Kezdjük azzal, hogy az elmúlt négy évben, amióta Szombathely a fejébe vette, hogy tizenkét év kihagyás után újfent szabadtéri operákat szervez, az Iseumi Szabadtéri Játékok premierje a város egyik legfontosabb kulturális protokoll-eseménye. Itt van mindenki, aki számít, öltönyben és kisestélyiben, mi is tűsarkúban lépdelünk. A lelátó előtt fotósok gyűrűje, a kollégák libasorban állnak, és mint aratáskor a gólyák, úgy vadásszák a fontos embereket. Tiszta Hollywood Classics, vörös szőnyeg és tűzijáték nélkül…
A hivatalos jubileumi eseményfolyam azonban már korábban, valamikor nyolc táján az előtérben, az Iseum makettjének átadójával startolt, amire külön büszkék vagyunk, mert Mészáros Zsolt kollégánk készítette. 
Megmutatjuk, hogy készült az Iseumi Szabatéri Játékok makettje 2014. August 01. 11:24 A tavalyi előadás, a Jézus Krisztus Szupersztár záró jelenetét örökítette meg, parányiban. (Bővebben itt olvashat róla.)
Jó látni, pedig nem kicsi a lelátó, hogy idén is lehetünk vagy 1200-an, sok a német szó, még több a fiatal, és ennek külön is örülök. Az idő nekünk kedvez, csoda, de se szél se felhőszakadás, még tizenegy táján is kellemes a szabadtéri csücsülés.
Nagy a kísértés, hogy részletezzem, miként köszöntötte a Mérei Tamás által újraélesztett játékokat a polgármester, Puskás Tivadar, de legyen csak ennyi: 50. jubileum van, kiemelten fontos esemény ez a városnak, és büszkék is vagyunk rá. A szabadtéri játékok ötlete egyébként Szentléleky Tihaméré volt, aki az első iseumi ásatásokat végezte. Az 1963-as bemutatót elmosta az eső, a Sportházba helyezték át a premiert. Így esett meg, hogy az első tényleges iseumi Varázsfuvola előadásra csak egy évvel később, 1964-ben került sor – de ezt már Méreitől hallhatjuk.
Apropó, 50 jubileum… Nem igazán értettem, idén miért újra Verdit (mert tavalyi Aida telibe talált?), és miért pont a Traviatát választotta Mérei Tamás az 50. jubileumi premiernek. Bár tudom, az operairodalom egyik legtöbbet játszott és legkedveltebb slágergyűjteménye… Még ha történelmi lenne, ahogy bevezetőjében Puskás Tivadar beharangozta, de ez bizony nagypolgári dráma, megelőzve korát, lefektetve egy liberálisabb világ értékrendjének alapköveit: szabadság, szerelem, bohémség… Persze láttunk itt már Figaró házasságát is – hasonló kivitelben, nincs is sem baj, csak a „jubileumi” zavart be.
Aztán megkaptam a választ. Mert amikor ott ülsz a lelátón, kezedbe a Rozé kisfröccsöddel, a holdfényes csillagtalan nyári éjszakában, és kinyitod a füled: egyszerűen nem tudsz nem Verdi hatása alá kerülni. Bevonz ez a tökéletesre csiszolt muzsika.
Káel Csaba rendezése elegáns, steril és statikus. Az Iseum szakrális teréből profán főúri villa (majd vidéki szerelemlak) lesz, bál-bál hátán. Díszlet gyakorlatilag egy ágy, egy kerti ülőalkalmatosság, no és pár függöny. A fényfestéssel mindent megoldanak. Szép így ez az Iseum, művésziek ezek a fény-díszletek, színeikben is remekül visszaadják a helyszíneket, egyúttal az adott jelenet érzelmi felütését is. A jelmezek is kifejezőek, hozzák a karaktereket, nem korhűek, viszont elegánsak, általuk érzékelhetővé válik a "Kaméliás hölgy" luxusa.
Nálam Violetta szerepében Pasztircsák Polina mindent visz, szívbemarkolóan szép a hangja, olyan árnyalatokat képes kiénekelni, amitől most is libabőrözik a hát. (Pedig külön felhívják rá a figyelmet, hogy hangszálproblémákkal küzd)… Párja kevésbé átütő nekem (a Márkin jobban megakad a női szem), nem mindig érzem, hogy vibrál kettőjük között a levegő. A színpadi játékról persze nem lehet komoly véleményem. Pláne, hogy fél szemmel, az opera részletes ismerete híján (a szöveggép az sorozatos esőzések miatt beázott), a szövegkönyvet a telefonomról lesem.
