt drapéria és a méteres gaz
Hosszú séta következik, végig a Kálvária majd az Óperint utcán - szombathelyi életképekkel telítve. „Fogd már be a szádat te állat” – a fél utca ezt hallgatja, mert egy patinás ház ablaka nyitva felejtődött.
Az Óperint utcai híd jobb oldali korlátján egy bronzból készített, fennakadt drapéria (püspöki mucétum) hirdeti: Szent Quirinust itt, nyakában egy malomkővel lökték a Perintbe. Az ottfelejtett sál a műalkotások közt személyes kedvencünk. Kár, hogy a hídról azt kell látnunk: mostanában nem gaztalanítottak, a Perint partján nyakig ér a fű.
4. állomás: Székesegyház, Márton ereklyéjével
A székesegyház elé vezet az utunk, itt egy „irányzék” mutatja, merre találjuk Szombathely nevezetességeit: a Katedrálist, a Romkertet, a Szemináriumot, a Sala Terrenát, a Kálvária - Martineumot, a Szent Márton templomot és az Iseumot.
A Márton-zarándokoknak itt bizton érdemes körülnézni, hiszen Quirinus és Márton ábrázolásokat találhatnak a közeli szemináriumi kápolnában, a székesegyházban és Püspöki palotában is. Ráadásul a székesegyház északi kápolnájában találjuk Szent Márton ereklyéjét, amelyet 1913-ban Tours érseke ajándékozott Szombathelynek.
Akár egy napot is elnézelődhetnénk ezen a környéken – elég csak a Sala Terrenába, vagy a közeli Smidt Múzeumba befizetni magunkat, de nincs időnk alaposabb városnézésre. Így is negyven perce úton vagyunk.
5. állomás: a Várostorony mozaikja
T. Takács Tibor mozaikját a Fő téri burkolatba építve találjuk. A mementó hirdeti: „Itt állt a Várostorony az 1817-es tűzvészig”. Információs táblákkal itt sem bombáznak, marad az a megállapítás, lapozgasd a prospektust.
A mozaik –tudjuk meg - 81 darab különböző színű gránitkőből készült, célja a feltételezett várostorony grafikai bemutatása. Ehhez sok hozzáfűzni valónk nincs, viszont a közelben ismerünk egy jó fagyizót, pár perc kitérőt engedélyezünk maguknak.
6. Kamikaze koldus a kehelyben
A Főtér összeszűkölő végében egy acéloszlopra rögzített, hegesztett kompozícióban Szent Márton alakját fedezhetjük fel, amint püspökként átnyújtja palástját a koldusnak. A szobor a prospektus szerint a középkori kódexek hangulatát idézi.
A tűzfal oldalába állított rozsdásacél oszlop-szobor elhelyezése esetlegesnek tűnik, tetején a kehelyből leugrani készülő kamikaze koldussal és az őt megmenteni készülő püspök körvonalaival azonban vitán felül érdekes képzőművészeti elgondolás. Valami zavar benne, de nehezen tudom megfogalmazni mi… talán, hogy nincs tere.
Koller László munkája amióta kikerült - erősen megosztja az arra járókat. Sokaknak kifejezetten nem tetszik. Szerkezetileg és technikailag tényleg érdekes, még azzal sincs különösebb bajom, hogy rozsdás, tetszik a játékossága és merészsége, újító szándéka is, csak valahogy a tér hiányzik körülötte. Értem a szándékot, hogy a szobor és falon vándorló árnyéka együtt alkosson egy kompozíciót, csak a térbeli elhelyezése nagyon nem arányos.
Többen azzal is vitatkoztak, Márton (ahogy az első stációban) miért nem római katonaként szerepel, miért püspöki süvegben osztja meg köpenyét a koldussal?!
