Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Az idei karácsony más volt, de nem feltétlenül rosszabb

A koronavírus miatt sok minden másként alakult. Valamit hiányoltunk, más dolgok viszont sokkal jobban sültek el.

Már jó előre, novemberben elkezdhettünk azon siránkozni, hogy milyen borzalmas lesz az idei karácsony a járvány miatt. A családi összejövetelek létszámát is korlátozták, este nyolc után otthon kellett lenni, és a nagybevásárlást, meg az utazást sem volt olyan egyszerű megoldani, mint eddig.

Rengetegen aztán úgy is vágtak neki az ünnepeknek, hogy lesz, amilyen lesz, de én már nem fogom törni magam.

Aztán ehhez képest, vagy éppen emiatt úgy zártam rá az ajtót 2020 karácsonyára, hogy szinte azt érzem, bár ezután is megmaradhatna az ünnep ilyennek. A járványhelyzet miatt ugyanis sok olyan dolog is kimaradt ebből a három napból, ami nélkül – azt hiszem, nagyon sokak nevében mondhatom – sokkal békésebbek és kellemesebbek voltak az ünnepek.

Nem éreztem, hogy úgy tömnek, mint a vágásra szánt libát

Idén karácsonykor, habár ezt így egy rokonom se mondta ki előre, de mintha kevesebb étel lett volna az asztalon. Teljesen jó is volt ez így.

Egy tisztességes, magára valamit is adó háziasszony ilyenkor ugye legalább négy-ötféle fogással készül, plusz a háromféle desszert, plusz a kekszek és pogácsák, plusz a zsák szaloncukor a fa alatt, amit nem azért vett meg, hogy aztán ott maradjon.

Részben talán azért, mert az általános krízishangulat miatt most nem akartak annyit költeni az emberek ételre, nagyrészt pedig valószínűleg azért, mert idén nem egyetlen hetedhétországra szóló dínomdánommal tudtuk le a családi összejövetelt, de nem tukmáltak folyamatosan gyomorrontásra kiválóan alkalmas étkekkel.

Ezelőtt nem gondoltam, hogy ennyit jelent, de idén megtapasztaltam, milyen is, mikor nem azt mantrázzák megállás nélkül a fülembe, hogy „Na, ezt még kóstold meg!” hanem csak úgy simán megkérdezik, hogy „Jól laktál?”

Sok kis dózisban a család is sokkal élvezhetőbb

Hiába mondta mindenki, hogy idén nem tud majd úgy összejönni a család, és mi lesz így a bensőséges, meleg hangulattal, sokkal családiasabb élményt nyújtott az idei ünnep.

Kezdve azzal, hogy nem voltunk fél napokra összezárva olyan rokonokkal, akikkel amúgy is csak ezen az egy napon beszélünk minden évben. Mindenkivel annyi időt töltöttünk, amennyi jól esett.

Nem voltak aztán hatalmas perpatvarok sem, amik egész vacsoraasztalokat tudnak purgatóriummá változtatni pusztán amiatt, hogy ketten nem tudnak dűlőre jutni a 13. havi nyugdíj jogosságán.

Mindenkivel találkoztunk, akivel szerettünk volna, mindenkivel tudtunk beszélgetni egy kicsit, átadni az ajándékokat, esetleg még koccintottunk is egyet, mégsem éltem meg úgy az idei karácsonyt, mint egy végeláthatatlan kanosszajárást.

Több és tartalmasabb időt tudtunk együtt tölteni az igazán közeli családdal is a kijárási tilalom miatt, mert hát lássuk be, sokan az eddig kimaradt bulizás bepótlására is előszeretettel használták a háromnapos ünnepet.

Hiába számítottunk az ellenkezőjére, idén nem a stresszé volt a főszerep

Amit már előre lehetett utálni a karácsonyban minden évben, az a stressz.

„Úristen, minden ajándékot megvettem? Minden égősor világít? Rendben van az étkészlet? Elég kaját csinálok szentestére? Biztos nem lesz elég, legalább még két jénai tiramiszu kéne, de elfogyott a mascarpone, a boltban se kapni már, hol fogok én olyat venni 23-án, és az ajándékokat ki fogja becsomagolni, hát mindjárt felgyújtom az egész kib…”

Mindezt pedig azért, hogy szenteste összeüljön a kis család, és közösen gyűlöljék egymást, meg az egész ünnepet, és elfelejtsék, hogy minden eddigi hercehurca az égvilágon semmire se volt jó, ha épp ezt az egy estét nem tudják élvezni egymás társaságában.

Az idei karácsonyt egyetlen rokonom se rakná ki a kirakatba. Volt, aki elfelejtett egy ajándékot, valaki úgy hívott meg ebédre, hogy épp csak ebéd nem volt otthon, máshol pedig olyan ronda fenyőt sikerült venni a nappaliba, hogy a Csendes éj helyett idén a Ronda lányt énekeltük Nagy Ferótól.

A stressz, a fáradtság és a csalódottság valahogy mégis elkerülte a házakat, de legalábbis sokkal kevésbé szivárgott be a fal repedésein, mint eddig. És miért?

Amennyire én láttam, egész egyszerűen azért, mert mindenki annak örült, hogy a viszonyokhoz képest egyáltalán sikerült összehozni valamit, és a félelmekkel ellentétben mégis láthattuk egymást az ünnepek alatt.

Ha úgy mosolyog rád az unokád a karácsonyfa alatt, hogy nemrég még abban sem voltál biztos, el tud-e jönni egyáltalán, máris nem olyan tragikus, hogy csúnya a fa.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény

Tovább az oldalra