Itt ülünk a közgyűlési elnöki irodában. Marad ez az Ön irodája? Hiszen a megyeháza nagy részét a kormányhivatal vette át
Pártállami helyszínre szorult vissza a megyei apparátus
2012.
January
25.
17:30
.
Ezen az emeleten - a címerteremtől a volt pártbizottsági épület második és harmadik emeletéig - minden a miénk lesz. A másik épületben modern irodákat alakítottunk ki. Megmaradnak a tisztségviselői, a titkársági, a humánpolitikai irodák, a legnagyobb részt a területfejlesztési titkárság foglalja majd el, amely két részre tagozódik. Az egyik a pályázatokkal foglalkozik, a másik a tervezéssel, s ez utóbbihoz tartozik a megyei főépítész is.
Pontosan milyen feladatai is lesznek a megyei önkormányzatnak?
Gyakorlatilag hozzánk tartozik a területfejlesztés A megyék döntenek majd a fejlesztési pénzekről 2011. December 06. 15:44 , a területrendezés, a vidékfejlesztés és a hulladékgazdálkodás. Ehhez társul még a sportági szakszövetségek tevékenységének koordinációja, amelynek kialakítása most van folyamatban.
Úgyhogy nem kevés a megyei közgyűlés feladata. Ezek mellett ki kell jelölnünk azokat a prioritásokat, amelyekre majd a 2014-től rendelkezésre álló uniós és hazai forrásokhoz pályázatokat írhatunk ki.
Ez a korábbi területfejlesztési tanács feladata volt.
Igen, az elmúlt nyolc évben a regionális területfejlesztési tanácsé, azelőtt pedig a megyei területfejlesztési tanácsé. Ráadásul a végrehajtás a mi területfejlesztési titkárságunk feladata lesz. Nagyon komoly és felelősségteljes feladat. Persze az átalakítás kapcsán vannak fájó pontok, elsősorban az emberi kapcsolatok miatt. Két évtizede vagyok a megyei közgyűlés tagja, 12 évig voltam frakcióvezető, és hatodik éve a közgyűlés elnöke.
Ez alatt az idő alatt nagyon sok embert megismertem, az állami gondozottak között vannak olyanok, akiknek az életét a csecsemőkortól a főiskolás korig végig tudtam követni. Ismerek sorsokat, emberi kapcsolatokat, családi hátteret, és ez most hirtelen leválik rólunk. Ez az, ami inkább rosszul esik az embernek, és ez nem csak rám vonatkozik, hanem azokra a közgyűlési tagokra is, akiknek ez volt a szakterületük.
Sok kritikát kapott az átszervezés.
A történteket lehet kritizálni, de szerintem a legfontosabb, hogy az államnak kell finanszíroznia azokat a feladatokat, amelyek teljesítését vállalja, törvényekben előírja. Valamikor, a rendszerváltás környékén fogalmazták meg a feladatokat, és akkor hozzájuk is rendelték az állami normatívákat. Csak az idő azóta elszaladt.
Az infláció arányában növelték ugyan a normatív támogatásokat, de ez nem követte a dologi kiadások emelkedését. A végén már a munkabérek és a járulékok elvitték az összes költség 70-80 százalékát, közben elszaladtak az energiaárak, és semmi másra nem maradt pénz. És ha az állam felelősséget érez a működésért, akkor meg kell finanszíroznia azokat a feladatokat, amelyekre az elmúlt években már nem volt forrás.
De ez érdekes lesz, hiszen az állam eddig is kevesebbet adott a szükségesnél, az önkormányzatok saját bevételeikből pótolták ki a hiányzó összegeket. Kérdés, hogy az önkormányzati hozzájárulások nélkül lesz-e erre elég forrása az államnak. Említette, hogy az állami intézményfenntartásban nincsenek személyes kapcsolatok. Így adott a lehetőség, hogy racionalizálás címén az állam leépít, megszüntet. Ettől tartanak az emberek.
Megmondom őszintén, ez az én aggályom is, mert személytelenné válnak az ügyek. Mindent lehet tovább racionalizálni, de nem biztos, hogy egy íróasztal mellett tudják, hogy meddig lehet elmenni. Például egy fogyatékosokat oktató intézményben ma négy diákra jut egy pedagógus. Így el lehet érni, hogy abból a fogyatékos gyerekből szakmunkás legyen, és a munkájából majd képes legyen megélni.
