Szezonzárás előtti egyik hétvége, igazi nyárias idő. A Badacsonyon átvezető, úgynevezett felső úton sétálunk, és nem kell attól tartani, hogy a kanyarokban elütnek bennünket az autók. Hébehóba tűnik csak fel egy-egy, inkább magyar, mint külföldi rendszámú. Gyalogos forgalomról pedig nem is lehet beszélni, pedig jó pár évvel ezelőtt még csoportokban közlekedtek errefelé az emberek.
A Halászkertet benőtte a gaz
Egy KIADÓ feliratú táblát pillantunk meg az út mentén, s már nem is meglepő, hogy egyre több helyen, főként családi házak, nyaralók kerítésén tűnik fel hasonló (nemcsak Badacsonyban). A Magyar Tenger kedvelt (ha nem a legkedveltebb) helyén egykor vonzó, nagy forgalmú üzletek, vendéglátóhelyek zártak be, váltak az enyészetté. A legszomorúbb a híres badacsonyi sor végén található Halászkert látványa.
A Balaton egykor egyik legszínvonalasabb, reprezentatív csárdáját benőtte a gaz, az épület fala málladozik, a kerti építmények – köztük a zenészek pódiuma – korhad. Csoda, hogy a helyi önkormányzatnak nem böki a szemét, hiszen ebben az állapotban nem kelti éppen jó hírét a településnek. Pedig néhány éve még a hajómatuzsálemeken utaztatott csoportokat cigányzenével kísérték fel a kikötőtől az étteremig.
A vitorláskikötő környékén egész üzletsorok szűntek meg, kihalt a környék. A Fonyódig közlekedő katamarán azért rendre megtelik, a többi menetrendszerű hajón azonban kisebb a forgalom. Hegyi taxiból is kevesebb van, s nemhogy megrohamozzák őket az utasok, de sokszor órákig kell várakozniuk.
Nincs már éjszakázás a badacsonyi soron
A badacsonyi soron, a régi, természetes környezetet még megtartó Vigadó borozó sokat tapasztalt üzletvezetője így látja a helyzetet:
A déli partról éppen a fonyódi hajókon sokan átruccannak egy kis borozgatásra, hal, hurka, kolbász vagy halászlé kóstolásra. Jellemző, hogy csak a hétvégén ugrik meg itt a forgalom, - máskor elég nagy a pangás -, s akkor sem úgy, mint valamikor. Hajdanán korábban nyitottunk és még éjjel egy-két órakor sem tudtunk bezárni, manapság este hét-nyolc órakor már alig lézeng vendég a soron. Badacsony most lett igazán tranzithely, ahol csak pár órát töltenek el.
Kissé már hajlott hátú, nehezen mozgó hegedűsre leszünk figyelmesek. Régi bútordarab, a sor vendéglátóhelyein évtizedek óta húzta egész nap. Rajta kívül még legalább ketten muzsikáltak. Csurrant-cseppent is a vendégektől pár forint, schilling, márka. Most legfeljebb az ételmaradékokból kap, legjobb esetben megkínálják egy kis borral.
Feltűnik egy harmonikás is, de mint megtudjuk, nem jellemző már a zene a soron. Mielőtt távoztunk volna, Nagy Bandó András humoristával futottunk össze. Rendszeres fellépője a Badacsonyi Bornapoknak és most az egyik vendégházban tölt néhány napot a családjával.
Pang az élet a sétálóutcában
Keszthely felé tartva bekukkantunk egy-két kempingbe, s bár még főszezon van, sok az üres hely, amire bizony valamikor vadászni kellett. Egy angolul beszélő diákcsoport állít le minket, kempinget keresnek. Nem nehéz ajánlani nekik. Főszezonban még két-három éve is nyüzsgő élet folyt a keszthelyi sétálóutcán, szombat-vasárnap különösen. Most vasárnap délelőtt akár gokartversenyt is lehetett volna rendezni a széles úton, nem kellett volna szlalomozni a járókelők között.
