Vajdasági magyar történésszel pálinkázgatok, közben megjegyzi, úgy látja, egyre nagyobb szar van Magyarországon. Félreértem és visszakérdezek: a Balatonnál? Bambán néz rám, úgy mondja, hogy ő az országra gondolt. Zavaromban Gothár Péter filmjéből idéztem és legyintettem:
a szar is le van szarva
. Apropó, tényleg? Tudom, hogy Magyarország jobban teljesít, de akkor mit keres itt ez a szimbolikusnak semmiképp nem mondható szarszőnyeg a vízen?Most hagyjuk az országot, de kétségtelenül összefüggnek a félreértések és az elhallások. Veszprémi gyerekként talán jobban sajnálom a Balatont, mint mondjuk azt, hogy Budapestet elsorvasztják büntetésből. Mindez pszichológiailag könnyen magyarázható, mert a gyermekkor kitörölhetetlen, szenilis vénemberként valószínűleg azokra az évekre emlékszem majd legerősebben, amiket Tihanyban vagy Almádiban töltöttem locsipocsival.
A kádári rendszer legvidámabb nyaraló barakkját építették fel e tó körül, és még annak is örülni tudtunk, hogy a szandálos németek itt találkoztak a márkás németekkel. Olyan volt az egész, mintha a Balaton valóban a magyar tenger lenne, ami szebb Mallorcánál, naná, hogy ide vágyik mindenki. Azóta sok víz lefolyt Keszthelynél a csatornán, a németek nem jöttek többet ide, eltűntek a Zimmer Ferik, a magyar turizmus meg letérdelt, számos okból.
Minden rosszban van valami jó, vagyis az egyetlen jó hír, hogy a tó önvédelmi rendszere működött, a víz egészen tiszta lett. Ehhez képest 2014-ban fertőzést kapott több ember a Balaton átúszásakor. Először a tojásra, fagyira gyanakodtak, de most kiderült, hogy a szar volt a ludas. Oké, ez képzavar, mondjuk azt, hogy szar került a palacsintában. Ez sem jó. A magyar tenger szaros lett.
Fiatal koromból ismert rémület, amikor az ember a türkizzöld színű tóban úszkálva élvezi a lemenő nap aranyló simogatását, mire váratlanul egy kula sodródik elébe. Ilyenkor mellúszásból gyorsra váltunk, és káromkodva megpróbáljuk elképzelni azt a gyökeret, aki múló névjegyét hátrahagyta. A magyar szarszőnyeg esetében kivételesen senki nem gyanakodik egy emberre (pedig tuti, hogy a Fletó volt), sőt, a helyi lakosok meg vannak győződve arról, hogy a vitorlás és nagyobb hajók tulajdonosai engedik bele a tiszta vízbe a fost. Még döglött halat is láttak a fekália tatamin. Hiába, az ember legyőzi a természetet, még akkor is, ha szarik a környezetvédelemre.
Természetesen nem várom el (különösen Paks után), hogy Illés Zoltán lemondjon a hivataláról, de azt igen, hogy Lázár János vagy Orbán Viktor tegye tisztába a Balaton pelusát. Miért ő? Mert csak egy erős kezű politikus lenne képes kimosni az országot abból a paksi mogyoróból, amibe kerültünk. Persze, ha fejétől bűzlik a hal is, akkor lehet, hogy nincs remény.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