Lehet azt mondani, hogy elég, ha tíz diákra jut egy pedagógus, de akkor elmarad az eredmény, és később a szociális ellátórendszerbe kerül az a fiatal, aki – megfelelő oktatási feltételek esetén - önálló életet is tudott volna élni. De ha azt akarjuk, hogy olcsóbb legyen az állam, és kevesebb adót kelljen az állampolgároknak fizetni, akkor valóban hozzá kell nyúlni a nagy ellátórendszerekhez.
De azért az intézményeknél emberi sorsokról van szó, főleg, ha az ellátottakra gondolunk.
Az ellátottak érdekei nem szenvedhetnek csorbát, ezt a törvények is szigorúan szabályozzák. A racionalizálás itt inkább azt jelenti, hogy mennyire lehet ezeket a feladatokat központosítani. Létre lehet-e hozni olyan szakmai csoportokat, amelyek nem intézményi szinten működnek.
Egyetlen példát hadd ragadjak ki, mondjuk a karbantartást. Egy központi karbantartó brigád lehet, hogy olcsóbb, mint a külön-külön fenntartott karbantartói részlegek. De az lehet persze, hogy nem. Ezért nagyon komolyan kell áttekinteni a dolgokat és az alapján kell dönteni.
A vagyonátvételt azzal indokolták, hogy konszolidálni kell a megyei önkormányzatokat. Vas megye nem volt eladósodva, mégis elvittek mindent.
Amikor átvették a megyei vagyont, az államtitkár csodálkozott, hogy sem a kórháznak, sem az intézményeknek nincs adósságuk, egyedül a kötvénykibocsátás terhelte az önkormányzatot. Soha nem tudtam megérteni, mi az a mínuszos költségvetés. Persze, tudom mi az, félre ne értsen, minden lyukat be lehet toldozni valahogy. De addig kell nyújtózkodni, amíg a takaró ér. Hála Istennek itt a megyében, az emberek döntő többsége így gondolkodik.
Az itt élő emberek tesznek azért, hogy szebb és jobb legyen a környezetük, nem várják el, hogy helyettük valaki majd megcsinálja. Itt az árokpartot a lakosság lekaszálja, nem azt várják, hogy az önkormányzat tegye meg. Bárcsak az egész országban úgy gondolkodnának, hogy az első körben saját magam próbálom megoldani a problémáimat, és ha nem megy, akkor kérek csak segítséget.
De a Fidesz kommunikációjában évek óta az emberekről gondoskodó állam szerepel, az az állam, ami mindent elintéz és mindentől megvéd. Nincs itt ellentmondás?
Nincs. Annak könnyű az utcájában rendet tartani, aki maga is segít. Az államnak kutya kötelessége, hogy erős legyen, mert félreértés ne essen, a bűnözőktől csak a rendőrség tud megvédeni minket. Vagy ha az egészségügyben megpróbáljuk európai szintre emelni a béreket, erre csak az államnak van lehetősége. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert gyakorlatilag nincs olyan társadalmi réteg, akinek nem kellene valamilyen jogos igényét kielégíteni.
A kulcskérdés az, hogy akik általában felelnek a mi ellátásainkért, érezzék, hogy rájuk szükség van itt. Kellenek ennek az országnak, nehogy itt hagyjanak minket. Ez az erős állam. És ez meg van spékelve a nemzeti büszkeséggel, azzal, hogy erős magyar állam, és legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, mert gazdag kultúránk, párját ritkító nyelvünk van.
Nem hiszem, hogy ez fájna. Inkább az erős központosítás, és az, hogy az állam gondolkodni, dönteni akar az állampolgárok helyett. Ez áll Orbán Viktor beszédei mögött is, ezzel kampányolt már 2006-ban is.
Amikor egy választási szlogent megfogalmaznak, pontosan tudják, milyen üzeneteket kell eljuttatni az emberek irányába. Ez teljesen más kategória. A legfontosabb, hogy a kormánynak nem csak önmagának kell megfelelnie. A kormány legfontosabb feladata az, hogy megfeleljen a lakosság többségének. Emellett vannak nemzetközi elvárások is, nemzetközi jogszabályok, uniós kötöttségek. Ezekhez muszáj alkalmazkodnunk. Ezeket kezelve a kormány óhatatlanul konfliktusokba keveredik.
Valakinek biztos, hogy rálépnek a lábára. Erre céloz?
Igen, ezeket a konfliktusokat vállalni kell. De visszatérve a belső ügyeinkre, javában zajlik a megyei közgyűlések és általában az önkormányzati világ teljes átalakítása, a járási hivatalok kialakításával fejeződik majd be a folyamat.
