Nagy sikerekről nem is tudunk beszámolni. Bár ügyesen kézbe fogtunk egy piros tojást, az acélpengéjű borotva éle is úgy sercegett, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, de öt perc után sikerült átböknünk, aztán szétrepesztenünk a héjat.
Sok gyakorlással, némi ügyességgel azonban ebbe a mesterségbe is bele lehet tanulni – biztatott Császár Józsefné Vincze Margit, aki népi iparművészként több száz zsűrizett hímes karcos tojással büszkélkedhet már. Most otthonában, Gencsapátiban fogadott bennünket.
A karcoláshoz kell egy festett tojás, egy fehér kendő, hogy ne fogja meg a kezünket, és egy gézzel körbecsavart acélpenge. Ők régi borotvákat használnak. Az egyik fő titok épp ebben a szerszámban rejlik, mert például szikével nem lehet olyan jól karcolni, mint egy kemény pengéjű, megélezett szerszámmal. Császárné Margit a nagyapja borotváját használja, erre esküszik, igaz már szinte alig van a pengéből, az idők folyamán úgy elvásott. Fő beszerzési forrásuk a bolhapiac, de egyre kevesebbet találni.
Gencsapátiban a tojásfestés, karcolás egyedülálló, ma is élő népművészet, ebből a Szombathely melletti faluból származik a politúros karcolt tojás, aminek az egész országban híre ment már. Császárné Margit tizenévesen édesanyjától tanulta ezt a mesterséget, generációról generációra szállt a motívumkincs és a sajátosan helyi technika.
Dédanyja első kézből, magától a gencsi tanítótól leste el a tudományt. Népmesébe illő a története.
Fény derült a titokra, a gencsi tanító mit is őrizget hét lakat alatt
A gencsi tojásfestés gyökerei az 1890-es évekre nyúlnak vissza, a települést akkoriban Németgencsnek hívták. Itt állt szolgálatba a gyaníthatóan német ajkú, sváb Pungor Ferenc tanító úr és felesége. A fiatal házaspárnál cselédeskedett Margit dédanyjának testvére is.
A házaspárnak volt egy furcsa szokása, rendszeresen elvonultak, hosszú-hosszú órákra egy szobába, ahová senki ember fia nem tehette be a lábát. Még a cselédnek is megtiltották, hogy oda bemenjen. A cselédlány azonban nem bírt a kísértésnek ellenállni és bekukucskált.
Amit ott látott: a fiatal házaspár titokban tojáskarcolással foglalatoskodott. A cselédlánynak annyira megtetszett ez, hogy otthon megpróbálta leutánozni a tanítóék munkálkodását. A cselédet Milos Annának hívták, a testvérét pedig, akinek szintén megtetszett ez a tojáskarcolás Milos Máriának, ő volt Margit dédanyja. A családi hagyomány innen indult.
A lányok először magukban, otthon próbálkoztak, aztán barátnők is csatlakoztak, később az iskolában is mutogatni kezdték egymásnak, kinek mit sikerült otthon elkészítenie. A produktumok még nem voltak igazán mívesek, a falubeli lányok nem is tudták a fogásokat, de megtetszett nekik a karcolgatás. Közben a tanító is rájött a turpisságra. Összehívta a lányokat, megmutatta a fogásokat, tanítgatta őket. A faluban egyre többen kezdték el készíteni a karcos tojásokat.
Margit dédanyja olyannyira ügyesnek bizonyult, hogy egy karcos tojását ma is őrzi a Néprajzi Múzeum. Hatan voltak testvérek, a fiúk barátnői is kipróbálták a tojáskarcolást, aztán gyerekeiknek is megmutatták, akik továbbadták generációról generációra ezt a hagyományt.