Szerintem nem eszik ennyire forrón a kását – a művészi szabadság lényege épp az, ha az alkotó püspöknek képzeli a szegények barátját, akkor miért is ne kaphatna süveget, legendától függetlenül. Másrészt pedig – ezt sokan nem tudják – a köpenyét (ruháját, tunikáját) a koldusnak ajándékozó püspökről is szól egy legenda, csak legtöbben nem ezt ismerik: „Márton misézni ment, ruháját odaadta a koldusnak, majd mise közben feje fölött tűzgömb jelent meg" ( Lásd: Magyar Katolikus Lexikon, Márton címszó alatt)
Amúgy arról is csak a prospektusban olvashatunk, hogy a közelben egykor városkapu állt (talán ezért került ez a mementó erre a helyre, a fal tövéhez), azon keresztül jutottak el a középkorban a szombathelyiek a Szent Márton templomhoz és a városi temetőhöz.
7. Lugas kígyóval és libával – undorító nyilvános vécékkel
A Savaria Múzeum filagóriájában jó megpihenni, a lugasban egy dombormű hirdeti, Márton vonzódott a remeteséghez. Maga a lugas remek ötlet, megint egy pont, ahol órákig malmozgatnék, a libás-kutyás elemeket viszont esetlenebbnek érzem, bár hozzáteszem - mit értek én a kortárs művészethez?
Élethű a kutya, a kígyós elem is, de minek. A libás kompozíciónál is zavarban vagyok: szobor vagy ülőke? Valahogy nem áll össze a sok elem egy egésszé. Persze értem, a kígyó, a kutya, és a libák mind szerepelnek a Márton legendában, de ennyire direkten megjeleníteni, nekem sok - a lugas épp elég lett volna. (Íme a legenda: egyszer egy játszó gyerekre támadt egy kígyó, de Márton parancsának engedelmeskedve elkúszott. Erre mondta Márton: a kutyák és a kígyók hallgatnak rám, bezzeg az emberek…)
Ami viszont vitán felül áll, a parkra is ráfért volna egy kis csinosítás, jó, nem méteres a fű, de a közeli illemhelyek, az a szemét és igénytelenség, amit az egykori nyilvános wc lejáratánál látni, vitán felül undorító.
8. Márton szülőhelyén
A látványelemek sokasága itt véget ér- utunk Szent Márton feltételezett szülőhelyén, a Szent Márton templom és látogatóközpontnál véget ér. Itt egy információs táblát találunk. Új szobor vagy emlékmű nem kell, hisz Rumi Rajki alkotása épp elég: hirdeti, Márton itt, a feltételezett szülőház előtti kútnál keresztelte meg édesanyját. (A templom előtti Szent Márton kutat már 1360-ban oklevél említi. Az 1938-ban állított kútszobor, a „Szent Márton megkereszteli édesanyját” Rumi Rajki István alkotása.)
Elidőzhetnénk a látogatóközpontban, ahol a kiállításon az alábbi tematikák szerepelnek: Szent Márton tisztelet Szombathelyen, Szent Márton a néphagyományban, Szent Márton ábrázolások a Nyugat-Dunántúlon.
9. stáció: Szent Márton temető
Magyarország legrégibb, közel kétezer éven át használt temetője megérne külön is egy misét, csodálatos hely, órákig elidőzhetnénk benne. Már a rómaiak idején is ez volt a város ókeresztény közösségének sírkertje. Itt lehetett Szent Quirinus első nyughelye, és más ókeresztény vértanúkat is temettek ide.
Délelőtti zarándoklatunk itt véget is ér
Közel nyolcvan perce vagyunk úton, múzeumlátogatások nélkül, templomokba betérve körülbelül ennyi időt vesz igénybe az útvonal bejárása.
Végezetül még megjegyzem, az Agora által kiadott prospektus igényes, informatív – a tegnapi sajtótájékoztatón kaparintottunk meg egyet, de gyanítom, a város turisztikai csomópontjain is beszerezhető. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, ha nincs prospektus, könnyen megeshet, hogy helyi zarándoklatunk egy turkálóban ér véget, vagy egy arra kószáló ismerős eltérít a céltól. Kell a prospektus, hogy célirányosan haladjunk, s közben pár helytörténeti érdekességgel is gazdagabbak legyünk.