Ez tűnik most kapkodásnak, pedig nem az. Ennek eredményeként látszik majd, hogy a rendszer hol pazarló, és hol hatékony, és hol lehet ezen racionalizálni. Például egészen biztos, hogy ilyen drasztikusan csökkenő gyereklétszám mellett hihetetlen luxus minden évben a felsőoktatásban ennyi pedagógust képezni. Évente kb. húszezer fiatal kap pedagógusi diplomát, és közben a születések száma 1986-től 2010-ig megfeleződött.
Egy biztos, ha felállnak a járási hivatalok 
Még nem véglegesek a járáshatárok 2012. April 09. 19:25 , azok lesznek a munkáltatói a pedagógusoknak. Az iskolák nagy valószínűséggel megmaradnak az önkormányzatok tulajdonában és saját bevételeikből a karbantartást, felújítást finanszírozniuk kell. De biztos vagyok abban, hogy nem lehet ennyi pedagógust foglalkoztatni.
És ennyi iskola sem kell.
És nem lehet ennyi iskolát sem fenntartani. Főleg a felső tagozat a kérdéses, mert ott már szaktantárgyak vannak, és ma már nagyon kevés az óraszáma egy-egy pedagógusnak. Senkit nem akarok megbántani, de biztos, hogy sokkal ésszerűbb, ha egy szaktárgyat oktató pedagógus utazik egy nap öt különböző iskolába, mint hogy minden intézményben külön tanárt alkalmazzanak az adott tantárgy oktatására.
A diákhiány mára elérte az egyetemeket, főiskolákat is, és az oktatási rendszerben a legdrágább ez a rengeteg felsőoktatási intézmény fenntartása. Nem hiszem, hogy ilyen sok egyetemre, főiskolára szükség van hazánkban.
Ezen lehet vitatkozni, de Magyarországon a diplomások aránya jóval az uniós átlag alatt van, nem igaz az, hogy túl sok a diplomás az országban.
Én számos hallgatónak voltam konzulense a turizmusban, és sok diplomás fiatalt ismerek. Nem régen történt, hogy egyikük, aki a vendéglátó-ipari főiskolán végzett, eljött hozzám, hogy segítsek neki elhelyezkedni. Ő minimum szállodavezetői állásban gondolkodott. Mondtam neki, hogy szívesen segítek, de az sem biztos, hogy egy főportási álláshoz tudok segítséget nyújtani.
A munkának az értékét devalválták azzal, hogy mindenki diplomát akar szerezni, közben pedig, hogy csak a vendéglátást említsem, kevés a pincér, a szakács és a vendéglátóipari szakmunkás. Bár szerintem lehetnének diplomás szakmunkások is. De aki diplomát szerez, az már nem akar szakmunkát végezni.
Azzal nem is vitatkozik senki, hogy át kell alakítani a rendszert.
Így van. És nekem is vannak fenntartásaim. Ha valaki négy évvel ezelőtt elkezdett egy középfokú képzést, és tudta, milyen területen akar majd továbbtanulni, akkor olyan képzést választott, olyan diákkörökbe, konzultációkra járt, ami ezt megalapozza. Nem szabad ezt hirtelen kettétörni, mert ebből káosz lesz. Itt is kellene egy átmeneti időszak, és ha nekem módom és lehetőségem lesz, ezt jelzem is a parlamenti frakcióban.
Az oktatási rendszer rendkívül sérülékeny, azt mondják, ehhez csak szikével szabad hozzányúlni, nem baltával.
A járási hivataloknak lesz a feladatuk, hogy az általános iskoláknál elkezdjék az átalakítást, vagy inkább a bölcsődéknél, óvodáknál. És az itt szerzett tapasztalatok alapján kellene tovább lépni a felsőbb szintekre. De ez minimum nyolc év átmenet, meg kell adni az ívét, nehogy a végén a külföldi egyetemek szipkázzák el a jó képességű gyerekeket.
Nézzünk mást. A vagyonátadáskor a megyei közgyűlés kezdeményezte
Megtartaná a megye a büki gyógyfürdőt
2011.
November
17.
17:20
, hogy az állam adjon vissza két vagyonelemet, a megyei önkormányzat büki gyógyfürdőben lévő üzletrészét és a megyei vagyongazdálkodási céget. Hogy áll ez az ügy?
