Azt hittük, az Argóban láttuk utoljára a végtelenbe jetskizni Bicskey Lukácsot

Ma lenne 61 éves a Psycho karakterével híressé vált színész. Égi születésnapjára egy utolsó utáni film látott napvilágot.

Isten veled... Artúr – ezzel a címmel nézem meg a filmet éppen ma, Bicskey Lukács születésnapján. Ő már 2015 óta nincs velünk, a filmet 2014 körül forgatták. Ironikus, hogy a filmben angyalt játszik. Ezt a stáblistából lehet biztosra tudni, én közben csak valami isteni lényként definiáltam.

Talán emiatt is kúszott be számomra a félórás film alatt egy régi nagy kedvenc drámám: a Godot-ra várva. Kicsit új köntösben, kicsit kiforgatva, de azt a szegény Artúrt az öreg istenér' nem hagyják se élni, se halni. Aki kicsit érzékenyebb fülű a költészeti áthallásokra, annak erre most beugorhat a Hetedik ecloga egy sora: „Nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”.

Hasonlókkal a filmet is teletűzdelték és bár azt gondolnám, hogy a hétköznapi beszélgetéseimben marha idegesítő lehetek, amikor klasszikusokat kezdek el folyékonyan idézni, rájövök, hogy olykor fantasztikusan betalál. Mert bár élesen kihallani a költői gondolatot az egyszerű társalgásból, de helyén van. Pont ott, pont akkor, jó helyen.

Artúr teljesen abszurd, becketti drámába illő öngyilkossági kísérletei köré szépen odasimul egy kis Kosztolányi, meg egy kis József Attila is. Az Eszmélet, hát persze hogy az. Mert ugye „ami van, széthull darabokra”.

No, de aki olvasta a Godot-ra várvát és ott motoszkál a fejében az örökös visszatérő párbeszéd, hogy várunk, de mire, Godot-ra. Ebben a filmben valahogy, még ha nem is szándékosan, fantasztikus parafrázist kap az egész.

Mert itt mintha kicsit meg is érkezne Godot, aki tény, hogy nem tudjuk kicsoda, de az abszurditás közepette mintha Bicskey Lukács angyalábrázolásában végigsétálna a színen.

És bár a film már pár éve várta a debütálást, mégis úgy érzem, jókor látott napvilágot: mert ez a „szegény embert még az ág is húzza” -helyzet talán sosem volt ennyire kiéleződve, mint napjainkban, de ugye ezt hét-nyolc éve honnan tudhatták volna.

Valljuk be, a halál egy abszurd, de nagyon jól fizető biznisz. És az öneltemetésre sorszámot húzó Artúr sajnos a dolgok rossz végére született.

A Bicskey Lukács emlékére készült film minden értelemben méltó születésnapi ajándéka az „angyalnak”. Az In Ferus Film alkotói szép lezárást adtak egy életnek, és szép emléket egy életműnek.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? A szerkesztőségünkkel szeretne közölni valamit? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: [email protected]

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra