A recept adott: jelölj ki egy ideális helyet, teremtsd meg a tárgyi feltételeket, csinálj hozzá egy hatásos propagandát, és máris kész a sikerre ítélt termelői piac. Amiből manapság már Dunát lehetne rekeszteni az országban, igaz, olyanokkal is dicsekednek, amelyeken legfeljebb két-három árus és néhány lézengő érdeklődő, potenciális vásárló vesz részt. Nem így Bük városának bükfürdői piacán, amely jócskán beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és el lehet mondani, hogy szinte osztatlan elismerést váltott ki mind a részt vevő árusok, mind pedig a piacot felkeresők részéről.
Nem véletlen, hogy a péntekenként késő délutántól a buszállomásként ismert területen kora estig üzemelő, idényjellegű piac zárónapján volt mit ünnepelni. Meg is adták a módját, prominens személyiségek jelenlétében színes műsorral emelték a zárónap hangulatát. Mindehhez az égiek is hozzájárultak hamisítatlan vénasszonyok nyarai időjárással. Több tucatnyi őstermelő, kisvállalkozó kínálta házias portékáját az egyenasztaloknál és fából készült házikókban. A felhozatal a hentesárutól a boron, mézen, savanyúságon, zöldség-gyümölcsön keresztül egészen a borig, sajtig terjedt. Van, amit csak egy standon kínáltak, van, mit többön is.
A szombathelyi termelői piacon – amely csak kisöccse lehetne a bükinek - is megjelenő kenyeri Nagy Etelka egy alkalom kivételével mindig ott volt tehén- és kecsketejből készült, különbözően ízesített sajtjaival a büki termelői piacon is. Szerinte nem jellemző, hogy a jó vásárlók a külföldiek, sok magyar is mustrálja, vásárolja sajtjait. Egy helybéli sajtkedvelő például egyszerre 12 ezer forint értékben válogatott a kínálatból. Aki érdeklődik, az általában vásárol is. A tormás ízesítésű sajtja olyan népszerű, hogy nem tudja kivárni vele az egy hét érlelési időt, hiszen más termelői piacon is árusítja. Szembe vele egy kecskefigurával is feldobott standon csak kecskesajtot kínáltak, itt a mákos ízesítésű volt a kuriózum.
A kőszegi Tóth-pincészet házikójánál vörös és fehér bort mértek deciben, fröccsben, vagy éppen elvitelre adtak palackban. Ahogy az várható volt, főként a vöröset fogyasztották és vásárolták. A hőségriadók idején persze a fröccs volt a legkeresettebb, itták magyarok, németek, osztrákok, csehek, lengyelek egyaránt. Nem messze tőlük sokféle ízű házi rétes illata terjengett. Úgymond, szinte etették magukat, s az édesszájúak nem is hagyták, hogy sok megmaradjon belőlük. Többen is kínálták házilag készített kolbászaikat, sonkáikat és egyéb húskészítményüket.
Itt valóban a külföldi fürdővendégek és helyben üdülők érdeklődtek jobban, és vitték a magyaros ízeket. Legnagyobb keletje természetesen a parasztsonkának és a húsos kolbásznak, és a felvágottaknak volt. Egy fiatal szombathelyi párnál paprikamentes kolbászt is felfedeztünk.
- Főként a németek, osztrákok választják ezt, akiknek talán túl fűszeres a pirospaprikával ízesített kolbász. Valóban ritkán találkozni paprikamentes füstölt kolbásszal, pedig eredetileg így készítették, csak később kezdték paprikával ízesíteni, színesíteni – magyarázta a pult mögött a fiatalember, miközben sűrűn járt a keze is. A rábapatyi húsos standnál olyan gusztusos disznósajtot és kenőmájast láttam, amelyek valóban gyermekorom disznóvágásait juttatták az eszembe. Egy egész tepsi frissen sült tepertőt is hoztak magukkal, amely amilyen keresett, olyan húzós az ára.
Volt, ahol a terméket – sajtot, kolbászt, sonkát – meg is lehetett kóstolni. A jáki Rácz-major hentesárui és sajtjai iránt olyan nagy volt a kereslet, hogy alig tudtunk szót váltani a családot képviselő Adéllal, aki elmondta, hogy tapasztalata szerint is valóban ez a legjobb termelői piac a környéken, nem véletlenül jön árusítani minden alkalommal. Azt is megtudtuk az árusoktól, hogy már kialakultak törzsvásárlói körök, az alkalmi vásárlókon kívül megvan, ki melyik helyhez kötelezte el magát.
Megszólaltattunk vásárlókat is. Egy Bükön üdülő fiatal pár elmondta, hogy ők Pesten természetesen ismerik és gyakran fel is keresik a klasszikus nagypiacokat, de ilyen jellegűvel itt találkoztak először. Gazdagnak tartják a felhozatalt, fontosnak tartják a házias ízeket és egyedinek a piac hangulatát. Biztos nem mennek innen haza üres kézzel.
Többször bejárta a piacot egy idősebb német pár. Mint mondták, ha lehet, évente jönnek Bükfürdőre, s ez most egy új programlehetőség a számukra. Nem idegen tőlük az ilyen jellegű piac, hiszen vannak ilyenek Németországban, Ausztriában is, csak nem magyaros ízekkel. Márpedig ők Magyarországon éppen ezeket az egyedi, ízletesebb termékeket keresik, és viszik haza. Most már tudják, hogy nemcsak a Pick szalámit érdemes itt vásárolni.
Azért valami negatív is szemet szúrt. A termelői piac elnevezés magában hordozza, hogy élelmiszerekről van szó. Ugyanakkor a bükfürdői termelői piacon is felfedeztünk szőtteseket, művirágokat, bizsukat, agyagedényeket és más termékeket, amelyeket nem termelnek, hanem készítenek. Azaz, ezek kézműves alkotások. Kár keverni a szezont a fazonnal. A termelői piacon ne legyenek kézműves termékek és fordítva. Különben éppen a lényeg szenved csorbát.
