Lázár János a Demokratának adott interjújában arról beszélt, hogy irracionális, tehát tényekkel nem igazolható Fidesz-ellenesség terjed a fiatalok körében, akik a miniszter szerint éppen a Fidesz politikájának nyertesei. Ezt olvasva egyből megszólítva éreztem magam, nyertesnek azonban sajnos annál kevésbé.
Egy vallomással kell kezdenem: sosem kedveltem a Fideszt. 2018-ban, azaz mindössze 17 évesen már a szombathelyi Momentum munkáját segítettem az országgyűlési választás kampányában kopogtatással, plakátolással. Biztosan nem volt még igazán kialakult politikai gondolkodásom, azonban már akkor egyértelmű volt számomra, hogy az EU-ellenes politizálás és az oroszokhoz való folyamatos közeledés nem eredményez olyan Magyarországot, amilyet én látni szeretnék.
Ennél is riasztóbbnak találtam akkor, hogy a Fidesznek nem igazán volt már értelmisége. Senki olyat nem ismertem a környezetemben, aki a szememben okos, tájékozott és fideszes lett volna. Pedig én kerestem, hiszen imádtam vitatkozni, kiforratlan politikai tudásomat “politizálással” csiszolgatni.
Azonban a legelkeserítőbb, akkor is, ma is, a társadalom megosztására tett erőszakos és sajnos sikeres kísérlet. A Fidesz nagyon ritkán tesz olyan gesztusokat, amivel ellenfeleit annak ismernék el, amik: a politikai ellenfelei. Ehelyett megfosztják őket a saját belátásukból következő politikai értékítéletüktől, és megvett emberekként, hazaárulókként, idegenekként állítják be őket. A “rabszolgatörvény” elleni tüntetéseken például így nyilatkoztak: Soros-ügynökök lepték el Budapest utcáit.
És itt nem csak a politikai szereplőket bélyegzik meg hazaárulással, idegenszívűséggel. Hanem minden embert, aki nem rájuk szavaz. Olyan dichotómiát képeznek, amelyben a fideszes szavazó magyar, a nem fideszes szavazó” nemmagyar”. Brüsszelista, soros-ügynök, újabban ukrán vagy háborúpárti.
És persze az ellenzéki pártok hatványozottan ki vannak rekesztve a nemzetből. Ennek a számomra legemlékezetesebb példája a Covid-válság volt, amikor az ellenzék készen állt felhatalmazni a kormányt a rendeleti kormányzásra, Orbán Viktor viszont nem kért a nemzeti összefogásból, hiszen a felhatalmazáshoz elég volt a saját frakció szavazata, így a parlament előtti beszédében így fogalmazott:
A helyzet most is nehéz, és még nehezebb lesz. Mindegy, hogy az ellenzék mitől fél, az legyen az ő dolguk. Nekem 133 bátor ember kell, az ország 133 legbátrabb embere. És azok önök itt, a kormánypárti oldalon.
Ez a polarizáció tönkreteszi az országot. Mentálisan kifárasztja, morálisan pedig megviseli a társadalmat. Általános rossz hangulatot teremt, és ellehetetleníti a párbeszédet politikai oldalak között, legyen az egy munkahelyen vagy egy családi asztalnál. A generációk közötti kölcsönös megértést szintúgy megnehezíti, hiszen az idősebbbek tudják a fiatalokról, hogy nem fideszesek, tehát magyartalanok, emiatt bizalmatlanul fordulnak hozzájuk, ami meg a fiatalokban ébreszt ellenérzést és indít meg sokszor alaptalanul ellenséges gondolkodást az idősek irányába. Ez egy együttműködni, együtt élni képtelen társadalmat eredményez.
További súlyos problémám a Fidesszel a szabadság felszámolása. Legyen szó akadémiai, művészi, személyes, szexuális vagy tanrendi szabadságról, mind-mind csökkent az elmúlt 15 évben. Érdekes, hogy ezt Bulgáriában éreztem meg leginkább. Bulgária az EU legszegényebb, és holtversenyben velünk a legkorruptabb országa. Ennek tudatában látogattuk meg két jóbarátommal 2021 nyarán. Az első éjszaka után az úgynevezett Pegazus-botrányra ébredtünk. Fel sem merült bennünk, hogy ez különösebb változást hozna a magyar közéletbe, ahogyan egyébként nem is hozott. Az érdekes az, hogy este összeismerkedtünk egy csapat bolgár fiatallal, akik pár sör után vették a bátorságot, hogy rákérdezzenek; milyen érzés egy diktatúrában élni? A mai napig kísért ez a vérfagyasztó pillanat. Nem a kérdés maga lepett meg; ha egy német vagy egy holland teszi azt fel, akkor helyén van a világ rendje. Az hatott rám ennyire dermesztően, hogy a szegény és korrupt Bulgáriából nézve sem szabad ország Magyarország.
