És már csak azért is tesszük ezt, mert még nem jártunk a helyszínen. Most viszont igen! És mindenkinek ajánljuk, hogy járjon ő is, ha a fővárosba sodorja éppen az őszi szellő: nem csak azért, mert a kor legnagyobb építészgéniusza, Ybl Miklós tervezte több mint 140 éve, de egyben a Világörökség része is, és ugyan a kezdetekben bazársorként nem tudott lendületre kapni, később művészek népesítették be, majd a komoly károkat okozó világháború után húsz szocialista éven át üzemelt itt a merev öltözködési és táncszabályokkal igazgatott Ifipark.
A Fidesz-kormány 2011. októberében döntött a düledező épületegyüttes teljes rekonstrukciója mellett, amivel ugyan csak félig-meddig végeztek, mégis sikerült időközben kétszer is átadni. De hát sietni kellett, kampány volt, érdekelje a halált, hogy a munkások még lazán fugázgatnak és összevissza botladozunk a macskakövek réseiben. Most, egy hónap elteltével vigyázó tekintetünket aztán mi is a reája vetettük.
Repestünk például a modern, nem csak a kerekek lezárását elősegítő bringatámasztól:
Igaz, járművünk lelakatolását követően egy másik perspektívából már más is a szemünk elé került:
Sőt, Ybl szobrához is raklapokon át vezet az út.
Na de félre a megrendelt balliberális kötözködéssel!
Itt van például ez az úgynevezett fülkepavilon, amiből kettő is van a konstrukció egy-egy oldalán, és bár nincs különösebb funkciója - az erkély mögött gyakorlatilag a kert kezdődik -, mívessége előtt alighanem turisták fényképezőgépeinek ezrei csattognak majd. Amúgy nagyon komoly restaurátori munka eredménye, amit látunk.
Ez viszont már nem restaurátori munka eredménye:
Egy kapu, ami olyan lett, mint amilyen volt:
Kár, hogy a tekintetünket lejjebb eresztve itt is találtunk oda nem illő... rongyot.
Folyik a vízköpés...
...némi hungarocell tőszomszédságában.
Neoreneszánsz időutazás 1.
Neoreneszánsz időutazás 2.
Korzózni és gyönyörködni, na azt lehet
Okkal háboroghatunk, hogy a Dunaparton csak nagyon kevés helyen lehet a látványba belefeledkezve sétafikálni. Ez itt végre változik, hiszen a rámpákon felfelé, a Vár domboldalának irányába haladva valamelyik oldalról mindig simogatni fog a pesti látkép, amit úgysem lehet megunni.
Tessék, feljutva ezt láthatja a feljutó:
Ha meg lenéz, bizony találkozhat szép megoldásokkal is.
Innen is pacsi a restaurátoroknak.
Még egy high five a restaurátoroknak:
Persze azért mindenfelé nézegetni nem kell!
A szintén Ybl által tervezett Várkert-kioszk (ami eredetileg a királyi palotát vízzel ellátó szivattyúgépházat rejtette magában, az elmúlt években rendezvényhelyszínként üzemel) kitűnően látszik a kikupált bazár tetejéről, kár, hogy a szanaszét hordott építési anyagok még jobban látszódnak. Ugyanitt: találja meg a két munkást a képen!
Kedvenc ajtónk a Várkert Bazárnál:
Sokak kedvenc tevékenysége lesz a Várkert Bazárnál:
Innen látszik a legjobban a rámpás kialakítás:
A gyomrába
Oda is bementünk, az épületbe, aminek a kormány szerint azt is köszönhetjük majd, hogy
új kulturális szolgáltatásokkal gazdagodik a főváros.
(Azért várjuk ki ennek a végét, mert attól még, hogy valami létrejön, még nem biztos, hogy belakják majd az emberek, igaz, Bálna?) Tiszteletet parancsoló méretek, üveglift, tégla, látszóbeton, meg egy egyelőre lezárt rész fogadott.
És egy terepasztal!
Ami mellett szintén elfelejtettek kitakarítani egy hónap alatt!
Ki az épületből, mutatjuk a főszereplőt
Ez volna itt a felújított Várkert Bazár központi szereplője. Úgy hívják, hogy gloriette! Csinos, nem? Mintha tudna valamit, pedig Ybl Miklós ezt is csak díszként álmodta ide, mint az összes többi elemet. Ennek a boltívei alá vezetnek fel a rámpák. Nem fognak benne rendezvényeket tartani, de legalább ezt is agyon fogják fotózni az ide érkező japánok meg amerikaiak. Ravasz! Mondjuk ultimát randihelyszín még mindig lehet belőle.
Több úszómedencényi hosszúságú padsor, az van az épület előtt.
Meg erős sétálóutcafless, ami csalóka, mert amint megnyitják a forgalmat, onnantól kezdve itt forgalom lesz. Kicsit szűkösnek tűnik a két sáv, cserébe viszont már két hete meg kellett volna történnie a forgalom előtt való megnyitásnak, de jó hazai tradícióként erre is várhatnak még a budapestiek. Mondjuk legalább addig is arra lehet használni a környéket, amire jobb városokban szokták az ehhez hasonló folyópartokat: autómentes császkálásra.
Mondjuk ha tovább sétálunk a Lánchíd felé, és látjuk, mi minden van még a környéken, az újabb csúszáson aligha kell fennakadnunk:
És ezzel be is zárjuk a képriportunkat. Azért persze tényleg nézzék majd meg, ha százszázalékosan elkészül! Bár ha hihetünk L. Simon László miniszteri biztosnak, akkor erre csak két-háromszáz év múlva kerül sor. Mondjuk ennyi idő alatt lefut még pár választás, legalább lesz min ismét átvágni a szalagot.