Magáért beszél, hogy a főtéri hírlapbolt főszezonban zárva van. De zárva van jó pár üzlet a sétálóutcában is. A szépen kialakított, valóban vendégcsalogató teraszok üresek, több a felszolgáló, mint a vendég. Ezt azzal magyarázzák, hogy szép az idő, a legtöbben a strandokon vannak. Igaz, de néhány éve is sokan voltak a nyári melegben a standokon, mégis bőven jutott még járókelő a belvárosba is.
Főszezonban építik át a főteret
Nem csoda, hogy bezártak vagy nem nyitnak ki, nagy a pangás, s sajnos ez volt tapasztalható eddig is. Én sem tudom, miért vagyunk nyitva, hiszen még érdeklődő is alig akad
– panaszkodik egy kisbolt alkalmazottja.
A főteret átépítik, a templomot renoválják, magyar módra éppen a főszezonban, alig lehet gyalogosan közlekedni. A kikötőnél most is vadásszák sétahajózásra az embereket, szerény sikerrel. Feltűnnek a kacsaeledelt árusító automaták, amelyeket jó üzleti érzékkel nemcsak Keszthelyen állítottak fel. Száz forint egy kis marék kacsatáp, és a gyerekek bizony kikényszerítik szüleiktől, hogy etethessék vele a sok-sok kacsát, hattyút.
Fonyódon a kikötő környékén már csak azért is nagyobb a forgalom, mert sokan az induló hajókra várnak. Az igazi élet azonban a nagy piacon van. A déli parton azért inkább érzékelhető a főszezon, de ez sem az igazi.
Van, ahol ingyenes a strand
A balatoni árak továbbra sem vendégcsalogatók. Tíz deka keszeg például 250-300 forintba kerül, 350 a kolbász, 200 a hurka tíz dekája. A lángos 290-310, a sajtos-tejfölös 450, a főtt kukorica 300 forint. Újdonság - legalábbis számunkra - hogy egyes helyeken a lángost is felszolgálják a placcra, s van, ahol nem a vendég teheti rá a jól felhígított foghagymát a lángosra, hanem az eladó dönti el a mértéket.
A halászlét 850-1100 forintért mérik. Feltűnő és örvendetes, hogy már nem érvényesül a szigorú árkartell. Egykor ugyanis hallgatólagos megegyezéssel az egész tó körül mindenkinek azonos áron kellett az ételt-italt árusítania. Most például Badacsonyban jóval olcsóbb a hal, a lángos, mint Keszthelyen, de van déli és északi parti árkülönbség is. A strandbelépők is változóak.
Badacsonyban 500 forint a teljes áru napijegy, ami még elviselhető, a keszthelyi városi strandon viszont meglehetősen húzós, majdnem ezer forint. Egyes önkormányzatok azzal szeretnék vonzani a vendégeket, hogy ingyenes fürdési lehetőségeket kínálnak. Balatonfenyvesen például nem kell fizetni a jól kiépített, szolgáltatásokkal jól ellátott strandokon.
Csalóka a gyors benyomás
Miért van akkora különbség a statisztikai adatok, a hivatalos propaganda, a tévétudósításokban látott pezsgő balatoni élet és négy nap helyszíni tapasztalata között? Egyesek szerint azért, mert a statisztikai adatokat a valóban telített, színvonalasabb szállodák vendégfogalma befolyásolja. A tévések csak gyors benyomásaik alapján tudósítanak, a rekkenő melegben a teli strandokat mutatják. De ez is csalóka, hiszen a strandokon sok a helybéli és a környező településekről leruccanó.
Egy kis adalék. Az egyik közismert szombathelyi vendéglátóhely vezetőjétől hallottam, hogy velük együtt többen – így budapesti Gundeles vendéglátósok is - bejelentést, feljelentést tettek egy reprezentatív Balaton-parti vendéglátóhely üzemeltetőjével szemben, mert kritikán aluli volt az étel és a felszolgálás. Helyben nem találtak illetékest, aki orvosolhatta volna a panaszukat, és panaszkönyvet sem kaptak.
Nekem a Balaton a Riviéra – állítják az ismert dalban. Bár olyan lenne, mint a tenger.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