A vagyongazdálkodási cégről az összes vagyont leválasztották, gyakorlatilag a temetkezési vállalat maradt meg tisztán, és azt igényeljük vissza. A kegyeleti feladatokat azért tudtuk ellátni, mert a temetkezési vállalat nyereségét a megyei önkormányzat nem vette ki, hanem ebből került finanszírozásra például a temetőkben lévő emlékhelyek, neves személyiségek sírhelyének, vagy éppen a katonasírok gondozása. Az üdülőink a nemzeti üdülési központhoz kerültek.
És igen, beadtuk az igényt a büki gyógyfürdő kezelői jogára is. Júniusban fogunk választ kapni, remélem, hogy pozitív lesz a döntés.
A büki gyógyfürdővel részt veszünk egy magyar-osztrák projektben. A program keretében nagyon komoly összeget nyertünk el arra, hogy történelmi kertjeinket, arborétumainkat meg tudjuk újítani, hogy jobban bekapcsolhassuk azokat a nemzetközi turizmusba.
Ennek a programnak az egyik helyszíne lenne a büki gyógyfürdő, egy rózsa- és egy négy évszak kerttel.
Szenvedett-e el a megyei közgyűlés elnöki tisztsége valamiféle presztízsveszteséget? Hiszen a közgyűlés költségvetése a korábbi öt százalékára csökkent, és a feladatok is rendesen átalakultak.
Szerintem növekedett a presztízse. A regionális fejlesztési tanács megszűnése adta vissza a rangját a megyei közgyűlésnek. Ma már a megyei közgyűlések a felelősek azért, hogy olyan fejlesztési koncepciók, tervek készüljenek, amelyek megvalósításához lehet pályázatokat kiírni, illetve azokra forrást biztosítani. És a döntési hatáskör itt van a megyei közgyűlésnél.
Azzal, hogy olyan ügyekben kell döntenünk, amelyekből önkormányzatok, vállalkozások, társulások támogatást kapnak, a presztízsünk nagyot nőtt. Igaz, ma már nem működtetünk intézményeket, nem nevezünk ki igazgatókat.
2014-től összeférhetetlen lesz a megyei közgyűlési elnöki poszt és az országgyűlési képviselői munka. Melyiket választja majd, ha lesz lehetősége választani? Hiszen az ön neve felmerült már egyéni képviselőjelöltként.
Úgy gondolom, mindkét feladat megtisztelő lenne, mindegy, melyiket bízzák rám. De ha úgy hozza a sors, hogy egyik sem leszek, akkor sem dől össze a világ, mert sok dolgom van még, amit végig kell vinnem.
Nagyon nehéz lenne választani a két feladat közül, mindkettőt szeretem, mindkettő izgalmas és szép feladat.
És mivel szeretne még foglalkozni?
Sok hobbim van, és van egy gyűjtő szenvedélyem is. Például megvan 1992-től a tegnapi napig minden menükártya a parlament Vadász-termében tartott fogadásokról. Ez ma már olyan gyűjtemény, amiből sokféle következtetést le lehet vonni. Mikor milyen színvonalú volt a magyar vendéglátás, mikor kezdett el egymással harmonizálni az étel és a bor. Hogy a mindenkori konyhafőnök mennyire hagyta rajta a kézjegyét a kínálaton.
Szakmailag nem igazán érdekesek ezek az ételek, mert a protokoll megköveteli az előzetes egyeztetést. De ilyen távlatból már izgalmas gyűjteménnyé áll össze. Egy példa: 2000-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök fogadta a portugál államfőt, majd később ugyanaz a portugál államfő fogadta Lisszabonban az új elnököt, Mádl Ferencet. Mindkét fogadás menükártyája megvan.
És ezt rendszerezi?
Nagyrészt fel van már dolgozva az anyag. Azon gondolkodom, hogy fel kellene kínálnom egy közgyűjteménynek, mondjuk a Vas Megyei Levéltárnak, hogy digitalizálják.
De belefutottam egy olyan témába is, hogy kiről, mikor és miért neveztek el ételt. Több száz ilyen receptem van, mára már kategóriákra bontottam fel. A főnemesi, királyi családokról, aztán a magyar nemesekről, majd a hadvezérekről, politikusokról, a művészekről elnevezett ételek köre. És külön kategóriába soroltam az írókat, hiszen csak Krúdyról hat-nyolc ételt neveztek el.
Ezek a dolgok nekem érdekesek, nem biztos, hogy a külvilágnak is izgalmasak. Abszolút grafomán vagyok, és könyvben gondolkodom, de nem biztos, hogy a könyv a megoldás. Az a lényeg, hogy rendszerezni kell, és valahová átadni, ahol megőrzik.
