Már nagyon régen szólítottak Jóskának, különösen, hogy apámnak nem jutott jobb az eszébe a Tibornál, így őutána én is Tibi vagyok. A levél fogalma még ijesztőbb, hisz csak bankok, a NAV, rendőrség, végrehajtó cégek használják még ezt az anakronisztikus kommunikációs formát. Hatalmas kő esett le a szívemről a lábamra, amikor a feladó helyén régi, kedves pajtásomat, és nevét, Orbán Viktor találtam.
Ugyanakkor szomorú is lettem, mert felfedeztem, hogy nem is nekem írt, hanem vajdasági családomnak. Eddig azt hittem, hogy a közöttünk lévő kommunikáció intim, ha nem is annyira, mint a szerelem, de ahogy megszokott ez már barátok között, akik ritkán találkoznak az utcán, ezért bélyeget nyalogatnak a sebeik helyett. Aztán, az jutott eszembe, lehet, hogy mégis nekem szól, csak valahogy kiderítette a TEK a szabadkai címemet, ezért hát feltéptem.
Egyből megmagyarázta, hogy miért küldte szélsebesen ezt a levelet, vagyis tök rendességből, mert jövőre választások lesznek, és nehogy kimenjen a fejemből. Föl is írtam a bevásárló cetlimre, a vécépapír, parizer, csirkefarhát, sör után, hogy választások, 2014!!! Három felkiáltójellel kiemeltem a sorból, így is félő, hogy közel kilenc hónap után csak arra emlékezem majd, hogy sört kell venni, és még van valami, csak most nem ugrik be.
Utána történelemóra következett, vagyis száz év óta először újra együtt szavazhat a magyar nemzet, csettintettem egyet a jó hír hallatán, és próbáltam visszaemlékezni arra, milyen szavazás volt 1914-ben, de nem ugrott be. Ami nem csoda, sok óráról hiányoztam én is az elmúlt száz év alatt. Talán a háborúról való belépésünkre ekkor szavaztunk? Telefonos segítséget kérek. Pszichiáter is jó lesz.
Most derült ki nekem, hogy ez a nemzetegyesítés a Rubik-kockára emlékeztető barbatrükkel történt, mert ez „határainkon átívelő újraegyesítés”. Vagyis sikerült Viktornak száraz lábbal átkelnie a Duna jegén, bármikor átível egy vagy több határt is, csak bekapcsolja MZ/X telepatikus térrádióját, mire eltűnnek a határok, és mindenki azonos hullámhosszon beszél. Illetve olvassa a neki írt miniszterelnöki levelet a magyar adófizetők finanszírozásában. (Még hogy nem törődünk a határon túliakkal? Semmi pénzt nem sajnálunk arra, ha levelet kell írni. Ez szép, „..szemembe könnyek, nem az én hibám… innen el kell menni…” Maradt a levél, mint egyetlen átívelő megoldás.
Majd megint egy jó hír: mi, magyarok győztünk. Nem pontosan derül ki számomra, hogy miben? A „magyarság ügyét győzelemre vittük…” - azért furcsa, mert nem is tudtam róla, hogy harc volt a nemzetek között, és végre mi kerültünk a döntőbe, amit ezek szerint több góllal meg is nyertünk. Ideje volt már megmutatni a világnak, hogy magyarság ügyben mi magyarok tudjuk csak igazán győzelemre vinni a harcot.
Majd következik egy rövid mondat, amin azóta is gondolkozom. „Világnemzet vagyunk.”
Ez olyan, mint e világtrend? Világdivat, mint a kalocsai hímzés? Olyan, mint a világfalú? Világsztárok a kaukázusi faj típusából? Esetleg, no nem, ezt nem merem gondolni…, mint a zsidók?! Világnemzet, csak a vallásuk keresztény? Tudom, hogy az a bajom, hogy Zsilka professzor úrnál tanultam a szemantikát, és a jelentéstudományban létezik az értelmi összeférhetetlenség, de mindenre van példa, végül is jó filmcím lett a Kis-nagy emberből is.
Persze, ha világ egy nemzet, az jó, mert akkor nincs több háború és ellenségeskedés, mind magyarok vagyunk, akik győztünk. Ebben az esetben logikus, hogy saját magunkat győztük le. Remélem, a győztes kíméletes volt a legyőzöttel szemben.
A levél végére én is megettem egy levél seduxent, és most jól vagyok, különösen hogy ennyi jó hírt közölt velem Viktor. Ha kialudtam magam, válaszolok is rá.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
