Egy ilyen fesztivál jó alkalmat kíván a hirdetőknek is a kibontakozásra. De még néhányan csak hosszú és rémesen unalmas kérdőíveket próbálnak kitöltetni azokkal a szerencsétlen fesztiválozókkal, akiket elkapnak, másoknak sikerül interaktív, vicces és hasznos módon reklámoznia portékáit. A legszórakoztatóbb díjat ezennel kiosztanánk a Skittlers cukorkának, aki egy betegesen abszurd kis kalandparkot húzott fel az MR2 színpad mögött egy eldugott kis szögletben.
Aki ezt kitalálta…
A díszlet részei egy hatalmas felfújható szivárvány és zsiráf, a személyzet részét pedig többek között egy bokornak öltözött gumicsizmás egyén, egy Skittlers-ös nyakmerevítőt hordó hippi kosaras és egy jamaika-színekbe öltözött raszta képezték. A bátor jelenkező párosoknak különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk békatalp és lepkefogó háló segítségével, utolsó próbaképp pedig a zsiráf popójából kellett maguknak kibányászni a cukorkákat, amiket utánna jóízűen elfogyaszthattak. Ne beszéljünk róla mit fogyasztott az, aki ezt kitalálta.
Gyümölcs-lányok
Második helyet ítélek a hasznos szponzor kategóriában a Soproninak, aki hatalmas citromnak és narancsnak öltözött csajokkal kampányolt, ingyen osztogatva a gyümölcsös söröket azoknak, akik lefényképezkednek a lányokkal. A Soproni teraszán volt a legkellemesebb eltölteni a korai órákat is, mivel a nagy melegben citrom és narancs illatosítású, párás levegővel fújták a sátor belsejét, megkímélve az ott tartózkodókat a hőgutától.
Kakukktojás
Nem tudjuk hogy került oda az öt méter hosszú sajt-stand, ahol különböző, minőségi sajtokat lehetett venni előre dobozolt party-packban. A legkisebb csomag 1500 forint volt (kb. 20 dkg sajt), a legnagyobb pedig 5600 (kb. 40 dkg sajt). Nem találták meg a célközönséget a fesztiválozók személyében, akik nem gasztroutazásra, hanem egy jó adag sörre költötték inkább a pénzüket. Amennyiben a külföldiek voltak a célközönség, a dolog ott bukhatott el, hogy a fesztivál területén sehol nem lehet euróval fizetni, ami mondjuk a szervezőktől nem volt okos dolog, tekintve, hogy Sopron tíz perc az osztrák határtól.
Leginkább közönségbarát
Tegnap este lépett fel a nagyszínpadon a Ting Tings, aki a legközönségbarátabb zenekar címét kapja most tőlem. Katie White magyarul köszöntötte a rajongókat: “Sziasztok, mi vagyunk a Ting Tings, nem is beszélek tovább, inkább táncoljunk.” Hiába volt alig érthető a kiejtése, olyan lelkesen és mosolygva mondta, hogy minden jelenlévő szíve ellágyult tőle. Az, hogy a koncertjük mégse volt a legjobb, nem az ő hibájuk. A hangosítás szörnyű volt, az éneket egy csomószor nem lehetett hallani. A kezdésben is már Parov Stelarnál csúszás volt, ami Ting Tings elejére már fél órásra rúgott.
Menetrend szerint?
Nem volt eddig se a Volton, se más fesztiválokon hagyomány a pontatlanság, de idén ez valahogy többször nem jött össze. A tegnap a Moby is negyed órát csúszott, viszont például Fluor Tomi koncertje fél órával korábban kezdődött, mint ahogy a programfüzetben volt, így csúszott le róla a fótósunk is – aki ezt mondjuk annyira nem érte meg traumaként. Nem lenne jó, ha szokássá vállna, hiszen ez nem egy moziaulás koncert, ahol maximum várunk még fél órát, meg annyival később érünk haza. Ha valaki azért vette meg a jegyét, hogy tomboljon egyet 30 Second to Marsra, és meghallgathassa az újra össze álló Hiperkarmát, majd a csúszások miatt nem jut el az egyik kedvencére, az bizony morcosan fog hazamenni.
Végre alszunk
Mi is kicsit morcosan érkeztünk vissza, nem csak azért mert Jared Letoék és Paul Kalkbrenner se engedte egyetlen fotósnak se, hogy lencsevégre kapja őket. Inkább azért, mert akármennyire is jól éreztük magunkat, elfáradtunk. Szép dolog a fesztiválozás, de nehéz huzamosabb ideig elviselni, hogy reggel nyolcig nem tudunk aludni a sátrak között borotkáló ordibáló részegektől, tízkor pedig már ébredünk a nagyszínpadon hangoló zenészek ütemes basszusára. Örülünk neki, hogy újra békében aludhatunk, és miután ezt megtettük még visszatérünk, mi mással, mint az ígért képgalériával a fesztiválozó lányokról, amihez sikerült végül megtalálni a legszebb alanyokat.