Egy pillanatra vissza Lázár Jánoshoz, aki úgy fogalmaz, hogy a fiatalok a Fidesz politikájának nyertesei. Itt a miniszter minden bizonnyal arra gondol, hogy 25 év alatt adómentes a személyi jövedelemadó. Ez persze tök jó, csak a helyzet az, hogy emellett a 2010 óta 120%-kal drágultak meg a lakások a lakáspiacon, ami az egész EU-ban a harmadik legnagyobb drágulás. Ez azt eredményezi, hogy saját lakást venni nagyon komoly szülői segítség nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Ez rendkívül érzékenyen érinti a fiatalokat, engem is, akinek szintén lassan időszerű lenne ezzel a kérdéssel foglalkoznom.
De a kormány politikájának köszönhetjük azt is, hogy a legtöbb magyar egyetemről Erasmusra menni jelenleg gyakorlatilag nem lehet, ami az EU-ban teljesen egyedülálló helyzet.
Kérhetnék még hosszan a mindent átszövő korrupcióra, arra, hogy azért nem vettek fel egy minisztériumi programba, mert a Momentumnál csináltam a szakmai gyakorlatomat, arra, hogy a családpolitikájára oly büszke Magyarországon hogyan imádkoztunk két napig, hogy a nővéremnél addig ne induljon meg a szülés, amíg a babaváróhitel papírjai át nem mennek a bank adminisztratív hálózatán, de ehelyett inkább megkérdeztem pár fiatal barátomat, hogy miért nem szeretik a Fideszt. Ezzel is zárom a publicisztikát.
Megszűnik az országban a közszféra, az államigazgatás rendszere az egzisztenciális kiszolgáltatottságra épül, felülről elmélyítettek az emberekben egy rakás gyűlöletet. Az oktatási rendszer minden szintje elsüllyed, nincsen az országnak szociálpolitikája, összességében: a problémákra nem léteznek válaszstratégiák (ott lakhatási válság, mi rá a reakció 15 év után? Árasszuk el a piacot (majdnem) ingyen pénzzel. Infláció? növeljük meg árstopokkal. És nemcsak a problémákra nem léteznek stratégiák, hanem úgy egyáltalán sem, egyszerűen nincsen tervük ezzel az országgal. A választás megnyerésére van mindig terv, de arra vonatkozóan, hogy mi történjen itt velünk, nincsen semmi. Ennek megfelelően is nézünk ki. Takarodjanak a faszomba.
- M. 24, férfi
Egész fiatalságom alatt egy percig sem lehetek biztos abban, hogy jó és méltó életem lesz nekem és a szeretteimnek, és soha nem éreztem magam egzisztenciális biztonságban.
- K. 23, férfi
Nekem az első az, hogy meghamisítják a valóságot. Az első mély politikai benyomásom 2018-ban volt, amikor a kolim mellé feltették az óriási kerítésvágó Sorosos hirdetést. A másik az, ahogy a gyengékkel, elesettekkel bánnak. Szociális érzékenység helyett szociális uszítás van. És állandó bűnbak-teremtés. A harmadik, hogy a magyarsággal való kapcsolódásom szét lett roncsolva, és talán már nehezen is rehabilitálható, mert az ezzel kapcsolatos jelképeket kisajátították. Végül ami érdekes lehet tőlem az Erdély gyarmatosítása. Merthogy ott gyakorlatilag egy teljes feudális rendszert építettek ki. Ott a teljes közéletet, oktatást, politikát a hierarchia és az erőszak szervezi. Ez tönkrevágta a gyerekkoromat, apámat gyakorlatilag elzavarta az országból. Így most két ország állampolgára vagyok, de egyszerre hazátlan mind a kettőben.
- H. 27, férfi
Dolgoztam az egészségügyben, oktatásban, kutatásban, multinál. Az összes kórházi/iskolai/egyetemi munkám során feljött, hogy magunkra vagyunk hagyva. Az egyik egészségügyi dolgozó mesélte, hogy a kórházban ahol dolgozik minden orvosnak/pszichológusnak kötelezően fel kell ajánlania a évi fizetésének 0,5 %-át, hogy legyen a nővéreknek cafeteriaja, mert rendszer szinten nincs ez megoldva, a nővéri munka viszont kell. Az iskolapszichológusi munkám során szembesülni azzal, hogy aktív ellátásra szoruló gyerekek esnek el a segítségtől, mert kapacitás/erőforráshiány miatt ide oda dobálják őket a szakszolgálatok/kórházak, több hónapos várólistákkal. A kutatásban meg vicc az, hogy jobb esetben 140 ezres ösztöndíj mellett dolgozunk negyven órában, és így kellene világszínvonalú kutatást kivitelezni, miközben külföldön ugyanezt milliós ösztöndíjak mellett csinálják. Meg fiatalként egy olyan egzisztenciális stressz mellett karriert, családot, barátihálót építeni, hogy bármikor elköltözhetsz te magad vagy a barátaid nagy része, egészen szürreális.
- L. 25, nő
15 évig bármit megcsinálhattak volna, ehhez képest tönkrebaszták az országot: mind gazdaságilag, társadalmilag, gondolkodásmódban. Ráadásul ennek egy részét szánt szándékkal tették, csak azért, hogy többet tudjanak lopni.
- Ö. 24, férfiTartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