A vége ez lett, szekérszámra szállították a gencsi tojásokat Bécsbe
Az, hogy később jó üzlet lett a karcos tojásokból, Apponyi gróféknak volt köszönhető, akik ott éltek a gencsi kastélyban. Ők látták meg először a míves tojásokban a gazdasági lehetőséget. Felvásárolták az asszonyoktól és lányoktól húsvét előtt a szebb darabokat, majd szekereken, szalmával bélelt kosarakban szállították fel Bécsbe.
Van a birtokukban 1987-es tojás is, ami azóta sem büdösödött meg
Régebben, meséli Császárné Margit, tele tojásokra dolgoztak, nem mint manapság, kifújtakra. Az asszonyok hamvazószerdán kezdték el a munkálatokat, hogy ne romoljanak meg a tojások húsvétig. Az igazán keményre megfőzött tojás, ha nem repedt meg, tényleg tartós maradt. Van a birtokukban 1987-es darab is, aminek a belsejében kavics keménységűre száradt a sárgája. Csak nagyon óvatosan szabad megkocogtatni, mert kiüti a héját.
A gyerekekkel is hamar megszeretették a műfajt
Császárné Margit is úgy tanulta a karcolást, mint a gyerekek általában, otthon az édesanyjától. Aki először az elrontott, átbökött tojások másik felére rajzolta meg Margitnak a mintákat. A kislány alig várta, hogy hazatérhessen az iskolából, és láthassa, milyen tojások várnak rá. Észrevétlenül így ivódtak bele a minták. Később édesanyja megengedte, hogy egy-egy virághoz leveleket is rajzoljon, aztán már az egészet egyedül csinálhatta.
Jó ideje nem rajzol elő semmit, éppen az adott pillanat határozza meg, a sok apró húzásból milyen motívum bontakozik ki a tojáson
A karcolásos technika roppant időigényes munka, egy-egy tojás másfél-két óra pepecselést jelent, és akkor nem számítottuk a festést és a politúrozást, ami igazán gencsivé és egyedivé teszi ezeket a míves darabokat.
Így készül a húsvéti tojás
Ha a folyamatot nézzük, a megfestett tojást először politúrozzák. A sütőben felmelegített tojásokat finoman, ahogy a bútorasztalosok régen, sellakpolitúrral (egy állati eredetű gyantával) átdörgölik. A politúrt a családok maguk kísérletezték ki és állítják össze, ahány ház, annyi kis titok és szokás.
Margiték családjának specialitása az aranyos fényű politúrozás, ami a sima politúrhoz képest még egy színes réteget jelent. A politúrt még belemártják egy szeszben oldódó festékporba, amit az első politúrozás után rákennek a tojásra, attól lesz később aranyozott selymes fénye.
A motívumkincs még eredeti, a tanítótól származhat
Régen többnyire virágmotívumokat és leveleket karcoltak a helyi asszonyok, kedvelt volt a nefelejcs, a búzavirág, a gyöngyvirág és a rózsaminta, vagy a magyar lány motívuma, ez utóbbi teljesen kiment a divatból. Ahogy az is, hogy a megrendelők versidézeteteket karcoltassanak a tojásokra. A régiek nem is töltötték ki mintákkal az egész tojásokat.
A tojás alapszíne a piros, az örömöt és Jézus kiontott vérét jelképezi. A zöld a tavaszé és a reménységé, a lila a bűnbánat színe. Jellemző motívumok Gencsen a tojásokon a körbe futó és széles girlandok, a virágok, a rózsa, a nefelejcs, a tulipán, de vallási jelképekkel is karcolnak, kelyhet, bárányt, keresztet. Akadnak, akik nemzeti szimbólumokat is készítenek rá, például címert.
Manapság egyre több és többféle motívum kerül a tojásokra. Újabb keletű gencsi motívumoknak számítanak a keresztbe és hosszában futó girlandok vagy a kosarak alul és felül: „De ahány tojás annyi minta. Nincs két egyforma, mindegyiknek más a domborulata, úgy nincs két egyforma díszítés sem. A kezem érzi, mikor mi kerüljön rá.”