A darabban kulcsfontosságúak az intim jelenetek, amihez lehet, tényleg távol ülök, mert a teátrális mozdulatokon túl a finomságok már kevéssé érnek el hozzám. Így azt a bensőséges csodát, amit a zene kifejez, színészi játékban nem láthatom viszont. Kivétel az ágyjelenet, ott a pózokon túl is kapok valami megindítót.( El tudnám képzelni, hogy a drámaibb jeleneteknél egy kivetítőn közelről is látni lehetne az arcokat – nem szokatlan megoldás ez szabadtéri előadásokon.)
Amúgy meg frászt kapok attól, ha a háttérben a kórus - szerepük szerint épp bálban vigadnak - mintha lecövekelték volna őket, csak énekelnek, és nem látom, hogy pezsegnek.(Tavaly az Aidát pont az ellenkezőjéért is dicsértem. Bár kétségtelen az egy monstre mozgalmas darab – ahhoz képest a Traviata kamaraszínházba való.) Bizonyára lehetne még mélyebbre is szántani, de Káel Csaba nem bonyolítja túl a dolgokat, egy korrekt nyáresti színjátékot tálal, nem vacakol különösebb értelmezésekkel sem. A siker így sem marad el, bár mire vége, maximálisan lefáradtunk.
A szombathelyi szimfonikusoknak és az ifjú karmesternek, Madaras Gergelynek nagy dicséret jár, profi munkát végeztek. A legemlékezetesebb pillanatok közül kiemelnék még egy klarinétszólót és egy oboa betétet (mikor a hangszer feleselget Violettával), amit külön is köszönök, nekem a legmegindítóbb zenei pillanatok ezek voltak!
Őszintén, szép ez az előadás, gyönyörű a kivilágított Iseum, jók az énekesek, de nekem (aki jobban szereti a kísérletezős színházat, kevésbé az operát) ritkán kúszott be úgy igazán, bőr alá. De ennek ellenére sem szeretnék minden évben Varázsfuvolát látni! Úgyhogy csak bátran, lehet kísérletezni, hozzák csak hozzák Szombathelyre az operát!
Az Iseumi Szabadtéri Játékok Hírességek sétányán aztán, nem sokkal éjfél előtt megtörtént a már hagyományos csillagátadás is. Képünkön az új csillag, Pasztircsák Polina!
Verdi: Traviata (Szombathelyi Iseum, 2014. augusztus 1. és 3.)
A műről:
A Traviata bemutatójára a velencei Teatro La Fenice színpadán 1853. március 6-án került sor. A szövegkönyvet Francesco Maria Piave írta, ifj. Alexandre Dumas „Kaméliás hölgy” darabja nyomán.
A cselekményről:
1. felvonás
Az ünnepelt kurtizán, Violetta otthonában estélyt tartanak. Az estély végeztével Violetta és Alfredo szóváltása után a kurtizán rádöbben, hogy életében először igazán szerelmet érez valaki iránt.
2. felvonás
Az újabb felvonásban szerelmük közös lapjaiba nyerhetünk bepillantást. Egy Párizs környéki házban botrányos viszonyuk felbontását kérve a férfi apja jelenik meg. Violetta végül teljesíti a kérését, de szerelmük történetének még koránt sincs vége. Egy estélyen Violetta egy másik férfi oldalán bukkan fel, Alfredo pénzt vág a nő arcába.
3. felvonás
A tüdőbajos Violetta már halálos ágyán fekszik, mikor Alfredo lélekszakadva érkezik és könyörög hozzá bocsánatért. Némi romantikus közös álmodozás után a nő holtan esik össze.
A mű életéről
A bemutató csúfosan megbukott, ki gondolta volna akkor, hogy ez lesz Verdi legtöbbet játszott operája a későbbiek során.
Ez több dolognak is köszönhető: a zenemű dallamainak varázsa, az egyes szerepekben megmutatható és kibomló tehetség lehetősége. Egyszerre drámai és sűrű, gazdag érzelmekben, ugyanakkor a három kulcsszereplő meghatározza az egész mű folyamát. Violetta koloratúráriája, az egész kompozíció felépítése és a benne rejlő egész teszi azzá az operát, ami.
Nem véletlen talán, hogy Verdi úgy nyilatkozott néhány év múltán a kérdésre válaszolva, mely arra volt kíváncsi, melyik operáját szereti legjobban: "„Szakmabeliként a Rigolettót, műkedvelőként a Traviatát."
A szombathelyi bemutató részletei
Savaria Szimfonikus Zenekar
Verdi: Traviata
A szereposztás:
Violetta: Pasztircsák Pollina Alfred Germont: Pataki Adorján Georges Germont: Anatolij Fokanov
Közreműködik: Magyar Állami Operaház Kórusa
Rendező: Káel Csaba
Vezényel: Madaras Gergely
Előadások időpontjai: 2014. augusztus 1. és 3. - 20.30 óra
Esőnapok: 2014. augusztus 2. és 4. - 20.30 óra
Jegyárak: 3900 Ft, 5900 Ft, 7900 Ft
Felhasznált irodalom: Matthew Boyden: Az opera kézikönyve
