Hogy őszinte legyek, nem nagyon szoktam foglalkozni a celebvilággal, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert a sarki koldus inkább megérdemli a figyelmet, mint akármely organizmus, akinek egyetlen érdeme: abból él, hogy visszaveri a fényt. Erre akármely fényes páncélú bogár is képes azzal a különbséggel, hogy nem képzeli okosnak magát. A főszerkesztőm viszont azt mondta, írjak, hát írok, mit tehetnék mást, ugye. Itt van ez a Schobert Norbert, aki amúgy annyi figyelmet nem érdemelne, mint egy lyukas zokni vagy koszos ágynemű, de, hogy az egész ország ezzel foglalkozik, mert nagyobb gondja a jelek szerint nincs, érthetővé teszi a főszerkesztői igényt, jelezzük, nekünk is van véleményünk, ha ez jelesül az enyém is.
Schobert Norbert újólag bebizonyította, hogy tapló. Nem szabadna ilyen szavakat használnom, mert állítólag a nyájas olvasó elborzad, ha nem Kovács Pistike 5. C osztályos tanuló stílusában és szókészletével ír az ember, de, bár nagyon gazdag ez a mi anyanyelvünk, mégis az összes lexika, amely kifejezné Schobert állagát, hasonlít ehhez minőségében, a szinonimák sem szebbek, tehát tenni nincs mit. Ez a Norbert azt mondta, a férfiak azért hagyják ott az asszonyaikat, mert szülés után nem fogynak le. Bővebben mondta, de ez a veleje neki, amivel minősítette magát, és ez az ő baja, nem az enyém. Mégis
röpködnek itt a celeb-reakciók,
Szinte az egész celebvilág nekiment a terhes nőket kritizáló Schobert Norbinak, kivéve Dér Henit
2020.
January
21.
13:35
hogy igaza van vagy pedig nincs, ki megruházná ezt a szerencsétlent, ki pedig simizné a butuska fejét neki.
Mindez érdektelen, mégpedig azért, mert magánügy, ki miért hagyja ott az asszonyt vagy pedig marad mellette. Az ilyet nem szokták világgá kiáltani, így, ha Schobert Norbert – és a hasonszőrűek – otthagyja/ák az asszonyt, mert kövérebb, mint azt kívánatosnak gondolják, az az ő egyéni nyomoruk. Hogy ez az alak így nyilvánul meg, az kies hazánk jellegzetes baja, amelyben, s főleg az utóbbi években megerősödtek a macsó, hímsoviniszta hangok, elég arra gondolnunk, ahogyan az állam matat a nők bugyogójában, politikusaink pedig kijelentik, a nő szüljön, főzzön, s akkor nem veri meg őt az ura. Hogy ehhez ez a Schobert azt is hozzá tette, hogy még legyen bombázó is, mutatja, hogy ez a világ elsősorban tárgyként gondol a másik nemre.
Legyen kirakati baba, robot, háziszolga és szexrabszolga egyszerre, ami felfogás megfelel a feudális társadalom berendezkedésének, más oldalról pedig a muszlim nőfelfogásnak, csak egy marad ki belőle, hogy a nő is ember. Ha pedig a párja ekként tekint rá, segít neki, mos, főz, takarít, akkor a közvélekedés szerint buzi lehet csak, de semmiképp sem ember abban az értelemben, amely felfogás a szóhasználatában is különbséget tesz a két nem közt, embernek nevezve a hímneműt, a másikat pedig csak nőnek. Ez a cirkusz, ami most van, nem Schobert Norbert alpári bunkóságáról szól, hanem világnézeti kérdés, lényegtelen, hogy ki ad neki igazat és ki átkozza el, mert nem a nőről van itt szó, hanem voltaképp az egész világról.
Schobert Norbert beleillik korának Magyarországába, abban, amit mond, meglepő semmi sincs, ezek a hangok követelik vissza a sorkatonaságot, a halálbüntetést, és ezek különböztetik meg embertársaikat bőrszín alapján is. Ezek ilyenek. Schobert Norbert kijelentése arra utal, ha a párja nem kellőképp gusztusos, akkor eldobja, mint egy lukas zoknit, s ugyanígy tesz bárki mással, legyen az férfi, nő, gyerek vagy kiskutya. Ez egy típus, ők vannak többen, és ők szoktak győzni, míg le nem buknak valami jachton folytatott orgián, merthogy Borkai egész szexbotránya is erről szól.
Ennyi volna, többet nem ér meg az egész, mert, hogy kinek mi tetszik és miért, az eléggé összetett dolog. Valamikor a willendorfi vénusz volt az ideál, most meg ide jutottunk.