A faluban pár évtizeddel ezelőtt még sok család foglalatoskodott a karcolással
Az öregek mára jórészt kihaltak, a fiatalok pedig dolgoznak, nincs idejük erre. Margitnak két felnőtt lánya van, egyikőjük itt Vas megyében háziorvos, a másik lány Budapesten gyógytornász. Mindketten ismerik a fogásokat, de nincs nagyon idejük ezzel foglalatoskodni. Azért is számított különösen jó kezdeményezésnek, hogy idén először szerveztek Gencsapátiban egy 6 alkalmas tudásátörökítési tanfolyamot, amire sokan kíváncsiak voltak, többen vidékről jöttek, hogy Margittól tanuljanak.
A gencsapáti hímestojás-festés hagyománya nemrég bekerült a helyi és a Vas Megyei Értéktárba is, a jövőben a Nemzeti Értékek közé is felterjesztik. A legszebb tojásokat Margit mindig lezsűrizteti, olyan, mintha törzskönyvet kapnának ezek a munkák. 100-120 ilyen karcos tojása van, amit épp Sárváron a Nádasdy várban egy gyűjteményes kiállításon lehet megtekinteni.
Végezetül következzék 5 hasznos tipp Császárné Margittól, hogyan nem lesz foltos a húsvéti tojás
1. Fehér, foltmenetes tojásra dolgozzunk
Mindenekelőtt a legfontosabb - figyelmeztet, ha igazán szép húsvéti tojásokat szeretnénk karcolni vagy batikolni maguknak, hogy nagyon nézzük meg, milyen alapanyagra dolgozunk. Azaz, milyen a tojás héja. A gencsapáti karcolók fehér tojással dolgoznak, ami ipari tojás néven fut. Van, aki kifejezetten ezzel foglalkozik, kifúrva és megmosva árulja őket.
Ha tyúktojásra dolgozunk, annak barnább a színe, más a héj szerkezete, és ne lepődjünk meg azon, ha nem jönnek át úgy a színek, mint a fehér tojásokon.
2. Ne mosogassuk vegyszerekkel
A tojást nem szabad sem samponos sem vegyszeres kezelésnek kitenni, sem ecetes vízben lemosni, mivel a tojáshéjról könnyen leszedhetjük azt a réteget, ami ahhoz kell, hogy megtapadjon rajta a festék. A tojásokat festés előtt meleg vízben kell finoman, szivaccsal lemosni. Aztán tojástartón lecsöpögtetni.
3. Milyen festéket használjunk ahhoz, hogy ne legyen foltos a tojás?
Margit, ahogy a gencsi asszonyok régen, hagyományosan ruhafestéket használ, nem a boltban kapható „nyuszisat”. Nem tele tojásokkal, hanem kifújtakra dolgoznak, így eleve nem gond, hogy nem lesz ehető.
Felfőzik a festőlevet, abban forgatják meg a tojásokat. Praktikusabb és szebbek. A festékbe viszont kell ecetet tenni.
4. Kifúrva hogyan lehet megfesteni?
Margit forró, de nem bugyborékoló festékbe teszi bele a tojásokat, de előtte meleg vízben elkezdi főzni őket, hogy ne érje a tojáshéjakat hirtelen hőhatás, és ne repedjenek meg. A lébe egyszerre csak egy tojást fest meg. Beleteszi, mivel könnyű a tojás, nem süllyed el, a festő lét a tojásra kanállal locsolgatja.
5. Hagyni kell lecsöpögni, megszáradni
Amikor kiveszi a festékből, tojástartóra állítja, hogy lecsöpöghessen a felesleges festék. Fog még egy kis gézt, finoman azzal törli le a tojás alján összegyűlt cseppeket. Ezek után legalább két napot hagyják száradni a festéket, hogy biztosan jó és tartós színe legyen.
Utána jöhet kézbe, aztán következik a politúrozás majd a karcolás gencsi módra.
