Kelepcében éreztem magam, merthogy a modern dráma megteremtője, Jean-Baptiste Poquelin (alias Molière) nem tartozik a kedvenc szerzőim közé, ellenben Valló Péter legújabb rendezését, Jordán Tamás főszereplésével kifejezetten vártam.
„A nők iskolája” tipikus jellemvígjáték, középpontjában egy hímsoviniszta pénzemberrel (Jordán Tamás). Akinek alaptétele: a nő (Csonka Szilvi) legyen egyszerű és tiszta, mint a viaszosvászon, szorgos és hűséges, mint egy pulikutya, hogy esélye se legyen felszarvazni urát. Hősünk ideája ennyi, ennek szellemében mértani pontossággal kiszámolja, hogyan tehet szert egy tökéletes nőre. Bimbózó kislány korában bezárja egy kalitka-palotába, és a maga kedvére és ízlésére neveli, úgy hogy esélye se legyen mással találkozni. Ámor nyila és az ifjú lovag (Kálmánchelyi Zoltán) közbeszól, a mutatvány kudarcba fullad.
Valló Péter megpróbálta a lehetetlent, mai köntösbe csomagolva feléleszteni Molière sok száz éves, előre látható dramaturgiai csavarokkal operáló tanmeséjét. Ám a darab szövegét meghagyták, maradt a páratlan alexandrin, jambikus lejtésben. A kettő együtt kiüti egymást, a szöveg avíttas, hiába a természetességre törekvő színészi igyekezet, új fordításra, vagy átírásra érett - ahogy Szentivánéji álomnál Mohácsiék tették, ehhez is hozzányúlhattak volna. (Vagy ne lenne a mai köntös – a szöveghez el tudtam volna képzelni egy kosztümös-parókás stílusparódiát) Azért persze egy-két Molière-i kiszólás így is nagyot durranhat, és pár jól odatett hangsúlyon is derülünk.
Valló erősen stilizált környezetbe helyezi csetlő botló hőseit, ez tetszik, a szerelmes ifjú lovag robogón szárnyal, a csodapalota egy valóságos ketrec – ez a leghangsúlyosabb díszletelem. (Ez jól működik). Hőseink mai ruhákban - pénzemberünk öltönyben - mozognak.
Valami azonban mégis hiányzik. Csordogál az előadás, nem pörget fel. A Jordán által megteremtett figurának van ereje, összeomlásai dühkitörései azonban egy idő után hasonlóak, az öreg szerelem-mérnök kapja a pofonokat sorra, de nem látom közben a karakter összeomlását, hogyan roppan meg benne valami. Ahogy Ágnes figurájából is hiányzik az, amitől ő Ágnes, és nem egyszerűen egy rajongó szerelmes tinédzser.
A (házi) főpróba erősen megosztott nemcsak engem, de a körülöttem ülőket is. Férfiismerőseim a szünetben azt fontolgatták, hátat fordítanak Molière tanmeséjének, inkább söröznek tovább a teraszon, de végül „egy csatajelenet még feldobhatja” felkiáltással adtak egy esélyt. A mögöttem ülő hölgyek ellenben messzire hallatszóan jól szórakoztak, csapatostul mondogatták: ez „k.. jó volt”. Én valahol középen foglaltam állást…
Moliѐre, A NŐK ISKOLÁJA, komédia
Szereplők:ARNOLPHE, más néven De La Souche úr / Jordán Tamás
ÁGNES, Arnolphe nevelt lánya / Csonka Szilvia
HORACE, Ágnes szerelme / Kálmánchelyi Zoltán
ALAIN, Arnolphe szolgája / Endrődy Krisztián
GEORGETTE, Arnolphe cselédje / Alberti Zsófi
CHRYSALDE, Arnolphe barátja / Szerémi Zoltán
ENRIQUE, Chrysalde sógora / Kelemen Zoltán
ORONTE, Horace apja, Arnolphe barátja / Trokán Péter
Dramaturg: Duró Győző
Díszlettervező: Valló Péter
Jelmeztervező: Dőry Virág
Zeneszerző: Melis László
Ügyelő: Németh Éva
Súgó: Kiss Lívia
A rendező munkatársa: M. Kapornaki Rita
Rendező: Valló Péter
Bemutató: 2012. május 4., nagyszínpad