Alsó-Szászországban fekszik a tündi-bündi Goslar városa, ötvenezer lakosa van, de sajnos fogynak. Oliver Junk, a CDU politikusa és a város polgármestere radikális megoldást javasolt a problémára, még több bevándorlót szeretne letelepíteni. Innen jutott eszembe, hogy a magyar is fogyik, mint az állat...
Junk szerint hülyeség a Königsteiner Schlüsser-formula, amlynek lényege, minél több egy város lélekszáma és az adózója, annál több menekültet kell befogadnia. Szerinte pont fordítva érné meg. Nekik szükséges a szakképzett munkaerő, üres ingatlanjaik is vannak, ezzel meg lehetne állítani a település visszafejlődését.
Tudom, hogy a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy megálljon a magyar fiatalok kivándorlása, emiatt is gratulálok nekik, hogy sikerült száz millióból több mint száz "gazdasági vállalkozót" hazacsábítani. Sajnos, ennek ellenére nem kefélnek céltudatosan a magyar fiatalok, és ennek ellenére gyorsabban halnak meg a nyuggerek, mint ahogy ez tőlük elvárható lenne. Tehát a Goslar-project akár érdekelhetne is minket.
Eddig egyedül Beer püspök úr fogalmazott meg hasonlót, de mind a mai napig nem tudni, hogy keresztény lelkületből vagy a súlyos meleg miatt jutott hasonló következtetésre. Szerinte is elnéptelenedett magyar falvakat lehetne visszaállítani a fejlődés útjára, ha oda jól kiválasztott menekülteket telepítenénk. A Beer-projectnél annyival kifinomultabb a Goslar-project, hogy Junk polgármester nem gettóba telepítené a bevándorlókat - mert az félelmet szül -, hanem összekeverné a lakosságot, hisz jó szomszédságban, lakva ismeri ki egymást az ember.
A magyar kormány is sejthet valamit a betelepítések ilyen szintű megoldásáról, de ő még jobban hisz abban, hogyha a kínaiak elég pénzt fizetnek a kincstárba a magyar állampolgárságért cserébe, akkor jó magyarok lesznek. Van is ebben valami, nemrégiben kínai fastfoodban ettem - ezer forintért máshol nem kapok ennyit -, és a néni végig szóval és csípős szósszal tartott, megelégedésemre. A papírjait nem ellenőriztem, főleg azért, mert még fényképről sem ismerném föl, hiába áll előttem. Sőt, azt is be kell vallanom, hogy a bőre is fehérebb volt az enyémnél, tehát rasszilag is jobban passzoltunk egymáshoz, már ha a lelkem mélyén ku-klux-klán kígyót melengetnék.
Nekem fogalmam sincs, de szerintem a KSH-nak sincs, vajon mennyi kínai telepszik rá édes hazánkra? Mindegy is, mert úgysem tudok különbséget tenni köztük, míg a pakisztáni menekültek esetében van fogalmam arról, melyik a büdös magyar cigány és melyik a mocskos terrorista bevándorló.
Ha valami keresztény megfontolás végett, vagy csak, mert fogy a magyar, mint az állat (természetesen a fehér királytigrisre gondolok hasonlatomban), mi is felkarolnánk a Goslar-féle betelepítést, azért aggódnék. Fontos lenne, ki az, aki szemlézi a bevándorlók közül a nekünk valót? Hende Csaba talán a legprofibb távolsági megfigyelőnk krízishelyzetben, de Németh Szilárd vagy Kocsis Máté is képes eldönteni, ki való magyarnak.
A Kiskunságot megfelelő területnek látom, több okból is. Maguk a kunok sem virtigli magyarok voltak, történelmük során a királyi támogatás ellenére összeszólalkoztak a kocsmában a helyiekkel. Ehhez képest ma nehéz elképzelni olyan kun legényt, akit sértegetni lehetne hosszan azzal, hogy ő nem is magyar. Tehát a földben van valami elementáris asszimiláló erő. Itt megterem a szőlő, a búza, a kukorica, vagyis napszámosra és szakemberre mindig is szükség volt. Egy szír orvos vagy egy líbiai vegyész is képes lenne ásót venni a kezébe. Munka közben gyakorta szövődik szerelem, így a fajkeveredésből idővel tehetséges labdarúgók születhetnének, és nem kéne brazil és szerb focistákat honosítanunk a válogatott számára.
Attól félek, az általam preferált Goslar-projecttel egyedül maradnék itthon, csak Szent István királyunk értene egyet vele, de ő már meghalt. Onnan tudom, hogy ennek örömére mindig peterdákat robbantgatunk augusztus huszadikán. Micsoda gáz lenne abból, ha feltámadna, és tanácsokat adna Habonynak.